Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme

Nem a Fidesz szervezettsége, Orbán zsenialitása, a Simicska-Nyerges Birodalom az Orbán-rendszer fundamentuma. Még csak nem is a nemzeti-keresztény mákony, amivel nagyon sok embert bódítanak, akik e miatt nem veszik észre, hogy meglopják őket, kifosztják az egész országot, és még a jövőjüket, különösen gyermekeik jövőjét is tönkre teszik.

Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme, mely tartós fennmaradását biztosítja, a vele szemben álló demokraták elvi szilárdsága. Amíg a demokraták kérlelhetetlenül ragaszkodnak elveikhez, amíg ezek az elvek politikai cselekedeteik kimozdíthatatlan origóját képezik, addig Orbán és a maffia-család tagjai kényelmesen dőlhetnek hátra foteljeikben.

MSZP? Nem tudnak szabadulni a múltjuktól, felelősek az elmúlt huszonöt évért, azért különösen, amiért Orbán kétharmadot tudott szerezni 2010-ben. Egyébként is, egy rasszistát állítottak Miskolcon polgármesternek. Hogy az ellenzék legerősebb, legszervezettebb pártja? Hogy Szeged, a XIII. kerület népe… Hogy már megjárták – többször is - Kanosszát? Velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, az embereknek elegük van a megújulni képtelen MSZP-s veteránokból. 

Liberálisok? Akik még a székházukkal sem tudnak elszámolni? Fodor, Orbán egykori pajtása? Akik annak idején már az MDF-fel is paktumpolitikát folytattak? Még most sem látják be, hogy a neoliberális gazdaságpolitikának vége, az tette tönkre a világot, Magyarországot is. Akik annyira szabadok, hogy még a melegeknek is házasságot ígérnek? Velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, az embereknek nem kell ez a féktelen szabadság.

Demokratikus Koalíció? Gyurcsány? Na ne! Aki az egész országnak a képébe hazudott? Aki tönkre akarta tenni saját pártját? Aki erőszakosan nyomul, mindent akarnak, miközben pártja támogatottsága 2% körüli? DK, akik minden kiöregedett szds-est, mszp-st felszívtak? Ők, Gyurcsány különösen felelős az elmúlt huszonöt évért, Orbán országlásáért. Ők akarják megmondani a tutit? Na, velük nem közösködünk! Nem veszítünk sokat, az emberek tudják, Gyurcsány a hibás.

PM? Karácsony, aki alpolgármesternek vette maga mellé Papcsák hű vazallusát, az előző ciklus minden zuglói disznóságában tettestárs Rozgonyit? Aki menedéket – zsíros állásokat -  adott a kibukott MSZP-seknek, PM-eseknek? Ugyanazt folytatja, mint Papcsák, csak nem olyan nagyvonalúan. Velük? Azt már nem! Velük nem közösködünk, ezzel nem veszítünk sokat, alig van néhány nagyvárosban néhány támogatójuk.

LMP? Schiffer, aki kiutált egykori frakciójából szinte mindenkit? Saját pártján belül sem tudott egységet teremteni, hogy tudna együttműködni egy demokratikus közösségben? Egyébként is, ő Orbán kreatúrája. Még szerencse, hogy ő sem akar a demokratákkal együttműködni, így nem kell neki azt mondani, veled nem!

MoMa? Bokros? A „csomagos”? Akit a miskolci MSZP-kongresszus annak idején vastapssal fogadott? Aki megszűnt jobboldali pártja mandátumán évekig euróban vette fel a fizetését? Aki ma konzervatív? Mihez képest? Milyen erkölcsi alapon modern konzervatív ő? Ő képviseli a konzervativizmust Magyarországon? Na, abból nem kérünk. Vele és pártjával nem közösködünk, velük nem veszítünk sokat, alig vannak …

Az ifjú titánok? 4K? 42? Ki tudja milyen alakulatok ezek. Zavaros ideológiával jönnek, időnként maguk sem tudják, mit akarnak, bakelit-politológus nyelven beszélnek, azt hiszik feltalálják a melegvizet, fő követelésük, hogy az öregek húzzanak a szoc otthonba. Nekik is csak a stokik kellenek. Velük nincs együttműködés, velük nem közösködünk, ezzel nem veszítünk sokat, őket még saját korosztályuk sem ismeri.

Bázisdemokraták? Szépem elszórakoznak egymással, ez nem baj, legalább jól érzik magukat, de amikor cselekedni kell, akkor ez az időhúzó pajkosság nem elég. A tett halála az okoskodás. Vagy ezek nem olvasnak se Shakespeare-t, se Madáchot? Csipet csapat, velük nem közösködünk, velük nem nem veszítünk sokat.

Civilek? Ne nevettessük egymást! Az iwiw-es Várady Zsolt, a nagy tüntetésszervező is lemondott! Gulyás Balázs és a többi? Egymással sem tudnak megegyezni, egymást járatják le, egymásra szervezik a tüntetéseket is! A HP-s Gulyás Márton? Aki külföldre „menekült”? Misetics? Aki egyfolytában akciózik, ahelyett, hogy dolgozna? Papp Réka Kinga? A magabiztos én-mindent-jobban-tudok amazon? Velük? Na, azt nem. Velük nem közösködünk, velük egyébként sem veszítünk sokat, ők egy-egy réteg-szervezet, alig van társadalmi támogatottságuk.

Tuareg? Aki egy fél éve a Kossuth téren sátrazik, mint Ország Gyűlése Mozgalom? Ja, a Tuareg? Aki egykori szadeszosként a miépes Kocsis Mátéból józsefvárosi kiskirályt csinált? Aki …  Az sem érdekel, hogy százak – ezrek? - követik. Ő egy szélhámos, vele, velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, a demokrata oldalon őt ismerik.

Szakszervezetek? Még csak az hiányzik! Vezetőik egy tál lencséért némán tűrték a munkavállalók jogfosztását. Egymással vannak ők is elfoglalva, ki tud közelebb kerülni a diktatúra etetőtáljához. Nekik az a fontos, balhé ne legyen, ők megbékéltek a rendszerrel. Velük nem közösködünk, egyébként sem veszítünk sokat, szervezett dolgozó alig van, őket sem tudják megmozdítani.

Értelmiség? Az okostojások a meleg dolgozószobáikban ontják a papírokat magukból, aztán abból nem lesz soha semmi. És aztán ők mindig tudják, mi a tuti. Igaz, ez néha csak utólag derül ki. Az is igaz, ha tévednek, abból sem lesz baj. Velük minek közösködni? Azzal a néhányszáz tollforgatóval nem veszítünk sokat.

Újságírók? Kedvesbolgárúr? Jajj! Jópofák, nem mondom, ahogy kóstolgatják a Családot. Az összes belterjes demokratikus értékeket követő újságnak kisebb a példányszáma együtt, mint a legócskább cici-vér-elváltaceleb bulvárlapé. Ment előre tőlük a világ? Na, akkor felejtsük el őket!

Van még valaki?

Nincs. Ha van, az se számít. Viszont elveink vannak. Ami miatt azt biztosan tudjuk, kivel nem akarunk együttműködni. Bárki is kerüljön elő, bármi is legyen a téma. Velük nem. S ebben kérlelhetetlenek vagyunk.

Hát erről van szó.

Valamiért mindenki sáros, mindenki kócos, mindenki sánta, mindenki szemüveges, vagy éppen szőke, esetleg barna, ami miatt nem lehet vele politikai közösséget vállalni. Még akkor sem, ha az ő céljai és minden más demokrata célja is ugyanaz: meg kell állítani Orbán Viktort, rendszerét a politikai panoptikumba kell helyezni, Magyarországon egy tisztességes, átlátható, korrupciómentes politikai-gazdasági-társadalmi-szociális rendszert kell kialakítani.

Itt tartunk.

Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme, mely tartós fennmaradását biztosítja, a vele szemben álló demokraták megingathatatlan elvi szilárdsága.

„Van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?”

2015. január 20-án Kultúra Napja alkalmából a KKDSZ tüntetést szervezett. Ezen az eseményen a Hálózat a Tanszabadság képviseletében hozzászólásra kérték fel Trencsényi Lászlót. Az alábbiakban e felszólalás olvasható.

Bevezetésképp köszönet azért, hogy tanárember is szót kaphat a kultúráért szóló demonstráción. Ebben bizonyára szerepet játszik az az álláspont, melyet egy XX. század végi magyar művelődéspolitikus fogalmazott – akkor, amikor még nem adta el 30 garasért magát magát: „a közművelődés takaróját az iskolában varrják.” Ehhez kapcsolódóan személyes okom is van részt venni ezen a demonstráción: a szemem láttára hasogatták szilánkká – mondhatni azeri baltával – a kultúra, a műveltség oszthatatlan egységét helyreállítani próbáló intézményt (300 ilyen volt az országban), az általános művelődési központokat - az iskola államosítása kihúzta a szőnyeget a szépreményű innováció alól.

Rendhagyó irodalomórára készültem. Hoztam néhány verssort.

1. „A gazda bekeríti házát….” – Figyelmeztetem L. Simon Lászlót, nem az ő meggyeskertjére s cinkosai kertjeire gondolt Babits Mihály, amikor e sorokat leírta, hanem a diktatúrák elleni szellemi önvédelemre!

2. „Van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?” (Radnóti)
Érvényesül-e a gyerektársadalom joga a művelődéshez? Segítik-e a kultúrához való hozzáférést az oktatási intézmények? Nem!
- 16 éves tankötelezettség
- beteljesül a szegregáció (már szabad is!)
- szakmunkásképzésből kivont közismereti képzés
- ideologikus nemzeti alaptanterv
- buta, hamis, hibás tankönyvek
- az iskolán kívüli művelődéstől megfosztás
- művészetoktatásból forráskivonás
- művelődős gyerekközösségek, így a gyerekszínjáték elsorvasztása
- színházi gyerekműsorok árainak piaci helyzete
- gyerekfilmgyártás befagyasztása, mozik bezárása, még a vasárnapi plázabezárás is az utcára kergeti a serdülőket
- az iskolai tantervvel nem egybehangolt médiaszolgáltatás (iskolatévé, iskolarádió)
- 750 pl-ban jelenik meg a pedagógiai szaksajtó „vezérhajója”
- elhalt a Kincskereső, az irodalmi gyereklap a 70-es években 30
- Zánkán elrohad őrizetlenül a világhírű Gyermekalkotások Galériájának anyaga, ebek harmincadján az európai jelentőségű Ifjúságmozgalom-történeti Múzeum.
Sajnos a sornak itt nincs vége …

3. „Meddig lesz hely, hol felolvashatol?” (József Attila)
A megfélemlített pedagógustársak már saját jogaikért sem mernek szót emelni
Hát a gyermekek jogaiért?
Az organikus értelmiség kialakulásának ellehetetlenítése a felsőoktatási ellenreformmal
Vajon mikor korlátozzák az utcára szorított szólásszabadságot is?

Szegény az ország? Ezért a megszorítások? Ha igaz lenne, akkor is érvényesíteni kellene az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének előírását, mely szerint a „gyermek mindenek feletti érdekeit” válsághelyzetben is érvényesíteni kell.

Ráadásként egy drámarészlet. 

Tiborc panasza a Bánk bánból.
- Ő csordaszámra tartja gyülevész szolgáit…… - Emlékezetes: a nádor megnyugtatja a panaszkodó jobbágyot, aki magára találva így felel: „Él még Bánk”.
Él még Bánk?

Adalék egy modern társadalmi program kidolgozásához

1.   Az emberek szabadnak, jogilag egyenlőnek születnek, és azok is maradnak. A társadalmi megkülönböztetések csak a közhasznosságon alapulhatnak.

2.   Minden politikai egyesülés célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. Ezek a jogok a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomásnak való ellenállás.

3.   Minden szuverenitás alapelve lényegileg a nemzettől származik. Semmilyen testület semmilyen egyén sem gyakorolhat olyan hatalmat, amely nem kifejezetten ebből ered.

4.   A szabadság azt jelenti, hogy minden megtehető, ami másnak nem árt: ennél fogva minden ember természetes jogai gyakorlásának csak olyan korlátai vannak, amelyek a társadalom más tagjai számára is biztosítják ugyanezen jogok élvezetét. Ezen korlátokat csak törvény határozhatja meg.

5.   A törvény csak a társadalom számára ártalmas cselekedetek tiltására jogosult. Mindazt, amit a törvény nem tilt, nem lehet megakadályozni, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, amit a törvény nem rendel el.

6.   A törvény a közakarat kifejeződése. Valamennyi állampolgárnak jogában áll személyesen vagy képviselőin keresztül részt venni a megalkotásában. A törvénynek azonosnak kell lennie mindenki számára, akár védelmez, akár büntet. Minden állampolgár egyenlő a törvény előtt, s ezért képességeinek megfelelően és kizárólag erényük és tehetségük szerinti megkülönböztetéssel egyformán betölthetnek valamennyi méltóságot, állást és közhivatalt.

7.   Mindenkit csak a törvény által előírt és általa meghatározott formák szerint lehet vád alá helyezni, letartóztatni vagy fogságban tartani.

8.   Minden embert ártatlannak kell tekinteni, amíg bűnössé nem nyilvánították, ha a letartóztatását elkerülhetetlennek ítélik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan erőszakosságot, amely nem szükséges az illető személy elfogásához.

9.   Senkit sem szabad meggyőződései miatt zaklatni, legyenek ezek akár vallásiak, feltéve, hogy ezek nem zavarják a törvényes rendet.

10.                    A gondolatok és vélemények szabad cseréje az emberek egyik legértékesebb joga, tehát minden állampolgár szabadon beszélhet, írhat és nyomtathat, de a törvény által meghatározott esetben felelnie kell e szabadsággal való visszaélésekért.

11.                    A társadalomnak joga van elszámoltatnia kormányzata valamennyi köztisztviselőjét.

12.                    Mivel a tulajdon szent és sérthetetlen jog, senki nem fosztható meg tőle, csak a törvényesen megállapított közérdekben, amely ezt nyilvánvalóan szükségessé teszi, és igazságos és előzetes kártalanítás esetén.

Ezt a szöveget nem a miskolci vonaton utazva pötyögtem laptopomon.

Ez a szöveget nem én alkottam.

Ez a szöveg nem is mai keletű.

Ez a szöveg 1789-ben készült.

Ez a szöveg részlet az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából.

Ez a szöveg ma Magyarországon aktuális.

( A pontok sorszámozása nem teljesen pontos, néhány pont hiányzik is a szövegből, néhány pont esetében az idézett szöveg nem teljes. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án fogadta el. A dokumentum teljes szövege megtalálható itt: http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/228.htm )

DeKa

Végre. Végre elkezdődött valami. Itt egy ígéretes kezdeményezés, a Demokratikus Kerekasztal (DeKa).

Egy barátom, tudós ember, a társadalmi jelenségek törvényszerűségeinek kutatója, azt mondta, hogy az új évben – 2015 – már nem Orbán lesz a miniszterelnök. Ő azt feltételezte, az „ifjútörökök” fogják meneszteni. Tévedett. Ha bejön prognózisa, se lenne jobb. Egy Orbán-mentes orbán-rendszer...

Nagy az elégedetlenség. Egyre többen látják át a korrupt maffiaállam működését. Nem véletlen a milliónyi elpártolt szavazó. De ez még mindig kevés. Egyébként is, Orbán megbuktatása, a rendszerváltás 2.0 nem fáklyásmenet – mondom ezt a kultúranapi fáklyás tüntetés előtt -, mi több, sem Orbánt, sem a rendszerét az utcán, az utcáról nem lehet megdönteni. Jelen állás szerint.

Pedig van, akinek forgatókönyve van e folyamatra. Övék a Kossuth tér. Vezetőjük magabiztos. Tudja, mit és miért csinál, ismeri a jog útvesztőit is. Vannak hívei is, mozgalmának van támogatottsága. Azt hiszem, mégis téved. Ő is, követői is. Orbán uralja a törvényhozást, uralja a végrehajtó hatalmat, benne különösen a rendvédelmi szerveket, élén a pretoriánus magánhadseregével, a TEK-kel, uralja az ügyészséget, bíróságot, az önkormányzatokat - ez különösen a vidék Magyarországa esetében fontos -, uralja a nyilvánosságot, minden eszköz felett rendelkezik, ami hatalma biztosításához szükséges. Hiába akár százezres tüntetés országszerte, maradni fog a hatalomban. Ki fogja tölteni a ciklusból még hátra lévő éveket. Azt fogja mondani, megnyertük a választást, a nép minket akart, kétharmad, pardon, aki tüntet, az kisebbség, és egyébként is valami más viszi az utcára az embereket, nem a kormánnyal való elégedetlenség. Péntekenként reggel, a rádióban meg elmagyarázza, hogy a Nap is azért kel fel, mert ő kukorékol.

Tudom, az, hogy Orbán marad, nem egy jó forgatókönyv. Nagyon nagy árat fizetünk ezért. Mindannyian. A gazdasági szereplők, a munkavállalók, a munkaadók, a gyerekek szüleikkel, a nyugdíjasok, mindenki. Lesznek ugyan, akik azt vélelmezik, ők jól jártak. De, ha a társadalom többsége rosszul jár, akkor a kisebbség sem járhat jól. A pillanatnyi jól léten túl ez igazolódni fog. Ez a jövő. Ahogy az is, hogy Orbán 2018-ig Magyarország miniszterelnöke marad. Ha nem ő, akkor egy kis-Orbán lép a helyére, de a rendszer marad. Ha Hiller Istvánnak igaza lesz, Orbán köztársasági elnökként követi Ádert egy új politikai struktúra, a prezidenciális köztársaság élén, ki tudja meddig. Vagy kormányzó lesz. Akárhogy is, ő fogja fújni a passzátszelet. Vagy, ha azt nem is, a főnt a Balatonra.

Akkor miért is jó a Demokratikus Kerekasztal?

1.   Orbánt a saját pályáján kell legyőzni. Választások alkalmával. Ahogy az újpesti példa ezt igazolta, lehet a lejtős pályán is nyerni.

2.   Az orbáni korrupt maffiaállamot ellenző embereket, a demokratikus ellenzéki erőket egy zászló alá kell szervezni. Nem azért, mert követni kell az orbáni „egy a tábor, egy a zászló” elvet, hanem azért, mert a demokratikus ellenzék, és a rendszerrel elégedetlen emberek sokasága szervezetileg szétforgácsolódva nem tudja a rendszerváltást megvalósítani. A 2014. évi választások elegendő bizonyítékot szolgáltattak ehhez. Ez nem azt jelenti, hogy egy szervezetbe oldódik be/fel mindenki, de jelent egy szoros, szervezetileg is koordinált együttműködést.

3.   A DeKa fórumot teremthet arra, hogy a demokratikus társadalomért küzdő emberek, szervezeteik egyeztessenek arról, mit, hogyan, milyen időbeli ütemezéssel akarnak tenni. A DeKa munkájának eredményeként mindenki, elsősorban a mai viszonyokkal, a korrupt maffiaállammal elégedetlen emberek előtt világossá válhat az Orbán-rendszer alternatívája.

4.   Nagyon fontos, hogy a DeKa az Orbán-rendszer utáni idők világa víziójának kidolgozásánál ne csak az Orbán-rendszert tagadja, hanem az elmúlt huszonöt év tapasztalatait is vegye figyelembe, olyan új struktúrát, működési rendet körvonalazzon, ami a korábbi – 2010 előtti – problémákat is kezeli. Erre a kezdeményezők személye kellő garanciát ad.

Akkor most kellenek-e az utcai megmozdulások? Szükség van-e, mondjuk, a népszavazásra a boltok vasárnapi nyitva tartása ügyében? Kellenek-e a lefutott meccset jelentő parlamenti szócsaták? Kellenek-e az időközi választásoknak a demokratikus ellenzék számára kedvező eredményei? Kellenek-e a donquijote-i küzdelmek (Juhász az ötkerben)? Kell-e nekünk Népszava, Népszabadság, Klub Rádió?

Igen, minden olyan kezdeményezésre szükség van, ami egyre több emberben erősíti meg a változás melletti elkötelezettséget, ami növeli a változtatni akaró emberek elszántságát, ami egyre több szervezetet von be az Orbán-rendszer utáni világ formálásába, ami igazolja, hogy a szervezett együttműködés eredményes, ami növeli azt a tábort, amelyik képes lesz Orbánnak és híveinek azt mondani, itt a vége.

Hogy vannak fanyalgók? Akiknek nem tetszik az egyik néptribun, mert van előélete? Mások fanyalognak, mert a demokratikus ellenzék egyik-másik szervezete, prominens vezetője tegnap is létezett? Hogy egyesek számára, akik egyébként a maffiaállam megbuktatásában egyet értenek, gondot jelentenek bölcsész-szemináriumokon megbeszélendő, cizellált ideológiai kérdésekben való nézetkülönbségek?

A fanyalgók két kérdést tegyenek fel maguknak.

1. Orbánt és rendszerét akarják-e még hosszú évekig maguknak, gyerekeiknek, szeretteiknek, vagy inkább egy a 89/90-es alapokon nyugvó, modernizált, új Magyar Köztársaságot szeretnének?

2. Az Orbán-váltó együttműködés érdekében hajlandóak-e kompromisszumokra, arcuk feladás nélkül képesek-e a közös cél – modernizált, új Magyar Köztársaság - érdekében együttműködésre mindazokkal, akikkel az alapvető cél tekintetében – „Orbán takarodj!” - nincs vitájuk?

A Demokratikus Kerekasztal születése pillanatában alkalmasnak látszik arra, hogy meghatározó kerete legyen az Orbán utáni rendszer körvonalazásának.

És természetesen menjünk tüntetni a humanista-demokratikus értékekért, alternatívák közzé tétele érdekében dolgozzunk a modernizált, új Magyar Köztársaság jövőjéért, tárgyaljunk, egyeztessünk a rendszerváltás 2.0 erőinek együttműködéséért, szervezzük a rendszerváltó közösségeket, szólaljunk fel/meg mindenhol, ahol csak lehet, bíráljunk mindent szakmai fórumokon, amit bírálni indokolt, kezdeményezzünk akciókat, amik növelhetik a rendszerváltók táborát – menjünk, csináljuk, tegyük a dolgunkat, mert, ha nem indulunk el, nem is érünk oda. 

A demokratikus ellenzéki oldalon mindenkire, minden kezdeményezésre, minden munkaformára szükség van.

Aki ezt nem érti meg, az az Orbán-rendszert, a korrupt maffiaállamot támogatja, Orbánt tartja hatalomban.

Ez ilyen egyszerű.

Charlie Hebdo axiómák

1.   Minden vallást, világnézeti rendszert, politikai filozófiát szabadon lehet bírálni.

2.   Minden vallást, világnézeti rendszert, politikai filozófiát, követőiket különösen(!), megilleti a minden gondolati rendszert, embert megillető tisztelet.

3.   Minden vallás, világnézeti rendszer, politikai filozófia bírálata, különösen e nézetek követőinek bírálata a tisztesség, a jó ízlés határain belül kell, maradjon.

4.   A tisztelet tartalmát, a tisztesség, a jó ízlés határait nem a vallások, világnézeti rendszerek, politikai filozófiák hívei, követői állapítják meg önkényesen. A tisztelet, a tisztesség, jó ízlés olyan közmegegyezésen alapuló kategóriák, amik az emberi történet során – évezredek óta - folyamatosan alakulnak, változnak.

5.   Ha valamely vallás, világnézeti rendszer, politikai filozófia hívei, követői úgy vélik, őket bármilyen észrevétel, bírálat sérti, akkor sincs joguk az emberiség legősibb parancsát – ne ölj! – megsérteni.

6.   Ha békés körülmények között valaki megsérti az emberiség legősibb parancsát, vallása, világnézeti rendszere, politikai filozófiája nevében egy vagy több embertársát előre megfontolt szándékkal megöli, akkor ő ALJAS GYILKOS. Esetében a hosszú évszázadok alatt kialakult gyakorlat, eljárás szerint más emberek mondják ki az emberi közösség ítéletét.

7. A tudatosan emberellenes nézetek esetében - mint pl. a fasiszta-náci-hungarista ideológiák, és követőik esetében, valamint a napjainkban megjelent, a terrorista "ideológiák" esetében - ezen axiómák nem érvényesek, e nézetekre és követőikre speciális szabályok vonatkoznak.   

Másodszor a rendszerváltás 2.0-ról

Abban, hogy Orbánnak mennie kell, nincs vita a demokratikus ellenzéki oldalon. Az sem vita kérdése, hogy nem Orbán személyéről van szó, hanem rendszeréről. Azaz nem megoldás, hogy őt egy fideszes politikus váltja fel, s az általa kialakított rendszer érintetlen marad. Az már vita tárgya, hogy mi kövesse az Orbán-rendszert.

De most nem erről akarok szólni.

Lovas Zoltán szerint ma Magyarországon kapitalizmus van, „ilyen értelemben, aki itt rendszerváltást emleget, nem tudja, mit beszél.” (Népszava, 2015. január 3. 12.old.)

  

Nézzük.

Lovasnak igaza van abban, hogy a termelés rendszerét ma Magyarországon a klasszikusan Marx által definiált tőkés viszonyok jellemzik. Domináns a termelőeszközök magántulajdona, a gazdaság alapvetően a piaci mechanizmusok szerint működik, a társadalom szerkezete is a tőkés gazdaságok alapvető jellemzőit mutatja. Abban is igaza van, hogy az Orbán utáni gazdasági rendszer sem lesz alapvetően más. Magántulajdon, piaci mechanizmusok, a társadalom tőkés gazdaságokra jellemző szerkezete – ez a jövő is. Vannak ugyan az árnyalatnál lényegesen kontúrosabb színek, olyan jellemzők, amik szerint a mai magyar gazdasági-társadalmi rendszer nem tipikus kapitalizmus, sőt, e rendszer a kapitalizmus fogalmából is kilóg. Az államhatalom maffiaszerű működése olyan „kapitalizmust” eredményezett, ami sokkal jobban hasonlít az államszocializmushoz, mint a klasszikus kapitalizmushoz. Orbánnak sikerült az államszocializmus és a kapitalizmus összes hibáját egyesítenie, ezt kiegészített a keleti diktatúrák despotizmusával, és a két világháború közötti Magyarország keresztény-nemzeti ideológiájával. Kevert, a tudomány logikájának rendszerébe nehezen illeszthető formáció alakult ki az elmúlt évek alatt. A tények, a politikai rendszer, a gazdasági rendszer, a társadalom szerkezete, az egész orbáni rendszer és működésének tényei ezt világosan mutatják, bizonyítják.

Ennek alapján válik értelmezhetővé a rendszerváltás követelménye.

A rendszerváltás nem a magántulajdon eltörlését jelenti, hanem a tulajdon jogbiztonságát, a gazdasági szereplők működési feltételeire vonatkozó jogbiztonságot, a szektorsemlegességet garantáló jogbiztonságot, a piac vezérelte gazdaság működésének általános jogi normák és a társadalmi igazságosság szempontjait érvényesítő szabályozását, a gazdaság viszonyait érintő jogalkotásban a gazdaság működése törvényszerűségeinek és a politikai szándékok összhangjának megjelenését, a gazdaság működése tekintetében is a korrupciómentességet, az átláthatóságot. Röviden, a mai korrupt oligarcha-maffiagazdaságból visszatérést a szociális szempontokra is figyelő, átláthatóan működő, szabályozott piacgazdasági modellhez.

Itt nem állhatunk meg.

A rendszerváltás ma ismét megjelenő követelménye sokkal inkább vonatkozik a politikai rendszer megváltoztatására. Nem véletlen, hogy szakemberek is, politikusok is, még a „civilek” egy része is a követeléseiket egy új választási rendszer, egy új alkotmány kidolgozásának igényével kezdik. Az orbáni fordulat, s ennek eredményeként az Orbán-rendszer ugyanis a korábbi társadalmi fordulatoktól eltérően nem a gazdaság irányából indult ki. Nem a gazdaság rendszere, az anyagi javak termelésének módja és viszonyai változtak meg, s ennek következtében változott a társadalom szerkezete, működése, amit követett a politikai rendszer változása, hanem fordítva. Orbán a politikai hatalmat megragadva alakította át saját érdekei alapján a politikai rendszer egészét, ezzel párhuzamosan a gazdaság rendszerét, működését, aminek következtében a társadalom szerkezete és működése is átalakult. Orbán a hitleri modellt követte. Előbb a hatalmat ragadta meg, s a hatalom birtokában mindent hatalma biztosítása érdekének alárendelve alakított át. S a legpofátlanabb, elnézést az indulatos, de itt helyén valónak vélt kifejezésért, a legpofátlanabb ebben az egészben az, hogy mindezt úgy tüntette fel, mint a nemzet érdeke. Ahogy Hitler annak idején.

Ha tehát rendszerváltásról beszélünk, akkor ez a politikai rendszer változását is jelenti. A diktatúrából vissza kell térni a többpárti parlamenti demokrácia általánosan elfogadott működési szabályaihoz. Lassan már a könyökén jön ki mindenkinek: jogállam, fékek és ellensúlyok, nyilvánosság …

Még itt sem állhatunk meg.

A társadalmi alrendszerek szintjén is lényeges, a rendszerváltás fogalmát kimerítő változásokra van szükség.

Az oktatásban a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek egy-tankönyvű világából vissza kell térni a pc-mobil kütyük-internet világába, a szociális rendszer tekintetében a Móra által leírt, s napjainkban nem csak megjelent, hanem jellegzetessé váló mélyszegénység – gyermekszegénység!! - világából a modern szolidáris társadalmi együttélés világába, és a lassan működésképtelenné váló, a múlt századra jellemző betegségügyet is fel kell váltsa egy  XXI. századi egészségügyi rendszer. A kultúra terén sem tartható a tilt-támogat régmúlt rendszere. Folytatható a sor. Közigazgatás, civil társadalom, egyházpolitika – nincs az életnek olyan területe, nincs olyan társadalmi alrendszer, amiben ne lenne szükség a rendszer-szintű változtatásra.

Nincs értelme a társadalmi formák elméletét boncolgató akár kisfröccsszintű kocsma-filozófusi, akár elméletigényes szobatudósi vitát kezdeményezni, folytatni. Orbán rendszerét meg kell haladni, ezt a rendszert fel kell váltsa egy a modern nyugati polgári demokráciák működési tapasztalatait és a mi elmúlt két és fél évtizedünk tapasztalatait is feldolgozó új politikai-gazdasági-szociális rendszer. Ez az értelme, tartalma a 2014/15 fordulóján ismét előkerült rendszerváltás fogalmának. Ezt minden ember, akit érdekel a mindennapi élet körülményeinek alakulása, saját sorsa, megérti.

Arról kell vitákat folytatni, hogy az új, Orbán utáni rendszer strukturálisan, működési szabályait tekintve mit jelentsen. Ezek a viták előttünk állnak. Meg nem spórolhatjuk, nem is lehet, mert csak így alakítható ki egy nagy támogatottságot maga mögött tudó rendszerváltó közösség.

A cél világos. Orbán rendszerét a történelmi panoptikumba kell helyezni.

Most már csak dolgozni kell a cél eredménnyé alakításán. Ez sem lesz fáklyásmenet. Elkerülhetetlenek a viták, s mindaz, ami a vitákkal együtt jár.

Csak a célt ne tévesszük szemünk elől.

A farkasokat nem érdekli a bárányok véleménye

Az Orbán-diktatúra működésének logikáját állatorvosi lóként mutatja be az autópályák és egyéb autóutak díjfizetési rendszerének átalakítása.

1.   Pénz kell

Valahonnan pénzt kell „csinálni”, mert a korábbi pénzforrások elapadtak, illetve a korábban lenyúlt pénzek elfogytak. Pl. magán-nyugdíjpénztári vagyon. Ugyanakkor a „nagyívű” fejlesztési elképzeléseket, amivel örökre beírja magát a Orbán a történelemkönyvekbe, mint az Országépítő Nagyember, valamiből finanszírozni kell. Pl. lovarda a miniszterelnök várbeli rezidenciája mellé, valamint a további stadionfejlesztések.

2.   Gyorsan kell dönteni, mert az idő sürget

Az idő mindig sürget. Mert háború van, s a háborúban az idő - élet. Az idő szorításában az ötlet a legfontosabb. Ki kell listázni, honnan lehet pénzt behajtani, s valakinek el kell döntenie – na, ki lesz az? naná, hogy Orbán! -, hogy az összeszedett lehetőségek közül mit valósítsanak meg.

Itt jön a képbe az autópályák díjfizetési rendszerének átalakítása. Tiszta bevétel, mert az emberek autóval közlekednek. Ez nem fog megváltozni. Akinek kocsija van, az használni is fogja. A rendszert egyébként is átalakítani tervezték. Igaz, nem így, de ez mellékes.

3.   A legjobbnak látszó ötlet mellé ki kell dolgozni valami érvelést, amivel eladható az ötlet

Az emberek jobban járnak. Ez jól hangzik. Az emberek szeretnek jobban járni. Az embereknek jobb lesz a megyei matrica, mert az éves díjhoz képest ez kevesebb. Ez is jó, az emberek szeretnek kevesebbet fizetni. Igaz, hogy az éves díjért az egész országban használható volt a pályarendszer, a kevesebb pénzért kaphatóért, meg csak a megyei hálózat lesz használható, de ez nem számít. Az sem, hogy az eddig ingyenesen használható szakaszokért most fizetni kell, és ezzel arányosan nem fog a szolgáltatás színvonala javulni. Sehogy nem fog javulni, kicsit se. Ezek apróságok, ezzel nem érdemes foglalkozni.

Az embereknek jobb lesz. Meg a családoknak. Megvédjük - bármit, ami jól hangzik, azt megvédjük, mert bármit, ami jól hangzik, megvédeni, jó. Ez jó.

4.   A szakemberek véleménye nem számít

Vannak emberek, akinek az adott kérdés a szakmájuk. Ezt tanulták, a szakmai kérdésekkel való foglalkozás teszi ki mindennapjaikat. Az ő véleményük nem érdekes. Ők csak akadékoskodnak. Csak a politikai megrendelést kell kiadni, s a szakembereknek az a dolguk, hogy a megrendelésnek megfelelő megoldást találják meg. Hogy szakmai önérzetükkel, lelkiismeretükkel mi lesz, az mindenkinek egyéni szociális problémája.

Nincs háttértanulmány a tervezett intézkedés bevezetésének feltételeiről? Nincs többletforrás az intézkedés bevezetéséhez? Nincs hatástanulmány? Nincs elemzés az intézkedés össztársadalmi hatását illetően? Hogy zűrzavar támad az előkészítetlen bevezetés miatt? Majd megoldódik idővel. Ha meg nem, akkor a felelős szakembereket kirúgják. 

Alternatívák? Mihez képest? Gyorsan kell sok pénz – ehhez képest kell csak az alternatívákban gondolkodni.

Ha kell a pénz, van politikai akarat, minek a ez a sok locsi-fecsi szakmázás? Amiről tudjuk egy klasszikustól, hogy az csak bolsevik ármány. 

Egy szakmai számítás kell: mennyi bevételre lehet számítani a várható intézkedésből?

5.   Az emberek véleménye sem számít

Azok véleménye, akiket az intézkedés érint, a legkevésbé számít. Terjed a neten az ezzel kapcsolatos mondás. A farkasok nem érdekli a bárányok véleménye.

Ha el lehetett lopni az emberek öreg korára félretett pénzét – három millió ember, 3000 milliárd forint -, ráadásul azzal az érveléssel, hogy a kormány „megvédi” ezt a pénzt, s azóta sem történt semmi a „megvédés” ügyében, ha fel lehetett emelni minden árú és szolgáltatás áfá-ját 27%-ra, anélkül, hogy bármi történt volna, ha a takarékszövetkezeti vagyont minden ellenszolgáltatás és komoly tiltakozás nélkül rekvirálni lehetett, ha sorozatosan be lehetett vezeti új és újabb adókat minden érdemi visszhang nélkül, akkor miért pont ebben a kérdésben számítana, hogy mit mondanak az emberek?

Egyébként is, a megyematrica csak évi ötezer forint, ez kifizethető összeg. Egy hétvégi grillparti többe kerül, néhány üveg bor a még iható kategóriából, két színházjegy, aki még jár színházba. Hát nem megéri, emberek?

6.   Meg kell osztani az intézkedésben érintetteket

Mindig van egy kisebbség, akik számára a tervezett intézkedés akár még kedvező is lehet. Aki Gödöllőről jár be Pestre, annak a megyematrica – ha nem használ más pályaszakaszokat – kedvezőbb az éves matricához képest. Tessék, ők milyen jól jártak! Hogy a teljes pesti Duna-kanyar fizetni fog az eddigi ingyenes M2-ért, beleértve a ny- és a d-nógrádi bejárókat is, az nem számít.

Sok embernek nincs is autója. Az ő számukra milyen jól hangzik, hogy az eddigihez képest nyolcadannyiba kerül a pályahasználat.

7.   Figyelemelterelésként valamilyen szaftos ügyet kell bedobni

Az emberek többsége jobban szereti a vért, a meztelen nőket, az elveszett kiskutyákat, a katasztrófák áldozatainak segélyakcióit, mint a gazdasági, politikai elemzéseket. Nosza, a vitatottnak látszó intézkedés mellé társítani kell valamilyen ügyet, lehetőleg valami homályos, minden konkrétumot nélkülöző, de azért a valósággal legalább egy laza szálon összefüggésbe hozható ügyet, amit lehet ezerrel nyomni mindenfelé. Inkább arról beszéljenek az emberek, mint a vitatottnak látszó intézkedésről. Pl. milyen érdekes téma lehet, hogy külföldről, a „háttérhatalmak” megtámadták Magyarországot. Lám, háborúban állunk. Kötésig. Nem tudták emberek?!?

8.   Mozgósítani kell a zsoldos-hadsereget, védje meg a tervezett intézkedést

Kézből etetett közmédia, vazallus-sajtó, bértollnokok hada a közösségi internetes felületeken, állami-civilek, hívők – legjobb védekezés a támadás, rohamra fel! Aki a tervezett intézkedést támadja, az a magyarság egésze ellen indít offenzívát, a nemzet halálát kívánja. Ez a csúsztatás rutinból megy, csak el kell indítani a zsoldosokat. Lásd CÖF-sajtótájékoztató január elején.

Az autópálya-díj új rendszere az embereknek jobb lesz, s aki a tervezett intézkedést támadja, az rosszat akar az embereknek. Ezt mindenki megérti. Nem számít, hogy nem igaz.

9.   Azokat, akik ellenzik a tervezett intézkedést, személyükben kell támadni

Ez is rutin. Nem a tárgyról kell beszélni, hanem a beszédfolyamot át kell terelni személyi síkra. Az, aki ellenzi a tárgybani intézkedést, gyerekkorában elgáncsolta az egyik osztálytársát foci közben – milyen aljas egy alak! -, egyetemistaként többször utóvizsgázott tudszocból – milyen az ilyen ember szakmai felkészültsége? -, és egyébként is, a múltkor láttuk, hogy átment a piros lámpánál a Körúton az utca túloldalára – jó, amikor lelépett, még zöld volt, de mire átért, már piros, milyen az ilyen ember szabálytudata, és ez az alak prédikál arról, hogy hogyan fizessük az autópálya-használatért?

10.                    Ki kell várni, az ellenzők hangja szép lassan elhalkul

Nem szabad semmiféle kritika hatására meghátrálni. Aki ellenzi, lehet, hogy bosszúsan, de beletörődik. Mit tud tenni? Tüntet? Majd, ha vége a tüntetésnek, hazamegy. Egyszer csak hazamegy, nem lehet a József nádor téren aludni. Nem fizeti az autópálya-díjat? Majd kimegy a felszólítás a büntetéssel együtt, és majd befizeti a büntetést is.

Meddig működik ez a rendszer, ez a mechanizmus? Meddig lehet hátunkon a fát vágni?

Illúziók nélkül

Nem hősködés miatt mondom, csak jelezni akarom: ott leszek január 2-án. Máskor is ott voltam. Nem a partvonalon kívülről kiabálok a pályán rakkolóknak, „fiúk, ezzel a játékkal, így nem lehet nyerni”.

A szervezők fész-oldalán olvasom: „… szabad és szolidáris országban szeretnénk élni.  MostMi! Most, ha most nem, félő, hogy már nem éljük meg, hogy az ország megváltozzon.”

A szabad és szolidáris országgal nincs baj. Minden józan ember szabad és szolidáris országban akar élni. Abban lehetnek lényeges eltérések, hogy a szabad ország, a szolidaritás fogalmán, a fogalom tartalmán ki kit ért. Orbán, Kövér és társaik szerint ma is szabad és szolidáris országban élünk. Jut eszembe erről az „átkosban” született vicc. Szabad országban szabad ember azt csinál, amit szabad. Ők, a hatalom urai nyilván a szabadság szellemétől mélyen áthatva kívánják a gyülekezési jogot korlátozni. 

Lépjünk túl ezen a ki nem bontott, csak jelzésként felvillantott értelmezési vitán. Fogadjuk el, hogy a politikai szereplőkké vált „civilek”  a mai demokratikus politikai ellenzéki pártokkal, a szakszervezetek többségével, civil szervezetek többségével az Orbán-diktatúrához képest szabad és szolidáris országot kívánnak mindannyiunknak. A politikai szervezetté válás útján elindult „civileket” ez, a diktatúra elutasítása hozta össze. Az a tisztázó vita, hogy a szabadság milyen jogi kereteket jelent, milyen intézményeket, ezek az intézmények hogy viszonyulnak egymáshoz, milyen módon működnek, a politikai tér szereplői milyen együttműködési rendszerben formálják a hétköznapi viszonyokat, mit jelent a szabadság a gazdaságban, hogyan működjön a szolidaritás intézményrendszere, és hosszan lehetne sorolni a tételeket, ez a tisztázó vita tehát még a „civilek”, a teljes oppozíciós közösség előtt áll. 

De ne legyek igazságtalan. Most nem e kérdések, ez a vita van napirenden. Most a diktatúra zárójelbe tétele, a rendszerváltás 2.0 a feladat. Ez is több fordulós menet. S ebben mindenkinek, aki bármilyen indíttatással, de elutasítja a diktatúrát, ott a helye. Nincs kétségem, ez a küzdelem – mert ez küzdelem – sikeres lesz. Nem lesz egy fáklyásmenet, nem holnap következik be ez a siker, de Orbán rendszere bukni fog.

A siker erős vágya mondatja velem az óvatos mondatot: se civil aktivista, se más közszereplő, senki ne keltsen illúziókat, és ne ringassa magát senki vágyai illúziójába!

A diktatúra szilárd alapokon áll – választási eredmények, még, ha tudjuk is, csalás volt -, erős az intézményrendszere – országgyűlés, kormányzat, a hatalom minden intézménye a kezükben van -, a diktatúra fenntartásában érdekelt siserahad szolgálja a rendszert gondolkodás nélkül, a diktatúra keményen kezében tartja az emberek többségének tájékozódási forrását, a közmédiumokat, a diktatúra gazdasági háttere is erős, magabiztos. Mindent törvényesen tesznek. Mert olyan törvényeket alkotnak, amivel minden csalást, lopást, hazugságot törvénnyel készítenek elő, vagy utólagosan törvényesítenek. S, ha valami mégsem kerek, azt kikerekíti a diktatúra rendőrsége, jogszolgáltatása. Nem lesz tehát fáklyásmenet a diktatúra zárójelbe tétele, és nem is holnap fog ez megtörténni. Akár többtízezres, az egész országra kiterjedő tiltakozás esetén is azt mondják majd a hatalom birtokosai, mi nyertük meg a választásokat, bennünk a nép bizalma. S a diktatúra erőszakszervezetei majd teszik a dolgukat. Hosszú, több fordulós menetre kell tehát felkészülni.

Félre ne értse senki, különösen a demokratikus ellenzéki oldalon: szerintem sincs hova hátrálni. Ezt a tüntetések alkalmával a megjelent emberek – pártokat nem választó civilek, és pártokat választó civilek egyaránt – pontosan és határozottan fogalmazták meg. Csak attól óvnék mindenkit, hogy azt higgye, kimondja a varázsszót – Orbán takarodj! –, és a dolgok ennek megfelelően alakulnak. Hosszú küzdelemre kell felkészülni, amiben lesznek az elvégzett munkát megerősítő sikerek, és lesznek útkeresési kudarcok is. A sikereket nem szabad túlértékelni, a kudarcok nem törhetik meg elszántságunkat. Dolgozni kell.

A szabadság és a szolidaritás demokratikusan gondolkodó híveinek, ami emberileg vállalható, ott a helye mindenhol, minden alkalommal – tüntetésen, a nyilvánosság még meglévő és még szabad fórumain, civil szervezetekben, az önkormányzatokban, szakszervezetekben, időközi választás alakalmával(!!) -, ahol és amikor a diktatúra ellen meg lehet jelenni, fel lehet lépni.

Másként a rendszerváltás 2.0 program nem fog működni.