Orbán homouszion

Ennek a hétnek minden kétséget kizáróan a legfontosabb politikai eseménye a nagy tekintélyű amerikai republikánus szenátor, John McCain megszólalása a magyar viszonyokkal kapcsolatban, a hét legfontosabb mondata a magyar viszonyokra, Orbánra tett megjegyzése. Itt egy nemzet – fogalmazott a szenátor az Egyesült Államok szenátusának a budapesti nagyköveti kinevezési vitájában – amely határán áll annak, "hogy átengedi szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki Vlagyimir Putyinnal bújik ágyba”. A magyar miniszterelnökre, Orbán Viktorra gondolt, ahogy ezt megszólalása másnapján egyértelművé tette.

Erre reagált Orbán Viktor pénteken, a Kossuth Rádió műsorában.

https://www.youtube.com/watch?v=id3BmyjtEXc

Az interneten közzé tett felvételen 0 p 45 mp-től 1 p 16 mp-ig az alábbi hallható.

„… ugyanakkor figyelmeztetném saját magamat arra, hogy ne engedjek az Ön beugratós kérdésének, mert nekem nem kell semmilyen szélsőséges megnyilvánulással sem foglalkoznunk, mert ez csak elterelné a figyelmünket, és elvinné az erőnket. Nekünk arra kell összpontosítani, hogy a nemzeti érdekekért és a magyar emberek boldogulásáért dolgozzunk továbbra is, és semmilyen szélsőséges provokáció ne vigye el az erőnket, a figyelmünket és az energiánkat.”

Érdekes felfigyelni arra, hogy a mondat eleje egyes szám első személyes ragozással kezdődik, majd hirtelen átvált többes szám első személyes ragozásba. Ezt a formula ismerős, pluralis majestaticus-nak, fenségi/királyi többesnek hívják. Ez nem egy grammatikai (nyelvtani, nyelvtudományi) kategória, hanem pragmatikai (a verbális közlés és a valóság viszonyát a jelentés szempontjából vizsgáló tudomány), az uralkodónak egyes szám első személy helyett többes szám első személyben való megszólalása. A királyság intézményének keretei között a mindenkori uralkodó önmagáról, elsősorban hivatalos dokumentumokban, oklevelekben, törvények szövegének preambulumában többes szám első személyben beszélt. A modern államok választott vezetői, köztársaságokban, parlamenti demokráciákban ezt a formulát nem használják. Hacsak … hacsak tudat alatt nem vallják az abszolút monarchia állama megszemélyesítőjének, XIV. Lajosnak, a Napkirálynak tulajdonított mondást: az állam én vagyok. Ez az a valóságértelmezés – Orbán és a hatalom, az állam viszonya -, ami ebben az érdekes nyelvi formában, a királyi többesben jelent meg Orbán idézett szövegében. „… figyelmeztetném saját magamat – elterelné a figyelmünket, … nekünk…,  … ne vigye el az erőnket, …”

Fontos kiegészítés, hogy a felvételen beszéd közben látható is a miniszterelnök. Látszik, zavarban van. S ahogy befejezte az utolsó mondatot – nekünk arra kell összpontosítanunk … és az energiánkat - megdörzsölte az orrát. Azt a non-verbális kommunikáció kézikönyveiből tudjuk, hogy az orr dörzsölése annak a kifejezése - a tudat kontrollját nélkülöző non-verbális közlés -, hogy a beszélő ember hazudik, amit mond, az hazugság. Rég óta tudjuk, hogy Orbán nem az emberek boldogulásáért dolgozik, hanem hatalma bebetonozásáért. Az emberek egyre nehezebben boldogulnak, Orbán hatalma viszont csalások, a demokrácia szabályaival való visszaélés eredményeként betonszilárd. Mert nem arra összpontosítottak, hogy az emberek boldoguljanak - lásd adóemelések -, hanem a hatalom koncentrálására, a hatalom hosszú távú megtartása szervezet-rendszerének kiépítésére. Ezt fejezi ki Orbán non-verbális módon.

A felvételen 3 p 07 mp – 3 p 37 mp között még érdekesebb szöveg hallható.

„Én azt látom, hogy Magyarország nemzeti függetlensége áll itt támadás alatt, ez a dolog lényege. .… Magyarország választott vezetője vagyok, legfontosabb feladatom, ezt rögzíti az alkotmány, erre tettem le az esküt, hogy Magyarország függetlenségét mindig meg fogom védeni. Magyarország függetlensége támadás alatt áll.”

Most ne a nyelvi leleményt – a függetlenség támadás alatt áll - nézzük.

Orbán ebben a bekezdésben ismét a szokásos csúsztatással él. Miközben McCain szenátor róla, a miniszterelnökről mond véleményt, őt nevezi újfasiszta diktátornak, ő ezt a véleményt Magyarország elleni támadásnak értelmezi. Ez is bele illik az abszolút monarchia megtestesítőjéről ismertetett értelmezési keretbe. A Napkirály maga az állam. Aki a Napkirályt bírálja, az államot bírálja. Az állam bírálata támadás az állam ellen. Aki az államot bírálja, támadja, az ellenség. Következésképpen, aki a Napkirályt bírálja, az ellenség. McCain bírálja Orbánt, tehát ellenség, aki támadja Magyarországot. A miniszterelnöknek meg az alkotmány (?!?nem alaptörvény?!?) szerint az a kötelessége, hogy a támadások ellen megvédje az országot. Országát. Mert ő, a miniszterelnök, és az ország, egylényegű dolgok. Homouszion. Orbán – értelmezése szerint - azonos Magyarországgal. Ezt fejezi ki az általa használt kód. De ez a valóságban még akkor sem igaz, ha a szavazások eredményével, a választásokon megjelent emberek szavazataival próbálják igazolni. Ha sokszor mondják, ismétlik naponta, akkor sem igaz. Ezt a hazugságot, a hazug rendszer működését egyre többen ismerik fel. Ez a felismerés jelent meg az elmúlt hetekben a városok utcáin, ahol az emberek megfogalmazták követeléseiket. S akármi is volt az apropója a tüntetéseknek, egy követelés rendre felhangzott: Orbán, takarodj!

Ps. Orbán a rádióbeli megszólalásában arra biztatta Vida Ildikó NAV-elnököt, hogy terelje vitáját az amerikai ügyvivővel – nem az ő személyes vitájuk ez! -, jogi útra. Várható, hogy rövidesen megjelenik New York Times/Washington Post hasábjain a NAV szervezetén belüli bűnügyekre vonatkozó bizonyíték. Nem mintha ez világpolitikai jelentőségű történet lenne. De, ha a magyar kormány ezt akarja …