A káosz éve, avagy a lelkek gyarmatosítása

Nem volt, és reményeink szerint nem is lesz még egy olyan tanéve a magyar oktatásügynek, mint a 2012/13. évi. A háborús éveket nem számítva sem az elmúlt évtizedek, sem a Rákosi-, vagy Kádár-korszak egyetlen időszaka, még az 1948/49-es tanév az iskolák államosításával együtt sem veszi fel a versenyt az orbán-hoffmanni egész pályás letámadással. A rendszer egészét, az óvodától az egyetemig, mindent érintett az az átalakítási folyamat, ami 2011-ben kezdődött, és „csúcséve” a mostani tanév volt.

Az év során e lap hasábjain sokan foglalkoztak az olykor országos botrányt, máskor „csak” szakmai kritikát kiváltó eseményekkel. A Nemzeti alaptanterv vitatott követelményeivel éppúgy, mint az elhalasztott iskolai pedagógiai programok elkészítésével, a tankönyvpiac, és a tankönyvi ismeretek avítt felfogást tükröző monopolizálásával, a hittan-oktatás alaptörvénybe ütköző szabályozásával és a felekezetek által is bírált gyakorlati megvalósíthatatlanságával, a legnagyobb vihart kavart, zűrzavarosra sikeredett, már-már a működőképességet veszélyeztető gólem, a KLIK létrehozásával, vagy éppen napjaink vitáival, az intézményesített szegregációval, a mussolini-i világot idéző Pedagógus Kar létrehozásával, a legtapasztaltabb pedagógusok nyugdíjazásával, vagy azzal, ki szervezze a gyerekek nyári táboroztatását. És nem említettük az összes kisebb-nagyobb vitát kiváltó esetet, sem az életpálya-modell bevezetése körüli vitákat, a szakképzés gebinbe adását, ellehetetlenítését, sem a tanfelügyelet centralizált és uniformizált oktatásirányítási időket idéző tervét. Mint ahogy nem vesszük sorra az egyetemek-főiskolák világát érintő eseményeket sem. Ezek között nem az egyetemfoglalások a fontosak, bár kétség kívül ezek voltak a tanév leglátványosabb akciói. De ezek a polgári engedetlenség kategóriájába tartozó megmozdulások csak reakciói a felvételi rendszer ismételt, durva átalakításának – keretszámok, tandíj, röghözkötés -, az intézményeket fojtogató pénzügyi megszorításoknak, az oktatók elbocsátásának. Mint ahogy a középiskolás diákok tiltakozó akciói, demonstratív fellépésük is az orbán-hoffmanni oktatáspolitikának köszönhető, s nem, mint mondják a Fidesz és a kormány szóeltérítői, a feltüzelt Bajnai-gárdistáknak. A szakszervezetek, civil szakmai szervezetek sem voltak még olyan aktívak a rendszerváltást követő évtizedekben, mint a mostani tanévben. S ebben még a kormánnyal részérdekeik mentén kétes kompromisszumot kötött szakszervezetek is bele érthetőek.

Látnunk kell viszont, hogy a kormányzati lépések nem oktatáspolitikai indíttatású kezdeményezések. Az oktatásügy alrendszereinek – közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, szakszolgálat, tankönyvkiadás, egyéb - működése, eredményei, de problémái sem indokolták a totális átalakítás kezdeményezését. Még akkor sem, ha Hoffmann, vagy bárki más ezerszer ismétli a valóságot meghamisító állításait. Minden, adatokkal tárgyszerűen igazolható vizsgálat azt mutatja, hogy a rendszer alapvetően rendben működött, sőt, eredményessége a PISA-felmérések alapján javuló tendenciát mutatott.  Az oktatási rendszer működése nem volt hibátlan, de eredményes, más társadalmi alrendszerekkel összehasonlítva még hatékony is. 

Akkor mi végre a totális átalakítás?

Az oktatási rendszer átalakítása része a „centrális erőterű”, egypólusú, diktatórikus jellemzőket magán viselő állam létrehozásának, a Fidesz-hatalom hosszú távú biztosításának. Ezt a hatalmas, és semmi mással össze nem vethető intézményrendszert a lelkek gyarmatosításának szolgálatába kell állítani – ez a lényeg, ez ennek a tanévnek a ma már pontosan olvasható üzenete. A komoly nagyságrendű pénzkivonás csak mellékes, bár el nem hanyagolható eredmény. Ennek a célnak, a lelkek gyarmatosítása révén a hatalom megtartása biztosításának van alárendelve a teljes oktatási rendszer átalakítása, az oktatási kormányzatnak a  rendszer apró részletei átalakítására vonatkozó minden kezdeményezését ez vezérli, tudva, vagy tudatlanul ezt szolgálják azok a szakemberek, akik hívőként, vagy a megélhetés kényszerének engedve részt vesznek a rendszer átalakításának gyakorlatában, ehhez asszisztál a jobb fizetés reményében a pedagógusok százezres tömege, s mindezt egyre pontosabban látva, aggódva nézik a gyerekeik jövőjét féltő szülők milliói.

Szemünk előtt bontakozik ki a magyar nemzet drámája.

A fejlett világ országaiban ilyen átalakításra nem kerülhet sor - fogalmaz a finom lelkű, mindig óvatos oktatáskutató. 

Káosz, ami történik – nyilatkozik a karcosabb megfogalmazásairól ismert oktatáspolitikai elemző. 

Gyerekellenes, amit a kormány tesz – így a közérthetően fogalmazó gyerekpszichológus. 

A szakma megcsúfolása – mondják a neveléstudomány oszlopcsarnokos professzorai. 

A nemzeti kulturkincs elherdálása - tiltakoznak iskolák nevelőtestületei. 

Nem számít. Mint ahogy más szakmai területeken sem számít a szakemberek tiltakozása. Nem számít semmi, ha a hatalom építményének betonelemeiről van szó. S ebben a konstrukcióban az oktatás az egyik legfontosabb pillér. A gyerekek, a majdani választópolgárok lelkének gyarmatosításával a Fidesz hosszútávon igyekszik maximalizálni szavazótábora létszámát.

Történelmi bűn, amit Orbán Viktor – hoffmanni segédlettel - az oktatás kapcsán a gyerekekkel, fiatalokkal, a magyar társadalommal szemben elkövet. A politikai haszonszerzés érdekében a keresztény-nemzeti kurzus, az ennek a jegyében fogant oktatáspolitika egyszer már megbukott. Ennek retro változata sem lehet sikeres. Orbánt 2014-ben ismét miniszterelnökké választják – ha ellenzéke folytatja az önsorsrontó, tesze-tosza politizálását -,  Magyarország pedig lekerül az oktatási rendszere révén is (!) sikeres, modern államok listájáról. Nem lesz ez azonnal látványos kudarc. Az iskolának van egy a külső szabályozóktól független tehetetlenségi mozgása, viszi a pedagógusokat is a lelkiismeretük. A hatalomnak a számon kérhető, Wass-Nyírő-Tormay szellemiségű tanterv a fontos, a pedagógusnak a gyerek. Ezért a lelkek gyarmatosításának kísérlete kudarcra van ítélve. Létrejön ugyan a tanfelügyelők, a tankerületi elöljáróságok számára egy fegyelmezett, a központi elvárásoknak megfelelő látszat-világ, de amikor a pedagógus „négyszemközt” marad diákjaival, összemosolyognak, és ott folytatják saját értékeik alapján saját világuk építését, ahol a tanfelügyelő érkezése előtt abbahagyták.

Jó ez? Nem, nem, ez nem jó. Nem szolgálja a nemzet érdekét.

Indulatosan riadalmat keltek? Csak mint az öreg gátőr, aki már sok árvizet megélt, s akinek elég a vízimadarak röptét, a gátak ürgéinek mozgását figyelnie, hogy tudja, nagy víz, nagy baj közeleg, s tudja, a mentés sem felemás gumicsizmában, a gátkoronán való pr-parádézásból áll. Szólok tehát, „gátőr” társaimmal együtt, még akkor is, ha szavunkra nem figyelnek sem az ártéren, sem a védett oldalon lakó emberek, főleg nem azok, akiknek az emberek biztonsága, boldogulásuk biztosítása a dolga. Ők a miniszterelnöki székre figyelnek, meg a felcsúti stadionra, a trafikokra, a közgép-polip közpénzszivattyú további működésére. Ezek a fontos dolgok – nekik. 

Mi meg állunk a „gáton”, és dermedten nézünk egymásra. 

Uram Atyám, mi lesz ebből?

(A szöveg megfogalmazásában segítségemre volt a Hálózat a Tanszabadságért "káosz-leltára". A HAT információi elérhetők a www.tanszabadsag.hu oldalon.)

A pofátlanság gyakorlata

Ahogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma reagált a 2013. évi pedagógus napi tüntetésre, azt tanítani fogják az egyetemi-főiskolai kommunikáció szakokon. Mint a pofátlanság példáját.

Íme a közlemény címe, dátuma és az első két bekezdése.

A megoldások a tárgyalóasztalnál születnek

2013. június 2. 8:52

 Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden olyan szervezettel együttműködik, amely betartja a jogállamiság szabályait. Közlemény.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tüntetésén részt vevő hálózatok egy része tisztázatlan szervezeti formával, valamint támogatottsággal működő szerveződés. Öncélú akcióikkal bebizonyították, hogy antidemokratikusak, nem tisztelik sem a törvényeket, sem mások jogait. Fellépésük a középiskolások, a hallgatók, a pedagógusok, a szülők nevében ezért hiteltelen. Nekik ugyanis nem a kormánnyal, hanem a békeszerető magyar emberekkel van vitájuk.

1. A közleményt június 2-án 8.52 perckor adták ki. Most az időpontoknak különös jelentősége van. A tüntetés gyülekezője június 2-án 15.00-kor volt, a demonstráció a Szalay utcában nem sokkal 16.00 óra előtt kezdődött. A tüntetés tartalma – tiltakozás az oktatási rendszer átalakítása ellen – nagyjából ismert volt, a demonstráló szervezetek sem tegnap léptek a nyilvánosság elé, mégis furcsa, hogy a minisztérium jóval az esemény előtt (!) kiadta az eseményre vonatkozó közleményét. Vagy, ha ki nem is adta, az időpont árulkodóan azt jelzi, már reggel elkészítette. Akár el is maradhatott volna a tüntetés, tartalma akár váratlan elemeket is tartalmazhatott volna, mondjuk olyat, ami jól esett volna a miniszteriális méltóságoknak. Nem, ők már reggel megfogalmazták szövegüket.                                    
Ennyit elsőre a valóság és a közlemény tartalmáról.

2. A megoldások tárgyalóasztalnál születnek. Tényleg. De olyan asztalnál, ahová csak azokat engedik oda, akik azt a megoldást támogatják, amit a döntéshozók megoldásnak tartanak. Azokat, akiknek más a véleményük, akik más megoldásokat is el tudnak képzelni, akik képesek alternatívákban gondolkodni, akik képesek érveket érvekkel szembeállítani, azoknak a tárgyalóasztalnál nincs helyük. A mondat folytatása tehát lemaradt. A megoldások tárgyalóasztalnál születnek, de a tárgyalóasztalhoz csak azok jöhetnek, akiket oda engedünk. Ennek pedig az a feltétele, hogy támogassák a mi megoldási javaslatunkat. Világos?                   
Ennyit az együttműködés elvi alapjairól.

3. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden olyan szervezettel együttműködik, amely betartja a jogállamiság szabályait. Ez a mondat is szép, kerek. A mondat tartalmának értelmezéséhez egy apróságot kell tisztázni: mit jelent az együttműködés. A minisztérium eddigi gyakorlata, a tények alapján ezt megfogalmazhatjuk, ha már ők bátortalanok kimondani azt, amit tesznek. Az együttműködés azt jelenti, hogy aki támogatja az EMMI megoldási javaslatát, azokat meghallgatják, aki pedig bármilyen kritikát fogalmaznak meg, azokat ki nem állhatják, meg nem hallgatják, válaszolni pedig nem fogunk nekik. Úgy tesznek, mintha nem is léteznének. Ez az unortodox együttműködés. Ez az együtt-nem-működés, mint az együttműködés egy megjelenési formája. Ha van negatív növekedés is, van negatív együttműködés is. Ez is világos. Világos?                                   
Ennyit az együttműködés fogalmáról.

4. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden olyan szervezettel együttműködik, amely betartja a jogállamiság szabályait. Jogállamiság. Ezt is tisztázni kellene, mit is jelent. A kordonbontás bele tartozik? A tüntetés, amin a szónokok éles hangon bírálják a kormányt? Az, hogy egy szervezet ultimátumot adjon a kormánynak: belátható időn belül – mondjuk 72 órán belül – mondjon le? Ez még a jogállamiságon belül van? Világos? Vagy, ha egy szervezet – civil szakmai szervezet – a minisztérium felhívására (!!) véleményt mond egy dokumentumról, és véleményében bíráló észrevételeket tesz, az belül, vagy kívül van a jogállamiságon? Vagy esetükben életbe lép a 3. pont alatt megfogalmazott együttműködés, annak unortodox változata. Egyáltalán, a jogállamiság értelmezésének mi a fundamentuma. Az alaptörvény? Az Európai Unió dokumentumaiban megfogalmazott értelmezése a jogállamról? Az a jogállamiság elvi alapja, amit Orbán Viktor a múlt század 80-as éveinek végén (mondjuk 1988-ban) képviselt, vagy amit ma képvisel? Vagy egyszerűen fordítva működik a rendszer. Mi – EMMI – mondjuk meg, mi a jogállamiság tartalma, ki az aki betartja a szabályokat. Akivel tárgyalunk, azok belül vannak a jogállamiságon, akivel meg nem tárgyalunk, azok kívül vannak a jogállamiságon. Világos?                                                                                                     Ennyit a jogállamiság értelmezéséről.

5. … tüntetésén részt vevő hálózatok egy része tisztázatlan szervezeti formával, valamint támogatottsággal működő szerveződés. Tessék mondani melyik része? Miért nem nevezik meg, kire gondolnak? Vagy ezt tanították a kommunikációs főiskolán, így lehet mindenkit, aki ott van a tüntetésen – bármilyen eseményen -, egyetlen félmondattal margón kívülre helyezni? Vagy egyszerűen a korakádárkori megoldások emberei nem képesek felismerni a XXI. századi társadalmi együttműködés egyik jellegzetes gyakorlatát? Vagy talán a mondanivaló tartalma és a mondanivalót közlő szervezet – hálózat – támogatottsága között egyenes az összefüggés? Ha ennek alapján működött volna a korakeresztény hálózat, ma egy világvallással szegényebbek lennénk.Világos?                                                                  
Ennyit a hálózatok értelmezéséről.

6. Öncélú akcióikkal bebizonyították, hogy antidemokratikusak, nem tisztelik sem a törvényeket, sem mások jogait. A csuszpájzos-taknyolós összemosás itt teljesedik ki. Megállapítatott, hogy a hálózatok egy része tisztázatlan, mint szervezet, s lám most megállapíttatik, hogy öncélúak, antidemokratikusak – a demokráciát támadják -, nem tisztelik a törvényeket. Aki ezt fogalmazta, aki ezt jóváhagyta semmit nem tud arról, mi történt az oktatás terén az elmúlt három évben. Sem a kormányzati erőfeszítéseket, sem a társadalmi reakciókat, sem a kormányzati lépések következményeit nem ismeri. Semmit. Csak azt tudja, varázsszóként ki kell mondani, hogy ők antidemokratikusak, és nem tisztelik a törvényt. Mert szerencsére a kormány demokratikus, és tiszteli a törvényt. De legalábbis a Kedves Vezető mai, nem a ’89-es felfogása szerint demokratikus, és a törvényt a Kedves Vezető akaratához igazítja. Nyugdíjpénztár, visszamenőleges törvénykezés, szerzett jogok megszüntetése, alkotmánybíróság, világnézeti szabadság és hitoktatás – elég ennyi? Világos?                   
Ennyit a törvények tiszteletéről, mások jogairól.

7. Fellépésük … ezért hiteltelen. Aki nem tiszteli a törvényt, mások jogait, annak fellépése hiteltelen. Ezen elvi alapvetés alapján nehéz lenne a francia forradalmat, az 1848-as forradalmat és a szabadságharcot, 1956-ot tanítani. 1988/89-ben mekkora támogatottságuk volt az Ellenzéki Kerekasztal pártjainak? Akkor ők hiteltelen képződményekként formálták a többpárti parlamenti demokrácia intézményrendszerét? Akkor a korai Fidesz fellépését is hiteltelennek kell értékelni? Ezt még csak konzervatív történelemfelfogásnak sem lehet nevezni. Ez a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó érdekcsoport önző basáskodásának primitív jogászkodása. Világos?                                                                                                                  Ennyit a hitelességről.

8. Nekik ugyanis nem a kormánnyal, hanem a békeszerető magyar emberekkel van vitájuk. Ez az adu ász. Logikai előzménye az állításnak nincs. Vannak mondatok az állítás előtt, de azoknak nincs közük ehhez a kapitális hülyeséghez. Mégis az egészben van rendszer. A tüntetés szervezetei tisztázatlan szerevetek, tisztázatlan a támogatottságuk, öncélúak, a demokráciát támadó akciókat kezdeményeznek, nem tisztelik a törvényeket, mások jogait, hiteltelenek, a békés magyar emberek az ellenfeleik. Ha te polgártárs békés magyar ember vagy, akkor a tüntetők rád támadnak. Világos. Aki ezt megfogalmazta, nem a tüntetésen elhangzott (!) észrevételekre kívánt válaszolni, hanem a magyar emberek egy részét szembe kívánta fordítani a magyar emberek egy másik részével. Ők, a hálózatok, békés polgár, veled vitatkoznak, rád támadnak – mondja az „együttműködő” EMMI. Világos. 
Ennyit a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről. 
Azoknak, akik eddig nem voltak tisztában a rendszer természetrajzával.   
                                      
A Szalay utcában, a minisztérium épületében kinéznek az ablakokon, és azt gondolják, odakint mindenki hüje (így), lehet pofátlan közleményekkel karaktergyilkolászni.