Cunami-előrejelzés

Aggódom. Most komolyan. Aggodalomra az ad okot, hogy Simicska Lajos az Orbán elleni küzdelmében elkezdte kiteríteni az adujait. Nem tudjuk pontosan hány ütő lapja van, de valószínű, hogy több annál, mint amennyit Orbán feltételez.

Most azt mondja, Orbán akkor, amikor katonák voltak, jelentett róla. Mondhatnánk, hiteltelen, amit mond, egy sértett ember bizonyítékok nélküli vádaskodása. Még az is lehet ez a verzió az igaz. De azt is mondhatjuk, igazat beszél. Az erre vonatkozó BM-es kartonok, jelentések nyilvánosságra hozása lenne a megfelelő bizonyíték. De ezt hiába kéri, követeli a politikai szereplők jó része, valami miatt ez nem megy. Amikor Medgyessyről volt szó, azt egy ügyet megszellőztették. Most valahogy ez a „szellőztető rendszer” nem működik. Pedig kéne. Mindannyiunk számára fontos lenne tudni, a fiatal, a rendszert megváltoztatni akaró Orbán része volt-e a besúgó hálózatnak, vagy nem.

Simicska Lajos most csak egy apró kavicsot dobott a vízbe. Abban biztosak lehetünk, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott, birtokában lévő kavicsok sziklává álltak össze, s ő akár azt is megteheti, s ha szükségét érzi, meg is teszi, hogy e sziklákat kezdi el a vízbe gurigatni. Az akkor cunamit fog eredményezni a magyar politikában, ami sok mindent, és sok mindenkit el fog sodorni. Nem kicsit. Nagyon.

Komolyan aggódom. Simicska a rendszerre jelent veszélyt. Az Orbán-rendszerre. A politikai térben ennél kisebb veszélyt jelentő esetben is haltak már meg emberek. Még rendőrautóban is, máig tisztázatlan körülmények közepette. Meg országúton, a késő esti órákban. Máig tisztázatlan körülmények közepette. Nem akarok konspirációs teóriát, teóriákat gyártani. Csak azt mondom, a politika térben máig tisztázatlan halálesetek fogalmaznak meg kérdéseket. Simicska léte, küzdelme, Orbánra, rendszerére veszélyes. Ha ő egyszer úgy isten igazából elkezd „énekelni”, akkor jön a cunami. Mert abban biztosak lehetünk, vannak ügyek, amikhez a bizonyítékokat is be tudja mutatni. Simicska azt mondta, határozottan állította, „ezt a háborút ő nyeri meg”. Ezt el kell hinnünk neki. Ha folyamatosan teríti ki adujait, szép lassan amortizálja Orbánt. A bálványt kis kalapáccsal kopogtatja, s egy idő utána az ledől.

Aggodalmam alaptalan is lehet, hisz, ha Simicskának valami baja esne, az bizonyíték lenne. Arra, amit most még csak sejtet, amit mi is tudunk, de bizonyítani nem tudjuk. S abban is biztosak lehetünk, ebben az esetben  hirtelen előkerülne A Dosszié. Amiben az aduk vannak szépen összerendezve. Ez Simicska életbiztosítása.

Orbán csapdában van. Egyetlen lehetősége van elkerülni a szégyenteljes bukást. Ki kellene egyeznie Simicskával. Erre ma kevés esély látszik. Európa Erős Embere csak nem fog egy cégvezetővel egyezkedni? S az sem biztos, Simicska bele menne bármilyen egyezkedésbe. Hogy ő is sáros? Egy jó vádalkuval elkerülheti a pusztító cunamit. Csak kivel egyezkedjen? Az Orbán-bábukkal? A legfőbb ügyész Polt Péterrel? A Bírósági Hivatal elnökével, Handó Tündével? A belügyminiszter Pintér Sándorral? Vicc. Simicska egyetlen erőre támaszkodhat. A nyilvánosságra. Ezt ő jól tudja, ezért csepegteti a nyilvánosság csatornáin információit. S azt is tudja, Orbán a szabad sajtótól, a nyilvánosságtól fél leginkább. Mint minden diktátor.

Aggódom. Simicskát is féltem, de még inkább aggódom azért, mert a Simicska-cunami megsemmisíti az emberek hitét, hitét abban, hogy lehet a közösség, az emberek, a családok, minden ember boldogulása érdekében, tisztességes célokat megfogalmazva, tisztességes eszközöket használva dolgozni.

Simicska ezt a háborút megnyeri. De nem Orbán lesz ennek a háborúnak a vesztese, hanem mi, magyar emberek mind, függetlenül attól, hogy politikai értelemben a bal, vagy a jobb oldalon állunk. Vagy éppen középen.

Mégis azt hiszem, az lenne a legjobb, ha jönne a cunami, s elkezdhetnénk újjáépíteni az országot.