Kedves Olvasó!
Egy elsőre lehetetlennek látszó vállalkozás eredményét olvashatod az alábbiakban. Nem nyújtom ezt a bevezetést, mert e munkának - a vállalkozás eredményének - része egy előszó is. Abban mindent megtalálsz, amit itt kellene elmondanom.
-----------------------------------------------------------------------
Út,
Erény
A Tao te King
haiku-átirata
Fábry Béla
Weöres Sándor műfordítása,
Tőkei Ferenc prózafordítása alapján
Fót, 2014.
Előszó
A
Tao te King a világ egyik legtöbb nyelvre lefordított, a világ egyik
legolvasottabb műve. Tudósok sokasága kutatta keletkezésének történetét, idejét.
Ma sincs erre vonatkozóan egyértelmű, minden kétséget kizáró, tudományos
módszerekkel egyértelműen bizonyított, a szakemberek által konszenzussal
elfogadott álláspont. A nemzetközi sinológia egyik elismert magyar képviselője,
a filozófiatörténész-irodalomtörténész-sinológus-műfordító Tőkei Ferenc[1]
álláspontja szerint a Lao Ce-nek tulajdonított Tao te King valamikor az i.e.
IV.-III. században keletkezett [2].
A mű keletkezésének időpontja azért fontos, mert minden tételes ideológia,
filozófia és vallás alapműve az általános érvényű tanításokon túl,
keletkezésnek idején, az adott történelmi körülmények adott társadalmi
problémáira vonatkozóan fogalmaz meg konkrét válaszokat. Így van ez a Tao te
King-gel is. Az i.e. IV-III. századi Kína, a patriarchális családok alkotta
tradicionális faluközösségek halmazából az egységes állammá, birodalommá váló
hatalom olyan történelmi helyzetet jelentett, ami állásfoglalásra késztette
azokat a gondolkodókat, akik számára az emberek, és ezzel együtt a közösség
élete és jövője fontos volt. Ez a dilemma, az e dilemmára adott válaszok Tao te
King-ből világosan kiolvashatók. De a mű nem lehetett volna egy az egész
világon elterjedő vallás szent könyve, egy filozófiai rendszer kiindulópontja,
egy életszemlélet alapja, ha nem tartalmazna az emberi lét örök kérdéseire
vonatkozóan egyetemes érvényű válaszokat. A Tao te King-et ez a kettősség hatja
át. Miközben Lao Ce a hatalomról, a hatalom gyakorlásáról, a kormányzásról, a
dolgos munka és a pusztító háború kérdéseiről értekezik, a természetről és a
társadalomról, az emberi együttélésről, az emberi értékekről és gyarlóságról, a
természettel harmóniában élő emberek által követendő magatartásról fogalmaz meg
tanításokat.
A
Tao te King-et magyarra Tőkei Ferenc fordította[3].
Prózafordítását nyersfordításnak tekinthetjük. Tőkei fordítása a kínai szöveg
tartalmát adta vissza . Nem csupán a
szöveg hű fordítására ügyelt, hanem a szöveg értelmét igyekezett megragadni. A
kínai szövegben ugyanis sok a képes beszéd, a metafora, az egyes kifejezések
eltérő szövegkörnyezetben eltérő jelentést hordoznak. Gondos filológus munka
eredménye prózafordítása. Ennek alapján készítette el Weöres Sándor a Tao te
King versfordítását[4].
Műfordítás munkája, az eredeti szöveg mondanivalójának költői képeken, a magyar
nyelv szépségét, gazdagságát felhasználó és azt bemutató fordulatokban való
kifejezése.
A
következő oldalakon e mű, Lao-ce Tao te King-je, Tőkei Ferenc prózafordítása,
Weöres Sándor műfordítása egy új „köntösben”, haiku átiratban olvasható.
A
haiku egy ősi japán versforma[5].
Tizenhét szótag, három verssor, 5-7-5 szótag egy-egy verssorban. Keletkezése
idején, a XIII. században nem csak formai kötöttség jellemezte. Kezdetben
szójátékokra épülő tréfás vers volt. Ebből alakult ki az alkalmi humoros vers
műfaja (szenjrú), és a halottbúcsúztató vers (dzsiszei). A haiku klasszikusa
Macuo Basó a XVII. században a könnyed tartalmakon túl komolyabb gondolatokat,
mély emberi érzéseket fejezett ki ebben a versformában, és formálta elméletileg
is tiszta műfajjá a haikut. A haikai és a hokku elnevezésekből a XIX. század
végén Moszaoka Siki alkotta meg a haiku megnevezést, és ő indította el e
versformát világhódító útjára is. A haiku múlt század fordulóján vált
népszerűvé az európai kultúrkörben. A magyar líra legnagyobbjait is
megérintette. A magyar haiku-irodalom igyekszik megjeleníteni a tradicionális
és a modern haikuk minden jellemzőjét[6].
A
Tao te King haiku átiratának elkészítésével lehetetlen feladatra vállalkoztam.
Nem csak azért, mert a klasszikus szöveghez a költőóriás után nyúltam hozzá. Ez
önmagában is felér egy szentségtöréssel, és egyébként is lehetetlen Weörest
felülírni. A vállalkozás nem is erről szól. Lao-ce gondolatainak, Tőkei és
Weöres szövegének haiku átiratát fogalmaztam meg. Arra tettem kísérletet, hogy
a szövegek, versek, a mondanivaló legfontosabb elemét ragadjam meg, Lao-ce
tanításának lényegét fejezzem ki e kötött formában. Ez a vállalás
szükségszerűen jelentette azt, hogy a Weöres képi-nyelvi gazdagsága elszürkült.
A tömörítés, az egyes versek lényegének megfogalmazása ugyanakkor a szöveg
értelmét, magát a szövegben megbújó gondolat magját emeli ki olyan formában,
ahogy Basó fogalmazott, „a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan
zúg ez a hang. Ugyanígy a vers elolvasása után is valamilyen hangnak még tovább
kell visszhangoznia az olvasóban.” [7]
A
haiku-átirat műfaji meghatározásban mindkét fogalom hangsúlyos.
Lao-ce
versei formai értelemben klasszikus haikukban olvashatók. Három sor, 5-7-5
szótag. Néhány helyen ezt a szigorú rendet nem tudtam tartani, a tartalom
áttörte a forma keretét. Ennek ellenére a versek jellegzetes haikuk. Az átirat azonban
nem csak azt jelenti, hogy a hosszú szöveg most rövid formában jelent meg. A
tizenhét szótagos megfogalmazás tömörítést is jelentett, és a tömörítés során
az eredeti szövegből azt a gondolatot emeltem ki, ami bennem visszhangzott,
amiről azt gondoltam, a Tao te King általános érvényű, a ma élő ember számára
is hatással bíró mondanivalója. Ebben az értelemben, az átiratban benne van az
én értelmezésem is. Ahogy egyébként minden szöveg alkotásában benne van a szöveg
alkotója. Ennek alapján mondható, hogy e haikuk eredeti alkotások. Ugyanakkor az
átirat azt is jelenti, hogy Tőkei és Weöres szövegét, a kifejezéseket,
szövegelemeket, szófordulatokat, esetenként a képeket, jelzős szerkezeteket is
használtam a haikuk, az átiratok megfogalmazása során. Nem akartam újraírni,
újraalkotni tehát Tőkei nyersfordítása alapján a Tao te King-et. Erre nem is
nagyon lett volna módom, mert – különösen Tőkei nyersfordítása – a szöveg
értelmezését is jelenti, olyan értelmezést, amitől az átirat műfaja nem enged
eltérést. Ebben az értelemben e szövegek nem eredeti alkotások. Az eredeti -
nem eredeti alkotás ellentmondást azzal lehet feloldani, hogy e szövegek a
Tőkei-Weöres szöveg újszerű értelmezései, újszerű nyelvi-formai megfogalmazásai.
A
Tao te King haiku-átiratának elkészítése kapcsán három fontos élményemet kell
megemlítenem.
A
taoizmussal, e gondolat kifejtésével a 80-as évek végén találkoztam. Korábban a
keleti filozófiákkal kapcsolatban kevés magyar nyelven olvasható művet adtak
ki. Üdítő színfoltot jelentett ebben a sivárságban Benjamin Hoff „Micimackó és
a tao” című könyve[8].
Hoff Milne világhírű regényét, Micimackó történetét, mint a taoizmus mesés
tankönyvét értelmezi, a százholdas pagony világán keresztül mutatja be a taoista
életszemléletet, a Tao te King
legfontosabb fogalmait. Különösen fontos volt számomra Hoff könyvének
bevezetőjében az „Ecetkóstolók üzenete” című festmény, annak mondanivalója,
Hoff értelmezése[9].
E kép, e könyv indított el azon az úton, aminek eredményeként megismerkedtem a
Tao te King eredeti világával.
Hasonlóan
nagy hatással volt rám David Rosen könyve[10].
Rosen a világhírű, iskolateremtő pszichológus, Carl Jung életútját tárta fel,
vizsgálta a tao nézőpontjából. Gondos, aprólékos szövegelemzéseket is
tartalmazó kutatómunkája eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy Jung
élete és lélektana működésben mutatja be a taot. Jung „leírása a psziché
természeti világáról hasonló ahhoz, ahogyan a taoisták a természeti világot
leírják. Mindkét filozófia lényege az ellentétek egyesítése, a jing/jang
taoista elve, mely a teljességhez vezet.”
Végül
szólnom kell a haikuval való találkozásomról.
Néhány
évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni élményeim szerkesztett szövegekben való
kifejezésével. Ez kezdetben tengeri kajakos túráim élménybeszámolóit
jelentette. Egy alkalommal kajakos barátom tett közzé honlapján, ahol az én
szövegeim is szerepeltek, egy verset. Egy tv-filmsorozatban szerepelt egy
hajósok sorsát bemutató vers, gondolta angolból lefordítja, kiteszi honlapjára.
Nem tetszett a szöveg, átírtam. Elküldtem neki, ő pedig örömmel vette. Úgy
értékelte, az ő nyers szövegét sikerült élményszerűvé formálnom. Ezt követően
élményeimet, gondolataimat, érzéseimet időről-időre megfogalmaztam haikuban is.
A jelenségek lényegi elemeinek megragadása, kötött formában, nyelvileg mégis
pontosan történő kifejezése, e feladat megtetszett. Olykor egy pillanat alatt
kerekedett ki egy-egy haiku, olykor hosszú percek kellettek a gondolatnak,
érzésnek, élménynek megfelelő szövegelemek, fordulatok megtalálásához. A
szövegeket – haikukat - nem oly régi kerek születésnapi évfordulóm alkalmából
kötetbe szerkesztettem, megjelentettem[11].
Vannak ebben a kötetben a taoista világnézethez közeli haikuk, haiku-füzérek,
szerepelnek benne kajakos élményeim haikuban elmondva, és szerepelnek benne
egyéb gondolatok lenyomatai is.
Az
élmények, az élmények hatásai összeértek. Hozzá kezdtem a Tao te King
haiku-átiratának elkészítéséhez. Nekem élményt jelentett ez a „munka”, még
akkor is, ha időnként – sokszor – meg kellett állnom. Abban a reményben teszem
közzé munkám eredményét, hogy talán Önnek, Kedves Olvasó, ebben a formában is
élményt jelent találkozni az út-tal,
az erény-nyel.
Fót,
2014. június 27.
Fábry
Béla
-----------------------------------------------------------------------
ÚT
1
Mindennek őse,
Minden titok kapuja,
Út, Csodálatos.
2
Férfi, nő, együtt,
Egymásba áramolva,
Út, Élet Rendje.
3
Ha minden fehér,
A nem-sürgés
kormányoz,
Út, Rend és Béke.
4
Megfoghatatlan,
És mégis ott van
mindig,
Út, Vén Tünemény.
5
Mind szalmakutyák,
Ég-föld között
fújtatók,
Út, Mi Bennünk Van.
6
Völgynek szelleme,
Égnek, Földnek
gyökere,
Út, Asszony-csoda.
7
Hátrahúzódik,
Érdek nem űzi soha,
Út, Örök Élet.
8
Kell az élethez,
Mint minden lénynek a
víz,
Út, Békés Folyó.
9
Habzsolni – minek?
Adni, visszavonulni.
Út, Mértékadó.
10
Test és lélek egy,
Nap és Hold – párban
járnak,
Út, Egyensúlyban.
11
Küllők közt az űr,
Otthon falai közt a
tér,
Út, Nem-lét Is Lét.
12
Csillog a felszín,
Mélyben az igaz érték,
Út, Valódi Gyöngy.
13
Dicsőség, szégyen,
Mind szorongó félelem,
Út, Tiszta Forrás.
14
Kezdete, vége,
Mindennek eredete,
Út, Lét Fonala.
15
Rönkfa, völgykatlan,
Vágyak mértékkel
mérve,
Út, Mértéket Ad.
16
Áramlás örök,
Lent és fent,
körbe-körbe,
Út, Rendjén-való.
17
Hűtlen magányos,
Hű csillag-ösvényen jár,
Út, Siker-kapu.
18
Üres bölcselet,
Képmutatás,
talpnyalás,
Út, Rend Kezdete.
19
Hitvány gondolat,
Önzés - mögötted
legyen,
Út, Tiszta Beszéd.
20
Világ zavara,
Tenger-örvény sodrása,
Út, Az Áramlat.
21
Magvak rejteke,
Minden dolgok kezdete,
Út, Az Ős-forrás.
22
Üres megtelik,
Bölcs az egészet óvja,
Út, A Teljesség.
23
Szél, zápor eláll,
Ember az Út-on járjon,
Út, Maradandó.
24
Magát fényező
Belül fénytelen marad,
Út, Színes Világ.
25
Létezőnek itt,
Mi ég-alatt működik,
Út, Anyja Mindnek.
26
Nyugalom, mozgás,
Bölcs derűs, békében él,
Út, Mélykék Tenger.
27
Menni nyom nélkül,
Ügyelni létezőkre,
Út, Fontos Titok.
28
Faragatlan Tönk[12],
Ez a titok: élni jó.
Út, Hegyipatak.
29
Virul és hervad,
Minden, mi ég-alatti,
Út, Középen Fut.
30
Bölcs békében él,
Győz, és nem
kevélykedik,
Út, Hosszú Élet.
31
Hiába fegyver,
Bölcs a csatát kerüli,
Út, Béke Eszköze.
32
Édes a harmat [13],
Patak tengerbe siet,
Út, Harmónia.
33
Tükörben lásd magad,
Tudd, gabona mennyi
kell,
Út, Az Öröklét.
34
Árad szerteszét,
Rejtve hat az ég
alatt,
Út, A Hatalmas.
35
Kövesd a Mintát,
Ki érti, nem fogyó
kincs.
Út, A Nyugalom.
36
Mag szárba szökken,
Hal víz mélyén van
otthon,
Út, Mindennek Rendje.
37
Örök és tétlen,
Tett, amely
észrevétlen,
Út, A Végtelen.
ERÉNY
38
A rítus virág,
Az Út tudás gyümölcse,
Termés a Bölcsé.
39
Ég, Föld, szellem –
egy,
A jádekő fénytelen,
Bölcs élete kavics.
40
Az Út - fel és le,
Nemlét szüli a létet,
Víz körbe forog.
Nemlét szüli a létet,
Víz körbe forog.
41
Út - élni segít,
Bölcs az Út-at követi,
A teljesség felé.
42
Minden férfi-nő,
Karos mérlegen létező,
Fogy itt, ha ott nő.
43
Az igazi erő,
A nem-cselekvés ereje[14],
Bölcs némán tanít.
44
Rang, kincs,
gazdagság,
Csak fénytelen
ragyogás,
Bölcs mértékkel él.
45
Gömb sem tökéletes,
Az egyenes is görbe,
Bölcs nyugalomban.
46
Mindig szerezni,
Eleget nem ismerni -
Bölcs elégedett.
47
Az Út nyitott könyv,
Az élet megismerés,
Bölcs tanítva tanul.
48
Ki tanul – gazdag,
A nem-cselekvés útján
Előre Bölcs jut.
49
Jó mindenkihez,
Hisz ég-alatt
mindenkinek,
Bölcs erénye ez.
50
Vágy kis gyertyaláng,
Ég-alatti mulandó,
Mérték az érték.
51
Az Út és az Erény,
Szül, dajkál,
beteljesít,
Alkot, nem birtokol.
52
Parányit látni,
Tiszta fény,
világosság,
Örökkön való.
53
Dúskálni jóban -
Rablás és hivalkodás,
Bölcs szerényen él.
54
Út tudása kincs,
Kis gyöngyöt hozzá
tenni,
Bölcs feladata.
55
Az Út rendjének,
Aki ellene szegül,
Korán sírba tér.
56
Görcsöt oldani,
Csomókat kibontani,
Bölcs teszi a dolgát.
57
Szélcsend és napsütés,
Nép élete vén diófa,
Bölcs mozgása folyó.
58
Csak tévelyeg,
Ki az Út-at nem
ismeri,
Bölcs irányt mutat.
59
Erény gyökere,
Legfőbb érték, a
mérték,
Bölcs kezében mérce.
60
Hol az Út a mérték,
Folyó békésen
hömpölyög,
Bölcs derűsen néz.
61
Cserje szépen nő,
Öreg tölgy árnyékában,
Bölcs nyugalomban.
62
Út tenger medre,
Ki keresi, megleli,
Ég-alatti kincs.
63
A nagy csupa kicsiny,
Gyűlölet ellen
szeretet,
Bölcs aprókat lép.
64
Fatörzs sarjból nő,
Kis lépés minden
kezdet,
Bölcs némán figyel.
65
Tudás, nem tudás,
A különbség a lényeg,
Bölcs meglátja ezt.
66
Ég-alatti rend:
Patak királya tenger,
Bölcs háttérben áll.
67
Égbolt lilája,
Szív vöröse – kincsek
mind.
Bölcs narancssárga.
68
Út-tal egyesül,
Ki önmagát ismeri,
Bölcs alázatos.
69
Hol vasak szikráznak,
Ott inkább egy lépést vissza,
Bölcs kíméletes.
70
Szó, tett forrása,
Út tudása jádekő,
A Bölcs darócban.
71
Tudni, amit tudsz,
És tudni, amit nem
tudsz,
Bölcs tudása ez.
72
Nép virágok közt,
A hatalom fénytelen,
Bölcs háttérben áll.
73
Mi hasznos, káros?
Bátor győzni, élni
tud,
Bölcs tétlen irányít.
74
Nép szemében fény,
Ahol élet, ott halál,
Ács tudja dolgát.
75
Nép kifosztva él,
Urak dőzsölnek
szüntelen,
Bölcs mogorván néz.
76
Keményfa törik,
Sarjadzó fű az élet,
Bölcs észrevétlen.
77
Égi Út ad, vagy vesz,
Hol adni, vagy venni
kell,
Bölcs csendben örül.
78
Lágy víz követ váj,
A gyenge erőset győz,
Bölcs őszintén szól.
79
Béke a szívben,
Harag a hátad mögött,
Bölcs a jók pártján.
80
Az van, ami van,
Ott vagy, ahol éppen
vagy,
Becsüld az Út-at.
81
Fehér, fekete?
Az Út tudása segít,
Bölcs élete teljes.
[1] Tőkei Ferencről lásd: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tokei.html
(2014. június 27.)
[2] Lásd: Tőkei Ferenc:
Utószó, Lao-ce: Tao te King, Az Út és Erény könyve, Weöres Sándor fordítása
Tőkei Ferenc prózafordítása alapján, Tericum Kiadó, 1994. 153. old. Tőkei
szerint a mű eredeti címe Lao-ce - egyben a mű szerzőjének a neve – s később
kapta a Tao tö king címet. Ezt az írásmódot (Tao tö king) Tőkei használja,
egyéb szakirodalmi feldolgozásokban a Tao te King változat szerepel. A
továbbiakban én is ezt a változatot használom.
Tőkei Ferenc tanulmányának, a Tao te King
prózafordításának internetes elérhetősége: http://terebess.hu/keletkultinfo/tokei.html (2014. június 27.)
[3] A Tao te King magyar
fordításai megtalálhatók itt: http://terebess.hu/keletkultinfo/lao.html
A magyar nyelvű tao-szakirodalomban Weöres Sándor műfordítása a legismertebb, a
különböző értelmezések, feldolgozások Weörest idézik.
[4] Az Út és Erény könyve,
Weöres Sándor fordítása Tőkei Ferenc prózafordítása alapján, Tericum Kiadó,
1994.
[5] A magyar haiku-irodalom
alapos feldolgozása olvasható itt: http://terebess.hu/haiku/krono.html
(2014. június 27.)
[6] Magyar nyelven a
haiku-irodalom legteljesebb feldolgozása található itt: http://terebess.hu/haiku/magykezdo.html
Ez az oldal része a Terebes Onlin különlapjának. Alapítva 1999-ben szerkeszti
Terebes Gábor, http://terebess.hu/haiku/
(2014. június 27.)
[7] Lásd: Papp Noémi: A magyar
haiku, http://terebess.hu/haiku/pappn.html
(2014. június 27.)
[8] Benjamin Hoff: Micimackó
és a tao, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988.
[9] Lásd B. Hoff: Micimackó és
a tao, 15-19. old.
Ecetkóstolók
Három embert látunk egy
ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják az ujjukat az ecetbe, és
megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. És mivel a festmény
allegória, tudjuk, hogy nem holmi közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína
Három tanítómesterét, és az ecet, amit nyalogatnak, az Élet esszenciája. A
három mester Konfucius, Buddha és Lao-ce, a legrégebbi taoista mű szerzője. Az
első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.
Konfucius számára igen
savanyúnak tűnhetett az élet. Szerinte a jelen nem tart lépést a múlttal, és az
ember földi irányítása nincs összhangban a Mennyei Úttal, a világmindenség
irányítójával.
A festmény második alakja
Buddha. Roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmekkel és
vágyakkal, melyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen kelepcének látta,
ahol minden csak káprázat és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó
kerekében küszködik.
Lao-ce szerint a világ nem
kelepce, hanem bölcs leckék tanítómestere. Ezeket a leckéket éppúgy jó lesz
megtanulnunk, ahogyan törvényeit is követnünk kell – és akkor minden jól megy
majd. Lao-ce nem azt tanácsolja, hogy emelkedjünk a „por világa” fölé, hanem
azt, hogy egyesüljünk a „világ porával”. Azt a működést, amit minden égi és
földi dolog mögött látott, elnevezte tao-nak,
„Az Út”-nak. Tanításának egyik alapelve volt, hogy a Világmindenségnek ezt az
útját nem lehet méltóképpen szavakkal leírni. Ha mégis megpróbálnánk, az
egyaránt sértené az Út korlátlan hatalmát, és az emberi elmét. Lényege mégis
érthető, és azok értik meg leginkább, akik legtöbbet törődnek vele, és akiknek
ez elválaszthatatlan az élettől.
Miért mosolyog Lao-ce a
festményen? Hiszen az életet szimbolizáló ecet roppant kellemetlen ízű, ezt a
másik két arc is híven tükrözi. Ám a taoista, aki harmóniában van az életkörülményekkel
azt is pozitívvá változtatja, ami másoknak negatívum. Taoista nézőpontból a
savanyúság és keserűség a kicsinyes és elégedetlen elme szüleménye. Az élet
maga édes, ha megértik, és arra használják, amire való.
Ez az Ecetkóstolók
üzenete
[10] Lásd D. Rosen: Jung és a
tao, Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1997.
[11] Lásd Fábry Béla:
Visszanézve, magánkiadás, 2013. http://www.plebejus-pedagogus.blogspot.hu/p/elmenyeim-tukorcserepei.html
(2014. június 27.)
[12] E kifejezés értelmezése
B. Hoff alapján: „A kínai szótár szerint a P’u a következőket jelenti:
természet, egyszerűség, tisztaság, becsület. A P’u két írásjel kombinációja: az
első a szógyök, ami fát, illetve erdőt jelent. A második a kiejtésre utaló jel
sűrű fákat, erdőséget idéz fel. Így hát abból, hogy „fa a sűrűségben”, vagy
kivágatlan erdő” származik az a kifejezés, mely a mi átírásunkban „faragatlan
tönk”-öt, jelent.” Ez a kifejezés tehát nem a műveletlen tuskó szinonimája. A
megmunkálatlan fára utal, a fára a természet rendje szerint, ahogy az a
természetben található. „A Faragatlan Tönk állapot kifejleszti azt a
képességet, amellyel örülni tudunk az egyszerűségnek és a nyugalomnak, a
természetnek és a tisztaságnak.” – teszi hozzá Hoff a kifejezés értelmezését.
Lásd B. Hoff: Micimackó és a tao, 23-32. old.
[13] Az édes harmat a kínai
képes beszédben a boldogságot jelenti.
[14] A taoizmus egyik kulcsfontosságú, központi fogalma a vu-vej, amit
magyarra nem-cselekvésnek fordított
Tőkei Ferenc, és az ő nyomában a magyar irodalomban ez így honosodott meg. A
vu-vej azonban nem semmittevést, nem a cselekedetek, a tevékenység hiányát
jelenti, hanem az erő, még inkább az erőlködés nélküli cselekvést, a természet
rendje szerinti cselekvést-tevékenységet, olyan cselekvést, tevékenységet,
amely, a természet rendjével, mozgásával összhangban van, olyan
cselekvést-tevékenységet, ami nem szegül szembe a dolgok természetével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése