Ennek
a hétnek minden kétséget kizáróan a legfontosabb politikai eseménye a nagy tekintélyű amerikai republikánus szenátor, John McCain megszólalása a magyar viszonyokkal kapcsolatban, a hét legfontosabb mondata a magyar viszonyokra, Orbánra tett megjegyzése. Itt egy nemzet –
fogalmazott a szenátor az Egyesült Államok szenátusának a budapesti nagyköveti
kinevezési vitájában – amely határán áll annak, "hogy
átengedi szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki Vlagyimir Putyinnal
bújik ágyba”. A
magyar miniszterelnökre, Orbán Viktorra
gondolt, ahogy ezt megszólalása másnapján egyértelművé tette.
Erre reagált Orbán
Viktor pénteken, a Kossuth Rádió műsorában.
https://www.youtube.com/watch?v=id3BmyjtEXc
Az
interneten közzé tett felvételen 0 p 45 mp-től 1 p 16 mp-ig az alábbi hallható.
„…
ugyanakkor figyelmeztetném saját magamat arra, hogy ne engedjek az Ön beugratós
kérdésének, mert nekem nem kell semmilyen szélsőséges megnyilvánulással sem foglalkoznunk,
mert ez csak elterelné a figyelmünket, és elvinné az erőnket. Nekünk arra kell
összpontosítani, hogy a nemzeti érdekekért és a magyar emberek boldogulásáért
dolgozzunk továbbra is, és semmilyen szélsőséges provokáció ne vigye el az
erőnket, a figyelmünket és az energiánkat.”
Érdekes
felfigyelni arra, hogy a mondat eleje egyes szám első személyes ragozással
kezdődik, majd hirtelen átvált többes szám első személyes ragozásba. Ezt a formula
ismerős, pluralis majestaticus-nak,
fenségi/királyi többesnek hívják. Ez nem egy grammatikai (nyelvtani, nyelvtudományi)
kategória, hanem pragmatikai (a verbális közlés és a valóság viszonyát a
jelentés szempontjából vizsgáló tudomány), az uralkodónak egyes szám első
személy helyett többes szám első személyben való megszólalása. A királyság intézményének keretei között a mindenkori
uralkodó önmagáról, elsősorban hivatalos dokumentumokban, oklevelekben, törvények
szövegének preambulumában többes szám első személyben beszélt. A modern államok
választott vezetői, köztársaságokban, parlamenti demokráciákban ezt a formulát
nem használják. Hacsak … hacsak tudat alatt nem vallják az abszolút monarchia
állama megszemélyesítőjének, XIV. Lajosnak, a Napkirálynak tulajdonított mondást: az állam én vagyok. Ez az a valóságértelmezés –
Orbán és a hatalom, az állam viszonya -, ami ebben az érdekes nyelvi formában, a királyi
többesben jelent meg Orbán idézett szövegében. „… figyelmeztetném saját magamat
– elterelné a figyelmünket, … nekünk…, …
ne vigye el az erőnket, …”
Fontos
kiegészítés, hogy a felvételen beszéd közben látható is a miniszterelnök.
Látszik, zavarban van. S ahogy befejezte az utolsó mondatot – nekünk arra kell
összpontosítanunk … és az energiánkat - megdörzsölte az orrát. Azt a
non-verbális kommunikáció kézikönyveiből tudjuk, hogy az orr dörzsölése annak a
kifejezése - a tudat kontrollját nélkülöző non-verbális közlés -, hogy a beszélő
ember hazudik, amit mond, az hazugság. Rég óta tudjuk, hogy Orbán nem az
emberek boldogulásáért dolgozik, hanem hatalma bebetonozásáért. Az emberek
egyre nehezebben boldogulnak, Orbán hatalma viszont csalások, a demokrácia
szabályaival való visszaélés eredményeként betonszilárd. Mert nem arra összpontosítottak, hogy az emberek boldoguljanak - lásd adóemelések -, hanem a hatalom koncentrálására, a hatalom hosszú távú megtartása szervezet-rendszerének kiépítésére. Ezt fejezi ki Orbán non-verbális módon.
A
felvételen 3 p 07 mp – 3 p 37 mp között még érdekesebb szöveg hallható.
„Én
azt látom, hogy Magyarország nemzeti függetlensége áll itt támadás alatt, ez a
dolog lényege. .… Magyarország választott vezetője vagyok, legfontosabb
feladatom, ezt rögzíti az alkotmány, erre tettem le az esküt, hogy Magyarország
függetlenségét mindig meg fogom védeni. Magyarország függetlensége támadás
alatt áll.”
Most
ne a nyelvi leleményt – a függetlenség támadás alatt áll - nézzük.
Orbán
ebben a bekezdésben ismét a szokásos csúsztatással él. Miközben McCain szenátor
róla, a miniszterelnökről mond véleményt, őt nevezi újfasiszta diktátornak, ő
ezt a véleményt Magyarország elleni támadásnak értelmezi. Ez is bele illik az
abszolút monarchia megtestesítőjéről ismertetett értelmezési keretbe. A Napkirály
maga az állam. Aki a Napkirályt bírálja, az államot bírálja. Az állam bírálata
támadás az állam ellen. Aki az államot bírálja, támadja, az ellenség.
Következésképpen, aki a Napkirályt bírálja, az ellenség. McCain bírálja Orbánt,
tehát ellenség, aki támadja Magyarországot. A miniszterelnöknek meg az
alkotmány (?!?nem alaptörvény?!?) szerint az a kötelessége, hogy a támadások
ellen megvédje az országot. Országát. Mert ő, a miniszterelnök, és az ország,
egylényegű dolgok. Homouszion. Orbán – értelmezése szerint - azonos Magyarországgal. Ezt fejezi ki az általa használt kód. De ez a valóságban még akkor sem igaz, ha a szavazások eredményével, a választásokon megjelent
emberek szavazataival próbálják igazolni. Ha sokszor mondják, ismétlik
naponta, akkor sem igaz. Ezt a hazugságot, a hazug rendszer működését egyre
többen ismerik fel. Ez a felismerés jelent meg az elmúlt hetekben a városok
utcáin, ahol az emberek megfogalmazták követeléseiket. S akármi is volt az
apropója a tüntetéseknek, egy követelés rendre felhangzott: Orbán, takarodj!
Ps.
Orbán a rádióbeli megszólalásában arra biztatta Vida Ildikó NAV-elnököt, hogy terelje vitáját
az amerikai ügyvivővel – nem az ő személyes vitájuk ez! -, jogi útra. Várható,
hogy rövidesen megjelenik New York Times/Washington Post hasábjain a NAV szervezetén
belüli bűnügyekre vonatkozó bizonyíték. Nem mintha ez világpolitikai
jelentőségű történet lenne. De, ha a magyar kormány ezt akarja …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése