Ez a politika egyik alapvető ököl-szabálya. Ha az álláspontok nem alakulnak, nincs kompromisszum, nincs megegyezés. Akkor ott valaki bukik, valakik buknak. Lehet, hogy csak erkölcsi alapú a bukás, politikai, jogi, különösen közjogi következménye a bukásnak nincs, de az akkor is bukás. Attól a ponttól már csak egy arasznyira van a politikai, közjogi bukás. Itt tartunk az internet-adó ügyében.
Orbán
Viktor megrészegülve az önkormányzati választás eredményétől, megváltozott
tudatállapotban, a választási eredményeken túli valóság tényeiről tudomást nem
véve, még saját embereivel sem egyeztetett, bedobta az internet-adó ötletét. Ez
végzetes hiba volt. OV mozgósította ezzel azokat az embereket is, akiket eddig
nem érdekelt a politika.
Az
állami szintre emelet korrupciót betudták a rendszer jellemzőjének. Minden
politikus lop – fogalmaztak sommásan. Van ennek alapja, ha így nem is igaz. A
lehetetlen pártfinanszírozás ugyanis azt kívánja a pártoktól, hogy támogatókat
keressenek. A támogatók meg szürke, fekete pénzekkel tudják olajozni a politikai
rendszer működését, javítani saját gazdasági helyzetüket. Nincs ez így jól. Nem
jelent ez felmentés a korrupció alól. Számos kezdeményezés volt az elmúlt
időszakban a párfinanszírozás megváltoztatására, de ezek rendre elbuktak annak
a pártnak az ellenállásán, amelyik a szürke-fekete pénzekkel legjobban van
ellátva, amelyiknek megvolt a parlamenti többsége, hogy akaratát e témában
keresztül vigye. Nem tette. Pontosabban, a korrupciót erősítő változást emelt
törvényre. Az országgyűlési választásokon induló pártok támogatásáról van szó.
Mini-fantomok százmilliókat zsebeltek be. De ez mellékszál.
A
családjuk érdekében, vagy csak saját megélhetésük biztosítása érdekében hét
közben güriző, hétvégeken kikapcsolódó-szórakozó-bulizó embereknek hirtelen
elegük lett a Fidesz hazugságaiból. Betelt a pohár, ahogy sokan fogalmaztak. Az
internet egyfajta szabadságot jelent, s Orbán most ezt a szabadságot kívánja
korlátozni. Ezt már nem! A trafik-mutyi még elment, fizessenek a dohányosok. A
föld-mutyi elment, az csak a vidéken, a földből élő embereket érintette. A
budapesti önkormányzati választási rendszer megváltoztatása úgy, hogy akkor is
többsége legyen a közgyűlésben a Fidesznek, ha veszít, a vidéken élő milliókat
nem érdekelte. Sorolni lehet a részérdekek sérelmét, ami egy kisebbséget érint,
akár keményen – lásd a rokkantakat ért hátrányos intézkedéseket, vagy a
brutális tandíj-rendszer a felsőoktatásban -, de nem érintette a társadalom
többségét.
Az
internet-adó más minőség. Ez minden, a modern világ lehetőségeivel élő embert,
vállalkozást érint. Pesten és vidéken bárhol, vállalkozót és munkavállalót
egyaránt, fiatalt és idősebbet korhatár nélkül, a gazdaság minden szféráját a
termeléstől a kereskedelmen keresztül a szolgáltatóiparig, a kutatást, oktatást, egészségügyet, mindent.
Nincs az életnek olyan területe, amit ez az adó ne érintené. Az internet
átszövi életünket, életünk minden pillanatában ott van. Annak sincs értelme,
hogy a példákat hozzunk erre. Gondoljon mindenki a saját hétköznapjaira. Az
internet-adó nem serkenti ennek az eszköznek – eszközrendszernek, ha tágan
értelmezzük, márpedig nem lehet nem tágan értelmezni – a használatát, hanem
fékezi. A tanulást, a munkát, a szórakozást, a mindennapi életet teszi
nehezebbé a korlátozás.
Érthető,
ha az orbáni kezdeményezésre az a válasz fogalmazódott meg, hogy NEM. Egy
fillér internet-adót sem! A vasárnapi, még inkább a keddi demonstráció azt
bizonyította, az internet-adó ellen fellépő társadalmi csoportok – mert
szociológiai értelemben itt és most különböző társadalmi csoportokról van szó –
nem egednek. Az Orbán-rendszer elleni ellenállás fejeződik ki ebben a nem-ben.
Lehet, a választásokat sorra a Fidesz nyerte – lejtős pályán, egy a
választópolgárok politikai akaratát eltorzító választási rendszer eredményeként
-, de sokaknak most elegük lett a
mutyizó-közpénzlenyúló-hazudozó-álszenteskedő-hirtelengazdagodó-akarnokoskodó-stadionépítő
Orbánból és haverjaiból. Úgy tűnik, a tiltakozók elszántak. Nem engednek. Nekik
csak az internet-adó eltörlése – az adócsomagból való kivétele – jelent
egyedüli megoldást. Nincs kompromisszum.
Azt
hallani innen-onnan, hogy Orbán, a kormánypártok erős emberei – nyilván a
Főnöknek (Vezérnek) mutatandó, hogy ők is milyen erősek – kitartanak a net-adó
terve mellett. Finomítottak rajta, enyhítették, de nem akarják kivenni az
adó-csomagból. Ha egyszer betervezték, hogy nézne ki, ha a népakarat nyomására
kivennék. Ha ma ezt megteszik, holnap ki tudja mit fog a nép követelni, s akkor
nincs megállás. Nem, az internet-adó marad. Ezt a pénzt nem a zemberek, hanem a
szolgáltatók fogják fizetni – mondják. Ezt a bevételt a hálózat fejlesztésére
fogják fordítani – mondják, most, korábban mást mondtak – s ettől jobb lesz a
zembereknek. Nem. Ez a vége, ez a lényeg. Nincs kompromisszum.
Akkor
most mi lesz? – ez foglalkoztatja a politikusokat, a politika tudorait, elemzőket, szakértőket,
tanácsadókat.
1. Orbán nem hátrál, a
net-adót bevezetik. Lehet, még finomítanak rajta, nevében, mértékében, a
bevétel felhasználást illetően, de lesz. Benne lesz a jövő évi adócsomagban. A
szappan-adó, a cafeteria-adó mellett.
2. Az ellenzők nem
hátrálnak, a tiltakozás, az ellenállás, az Orbán-rendszer elsöprésének szándéka
jegelődik. A rendszerrel szembeni ellenállásnak már ma is erkölcsi győztese az
internet-adó okán az utcára kiment emberek sokasága. Azok, akiket az
internet-adó elleni tiltakozás megérintett, nem csak azok, akik kint voltak
Budapesten és az ország nagyvárosaiban, hanem azok is, akik az interneten
keresztül követték az eseményeket, azok is, akik csak hírét hallották, mi
történt a József nádor téren, csak képeket látták Erzsébet-hídi ember-áradatot,
azok már nem fogják elhinni a közmédia hazugságait, azok az emberek megérezték,
Orbánt és koleszos haverjait el lehet zavarni. És megteszik, ha annak itt lesz
az ideje.
Orbán
és rendszere erkölcsi értelemben megbukott. Saját maguk buktatták meg. Nem csak
az internet-adóval. Mérhetetlen mohóságukkal, bárdolatlan pökhendiségükkel,
arrogáns stílusukkal, mindazzal, amit tettek, és azzal, ahogy tették,
mindazzal, ami összegyűlt az emberek „hócipőjében”.
Az
erkölcsi bukás politikai, közjogi transzformációja bonyolultabb ügy. Orbán úgy
bebiztosította hatalmát az előző négy évben, a politikai intézményrendszer
átalakításával és személyi döntések eredményeként a megfelelő helyeken
embereivel, hogy szinte lehetetlen békés úton ciklusideje előtt őt meneszteni.
A nem békés útra pedig jobb nem gondolni. Mert akár éhséglázadás is lehet, s az
kimenetét tekintve maga lenne a polgárháború. Ezt el kell – ha lehet - kerülni.
Igaz, a végsőkig elkeseredett emberek nem szoktak engedélyt kérni, nem szoktak
mérlegelni, „lehet-e”.
Akkor
most mi lesz?
Meg
kell szervezni az ellenállás, a szabadság(!), az Orbán Utáni Társadalom kis
köreit, az OUT-köröket. Nehéz helyzetekben működőképes, mozgósító erő a
társadalmi szolidaritás. Most erre van szükség. Városokban és falvakban,
lakótelepeken és kertvárosokban, ahol csak lehet, meg kell szervezni a
szabadság klubjait, a szabadság programjait, a szabadság segítő hálózatát, a
szabadság önkéntes közösségépítő munkáját, a szabadság ünnepeit, a szabadság
olyan eseményeit, ami élményt ad azoknak is, akiknek az élet ad más élményeket
is, és azoknak is, akik nélkülözik az élet élményeit. Mert mindannyian
vesztesei vagyunk az Orbán-rendszernek, és annak, ami utána jön, mindannyian
nyertesei leszünk. Mert bármi jön ez után – a szélsőjobb előretörését kivéve -,
az csak jobb lehet.
Erről
a jobb utáni vágyról szól az internet-adó elleni tiltakozás. Ezt a vágyat
tényleges változássá formálni nehéz. De nem lehetetlen. Sokat kell dolgozni. Ha
viszont ez a munka elmarad, marad Orbán és koleszos haverjai.
Lehet
választani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése