Hétfő. Az ünnepi
vasárnap utáni munkanap. Olyan, mint egy hete, egy hónapja volt a vasárnap
utáni munkanap.
Olyan?
Igen, a lényeget
tekintve. A pékek hajnalban sütötték a kenyeret, a közösségi közlekedés járatai is pontosan indultak, a gyerekek is megérkeztek
az iskolákba, ahol időben elkezdődtek az órák, a termelő üzemekben – gyárakban,
közepes- és kisvállalkozásokban -, a bankokban, a kórházakban, az
önkormányzatokban és minden más hivatalban, minden munkahelyen a szokásos
rendben kezdődött a munka.
A közéletben valami megváltozott. Ha nem is vett éles fordulatot, valami új dolog kezdődött. Most nem a
nevetségessé vált Orbán-hír-tv-re gondolok. Ez egy a felszínen lévő vicces
mellékszál. A mélyben tragédia.
Orbán
korruptokráciájáról, még inkább a demokrata ellenzék helyzetéről van szó.
Fanyalognak sokan,
hogy ilyen béna, meg olyan ügyetlen ez az ellenzék. Akkor most nézzük pozitív
megközelítéssel a márciusi ünnepet.
1. Szemmel
láthatóan Orbán korrupt államával, puha diktatúrájával, a korruptokráciával
szembeni elégedetlenség nem kopott. Sok jel azt a látszatot mutatta, hogy a tüntetésekben
megjelenő elégedetlenség kifújt, az emberek kezdtek beletörődni a diktatúra
viszonyaiba. A mostani ünnep, az ellenzéki megmozdulások ennek az ellenkezőjét
mutatták. Sőt, az, hogy a fővárosi tüntetéssel azonos minőségű – azonos
színvonalú, és arányait tekintve azonos nagyságrendű - eseményre került sor
Pécsett, azt jelzi, a vidéken sem csökkent az elégedetlenség.
2. A korábban egymással rivalizáló elégedetlenek – civilek és pártok
egyaránt – most együtt jelentek meg.
A pártok, miközben
néhányan zászlókkal jelentek meg, nem kívánták dominálni a tüntetést, még - eltérő módon -
komoly propaganda-aktivitás sem jellemezte megjelenésüket. Ez két dolgot mutat.
Egyrészt a pártok belátták, hogy a civilekben még jelen van a tartózkodás a velük való nyílt együttműködés vállalása tekintetében, és háttérben
maradtak. Másrészt a civilek belátták, hogy a pártok mozgósítása nélkül komoly
erőt nem lehet felmutatni. Ma még a közéleti aktivitás nagyobb részt a pártot
választó embereket jellemzi, a pártot választó emberek jelennek meg a
tüntetéseken, akkor is, ha nincs náluk párt-jelvény. E helyzet oldásában biztos
szerepet játszott a veszprémi választás eredménye, az, hogy ott egy civil
jelölt mögé tudtak a demokrata ellenzék pártjai felsorakozni.
3. Vannak, akik a
nap értékelése kapcsán azt vetik fel, hogy Orbán ellenzéke nem tud egy mozgósító
jelszót, ötletet kitalálni. Pedig az megvan, megszületett már tavaly, az első
tüntetések alkalmával: Orbán
takarodj! Nem egy irodalmi értékű bonmot, nem ad pozitív perspektívát - mi
lesz a jövőben?- de kifejező, a demokrata ellenzék – a pártok és civilek -
közös platformjának fundamentuma, és pozitív perspektíva abban az értelemben, hogy
Orbán eltűnése után csak jobb, inkább mondjuk azt, kedvezőbb lehet a helyzet.
Nem eredeti a szöveg, ezt a formulát a Gyurcsány ellen fellépő szélsőséges
csoportok kezdték skandálni 2006 táján. Most ez a fagyi is visszanyal …
4. A korruptokrácia - az Orbán-diktatúra - nem omlott össze a március 15-i
tüntetések hatására. Aki ezt feltételezte, elhitte azoknak, akik ezt mondták,
politikai naivitás áldozata, aki ezt terjesztette, az pedig közel áll a politikai
szélhámossághoz. OV kezében a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, az
erőszakszervezetek, a bírói hatalom, a hatalomgyakorlás minden intézménye, és
egyébként is minden, a hatalom gyakorlásával összefüggésbe hozható
intézmény. Mitől omlott volna össze ez a struktúra? Azok álláspontja
látszik igazolódni – én is ezt képviselem -, akik szerint csak szívós, időnként
sziszifuszinak látszó, minden területen – parlament, utca, szakmai fórumok,
civil világ, kultúra (lásd a Víg Kolduspoeráját), és így tovább - megjelenő munkával lehet a korruptokrácia
rendszerét meghaladni. Első sorban is azt elérni, hogy az emberek, ha fáj nekik
– akár közvetlenül, akár közvetve érzik -, amit Orbán tesz, merjék
vállalni fájdalmuk kimondását, és tegyenek azért, hogy e fájdalom megszűnjön.
Parti Nagy Lajos pontos megfogalmazása szerint „szétmállott az ország
immunrendszere …”, elsőként ezt kell helyreállítani. Nem kis egyéni bátorság kell
hozzá.
5. A kérdés az, mi lesz a folytatás? Pesten megfogalmazták a következő
taktikai lépést, s ez az, ami miatt azt mondhatjuk, az eddigiekhez képest
valami változott, valami más kezdődött a tegnapi ünneppel.
Népszavazást! –
hirdették meg az ünnep szónokai. Ma ez sem könnyű. Az is lehet, hogy a
népszavazási kérdések száma sok, de e kérdések az elégedetlenség legfájóbb
ügyei, amit az emberek a mindennapokban a bőrükön éreztek, éreznek. Nyugdíjpénztári
pénzek, trafik, vasárnapi boltbezárás. És a többi. Most arra kell fókuszálni, hogy e kérdések mentén szerveződjön meg az
elégedetlenek sokasága, és alkotmányos, a jelenlegi alaptörvényi keretek között(!)
fejezze ki a társadalom a diktatúra, a korruptokrácia elleni tiltakozását. Itt
aktivizálhatják magukat a pártok, megmutathatják a civilek is, hogy nem csak
fészbuk-ellenállók.
Úgy látszik, nincs más út. Ha igaz az, hogy az emberek többségét
hátrányos helyzetbe hozta Orbán rendszere, ha igaz az, hogy az elégedetlenség a
társadalom többségének életérzése, ha igaz az, hogy ez az elégedetlenség csak
azért nem jelent meg, mert nem volt egy ügy, amire szervezni lehetett az
elégedetleneket, ha igaz az, hogy az elégedetlenséget megfogalmazó szervezetek
egymással rivalizálva kívánják saját támogatottságukat növelni, ahelyett, hogy
a különböző társadalmi csoportok elégedetlenségét egy ügy mellé szervezzék, ha
igaz az, hogy a puha diktatúra keretei között, ha nagy erőfeszítések
eredményeként, de van tere a közvetlen véleménynyilvánításnak, akkor ebbe az ügybe, ebbe a kezdeményezésbe bele kell állnia minden magát demokratikusnak valló politikai
képződménynek, pártnak, a diktatúra ellen fellépő civil kezdeményezésnek,
minden demokratának. Itt az ügy, ami képes lehet egységbe fonni, egységbe szervezni az elégedetleneket. Ma ennek a jelentősége, fontossága kevéssé látszik. De csak kezdődjön el az érdemi munka a kérdések jóváhagyatásától az aláírások gyűjtésén át, ki fog derülni, ez az ütős válasz Orbán politikai bűvészkedésére.
6. Orbán ünnepi
beszédében harcra biztatta híveit. Jól érzékelhetően nem adja fel azt, amit
eddig művelt, folytatja a diktatúra, a korruptokrácia gyakorlatát. Nem mai
keletű ez a történelmi bűne. „A haza nem lehet ellenzékben” – fogalmazott
2002-ben, „a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére” –
fogalmazott 2005-ben. Szembe fordította egymással a magyart a magyarral. Hiába
próbálkozott azóta bárki is e helyzet megváltoztatásával, Orbán
gyűlöletbeszéde, polgárháborús retorikája azóta is hat. A demokrata ellenzéknek
is folytatnia kell a küzdelmet. Nem csak azért, hogy a puha diktatúrát – a
korruptokráciát – váltsa fel egy demokratikus, a társadalmi szolidaritást
mindennapi gyakorlattá alakító köztársaság, hanem azért is, hogy
megkezdődhessen a magyar-magyar kiegyezés folyamata.
Ez a kiegyezés a
magyarság sorskérdése.
Ha túl akarunk
látni az Orbán-hír-tv március 15-i vicces bakiparádéján.