Szegregáció, mobilitás, gazdasági növekedés

 Hogy függ össze ez a három fogalom?

A napokban Az alkotmány nem játék facebook-csoport tüntetést szervezett a kormány szegregációt törvényes lehetőségként definiáló kezdeményezésére válaszolva. A tiltakozó eseményen kevesen voltunk. Pedig ez az ügy a magyar oktatási rendszer – és az egész magyar társadalom - egyik legégetőbb mai, és holnapi gondja. Közvetlenül is, közvetve is. Sokan sokféle módon járták körül ezt a problémát. Itt és most egy rövid idézettel szeretném felhívni a figyelmet erre a megoldandó feladatra, mely minden humanista gondolkodású, demokrata elkötelezettségű ember leckéje.

A köznevelési törvény vitája alkalmával a TÁRKI-TUDOK által készített dokumentum tért ki a szegregáló iskola veszélyére.

„Sem az európai tendenciák, sem a tudományos eredmények nem támasztják alá a szelektív iskolarendszerek eredményességét. Az elit-oktatás preferálása és a szegregáció olyan történelmileg igazolt hátrányokkal jár, mint a Dél-Afrikai apartheid: ha az iskolarendszer képtelen integrálni a leszakadó rétegeket, képtelen mobilitási csatornaként működni, akkor a demográfiai háborúban vesznek el az iskolázás győztesei, s végül a magasan képzett elit kénytelen elmenekülni az országból a tanulatlan társadalmi közeg elviselhetetlensége miatt.”

(TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt.

Lásd:  http://www.tarki-tudok.hu/file/kozoktatasi_torvenykoncepciotarki-tudok_velemeny.pdf 4. old.)

És, hogy miért kell a humanista-demokratikus nevelés elvi és gyakorlati követelményén túl minden magyar gyereknek – fehérnek és romának, gazdagnak és szegénynek, városi és falusi gyereknek egyaránt - egyre jobb eredményt elérni?

A jobb PISA-eredmény - nagyobb GDP-növekedés összefüggésére hívta fel a figyelmet Az alacsony oktatási teljesítmény magas költsége című kötet. A kutatók feketén-fehéren kimutatták, hogy az alkalmazható tudás növelése szinte sokkoló mértékű gazdasági növekedést eredményezne. 

Ha a következő 20 évben összesen 25 pontos növekedést tudna elérni a PISA-teszteken Magyarország, akkor ez a javulás a 2010-ben születettek teljes élet-tartama alatt 587 milliárd dollár (nagyságrendileg ez 100.000 milliárd forint) többletet eredményezne. Összevetésként: 2009-ben a magyar GDP összege 26 ezer milliárd forint volt. Ha a következő 20 évben elérnénk az állandó „éltanuló” finn PISA-szintet, az a GDP 584 százalékos emelkedését jelentené ahhoz képes, mintha nem javítanánk az eredményeinken. 

(Lásd: http://www.oecd.org/pisa/pisaproducts/pisa2006/44417824.pdf)

Aki tehát szegregál – mint ahogy az Orbán-kormány ezt törvénybe kívánja foglalni -, az nem csak nem humanista és nem demokrata, hanem rövid és hosszú távon egyaránt a magyarság ellen követ el olyan bűnt, amit soha nem lehet megbocsátani.

És mindeközben a korábban jelentősen megemelt rezsiköltségek 10%-os, szinte észre sem vehető nagyságú, de még így is a 2010-es szintet meghaladó csökkentésén, valamint a tényleg felháborító trafikmutyin rugózik az ország …

A totális állam totális köznevelése

Balog miniszter úr az oktatás szabályozásáról szóló egyes törvények módosításáról címen, a kormány képviseletében oktatási saláta-törvényt nyújtott be a parlamentnek (1). Van ebben minden. Az illetékekről, a közalkalmazottak jogállásáról, a Magyar Tudományos Akadémiáról, a személyi jövedelemadóról, a felsőoktatásról szóló törvények egy-egy elemének módosítása, kiegészítése. Ezt nevezhetjük sunyin lopakodó törvénykezésnek. Amikor a jogalkotók nem egy dokumentumban, egy eljárásban, gondos szakmai és kodifikációs előkészítés után, hanem kis lépésekben, alamuszi, galádul számító módon – mint például a trafikmutyiban, az árrés ügyében - alkotják meg, vagy éppen módosítják az élet egy-egy területének szabályait. 

Erről szól a pedagógusok államosítása is.

Az Orbán kormány államosította az iskolákat. Azt mondják, ez nem államosítás, csak az iskolák közötti „egyenlőséget” akarják biztosítani … Ezért épült ki a közigazgatás rendszerétől teljesen függetlenül egy állami tanügyigazgatási rendszer, egy intézménybe, a Klebelsberg Központba vonva az összes egykori önkormányzati iskolát, amely rendszerben minden érdemi és piszlicsáré kérdésről az állam által kinevezett tanbürokraták döntenek. Az iskolarendszer teljes állami ellenőrzése valósul meg ebben a szisztémában. Kivéve a felekezeti és magániskolákat … Nem tehet semmit egyetlen Kunó-iskola sem önállóan. Az iskolafenntartás egyszínű totális rendszerré vált.

Az Orbán-kormány államosította az iskolák pedagógiai gyakorlatát. Az alaptörvény, a köznevelési törvény, az új Nemzetei alaptanterv, a kerettantervek a pedagógiai gyakorlat politikai-ideológiai egységesítést jelentik, mely kiegészülve az egy-a-tankönyv rendszerrel, a tanfelügyelettel, az iskolák, pedagógusok pedagógiai önállóságának, és egyben a helyi pedagógiai feladatokra adott helyi válaszok sokszínűségének megszüntetését eredményezik. Az iskolák pedagógiai gyakorlata szép lassan, de határozottan, biztosan, egyszínű totális rendszerré válik.

Az Orbán-kormány most államosítja a pedagógusokat is. 

Már a 2011-ben elfogadott köznevelési törvényben is szerepelt a Pedagógus Kar, mint fogalom. Ez is egy jogalkotási kuriózum. Akkor, egy szűk szakmai körön kívül, akik ismerték Hoffmann Rózsa „munkásságát”, aki a XI. Pius pápa által megfogalmazott korporativista társadalmi rend eszméje alapján a szakszervezetek helyett a kötelező, államilag létrehozott és felügyelt hivatásrendben képzelte el a pedagógusokat, sem a százezres pedagógustársadalom, sem e körön túl még az érdeklődők sem tudták, ez az új fogalom mit is jelent. 

Most itt van.

Minden pedagógus, aki állami-önkormányzati köznevelési intézményben, pedagógus munkakörbe kinevezést kap, tagja a Karnak. Nem kérheti a felvételét, nem ajánlás alapján taggá válhat, nem önként csatlakozhat, nem, aki pedagógus, az tagja a Karnak. Kötelező. Kivéve a felekezeti és magániskolák pedagógusait.

A Kar totális szervezet. Területi szerveivel lefedi az egész országot, tagozataival lefedi a teljes közneveléséi szakmai tevékenységi kört. Legfőbb, első helyen megfogalmazott feladatát, (63/B. § (1) a. pont) – pontosan még nem tudjuk. Majd, egy később megalkotandó külön jogszabály fogja ezt tartalmazni… (Lásd a sunyin lopakodó törvénykezésről korábban mondottakat.) Funkcióját tekintve átvesz állami feladatokat – ellenőrzi a közösségi szolgálat szervezését, valamint működteti az ehhez kapcsolódó tanácsadó és információs rendszert, etikai kódexet alkot és ennek alapján  tagjaival szemben etikai eljárást folytathat, díjat alapíthat -, átveszi a szakszervezetek feladatait – véleményezi a jogszabályokat, azok esetében kezdeményezésekkel élhet, tagjai számára jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújthat-, átveszi a civil szakmai szervezetek feladatait – konferenciákat, szakmai napokat szervez. A Kar a tanügyigazgatási rendszerhez hasonlóan sok ember munkahelye lesz. Központi iroda főtitkárral, területi irodák, bizottságok sokasága. És évenkénti küldöttgyűléssel, hogy a demokrácia látszata meglegyen. A működés költségeit az állami költségvetés biztosítja. A többi, a javaslatban megnevezett bevétel olyan, mint a kutya vacsorája. Nem lennék meglepve, ha a beterjesztett javaslathoz befutna egy egyéni képviselői módosító indítvány, mely alapján a pedagógusoknak évi egyszeri, nem túl nagy összegű tagdíjat kellene fizetniük. Mondjuk 1000.- forintot. Százezer pedagógus esetén ez már szép pénz, amiből lehet jótékonykodni is, és kedvezményes szolgáltatásokat nyújtani. Ez a megoldás illene a korporativizmus szellemiségéhez. A minden pedagógusra kiterjedő ellenőrzést a kötelező szervezeti tagsággal biztosítják, ezért a pedagógusnak fizetnie is kell, cserébe a szervezet jótékonykodással leplezi "gondolatrendőri" szerepét. 
Itt szükségszerűen egy kanyart kell tennünk.
A kormány közzé tette a az állami szerveknél érvényesítendő etikai követelményekről készített tervezetét (2). Az iskolák államosítása után természetesen az iskola is "állami szerv", ezek az irányelvek a pedagógusokra, a Pedagógus Karra, mint közszolgálati hivatásrendre is vonatkoznak. A dokumentum tartalmazza azokat az "értékeket" amelyek mértékadóak az etikai kódexek készítésekor, és amelyeket később az etikai eljárásokban érvényesíteni kell. Nem elemezzük végig ezt a dokumentumot. Csak két pontját - az első két pontot - emeljük ki. 
Hűség - olvashatjuk az első pontot -  az Alaptörvényhez. Ez, ha nem tudnánk, hogyan készült az Alaptörvény, ha nem tudnánk milyen ellentmondásos, ha nem ismernénk alkotmányjogászok súlyos szakmai kritikáját, ha nem látnánk magunktól is egyoldalú ideológiai-politikai torzulásait, azt mondhatnák, igen, rendben. De mit kezdjünk a "hűség" pont második bekezdésével? "Teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, az általuk kiadott utasításoknak megfelelően" teljesítjük feladatainkat. Ez az intézményesített vazallus-szervilizmus minősített esete. Ráadásul olyan gumiszabály, aminek alapján bárkit bármikor el lehet ítélni. Etikailag ... 
Nemzeti érdek - olvashatjuk a második pontot. Mintha ez egy egzakt fogalom lenne. Mint a méter. De nem az. " A köz érdekét - olvashatjuk - Magyarország és a magyar nemzet valamennyi jelenlegi és jövőbeni tagja érdekeinek összességével azonosítjuk". S ezt ki határozza meg? A politikai alapon választott parlament, melyben a társadalom részérdekeit képviselő pártok találhatók? Az érdekek összessége hogyan értelmezhető akkor, ha a nemzet tagjainak egy része - mondjuk - ki akarna lépni az Európai Unióból, mert szerintük ez a nemzet érdeke, a másik része pedig nem, mert e lépés ellentétes lenne a nemzet érdekével, egyesek szerint a hitoktatás állami iskolai keretben szükséges, ez a nemzet érdeke, mások szerint pedig nem, ez ellentétes a nemzet érdekével. Az MTA majd létrehoz egy Nemzeti Érdek Bizottságot? Ahogy létezett a földrajzi név bizottság, amit azonnali hatállyal menesztettek, amikor kifogást, módosítást javasolta Ferihegyi repülőtér átnevezése kapcsán? E pont alapján is indítható majd etikai vizsgálat? Meg lehet majd bélyegezni embereket mert valaki, valakik szerint tevékenysége nem a nemzeti érdeket szolgálja?

Fontos eleme a Pedagógus Karra vonatkozó javaslatnak, hogy Kar működését az oktatásért felelős miniszter ellenőrzi. Így teljes a pedagógusok államosítása. Az állam létrehozza a pedagógusok kötelező „szervezetét”, e szervezet állami feladatok ellátását ellenőrzi, a pedagógusokra vonatkozóan etikai kódexet alkot, mely alapján eljárhat a pedagógussal szemben, a szervezet működésének költségeit az állam biztosítja, és egyben ellenőrzi is a szervezet működését. Mézesmadzagként pedig a szervezet jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújt.

Időutazás ez. Mintha Mussolini fasiszta Olaszországában lennénk a múlt század huszas éveinek végén, vagy bárhol máshol, ahol a fasizmus állami ideológiaként működött, és a totális állam totális hatalma biztosítása érdekében, a demokrácia látszatát fenntartva hivatásrendi szervezetek létrehozásával kívánta kiiktatni a társadalmi együttműködés évszázadok alatt kialakult rendszerét, és azt államilag létrehozott, ellenőrzött szervezetekkel, intézményekkel kívánta felváltani.

Az iskolák államosítása, a pedagógiai gyakorlat államosítása után most szembesülünk a pedagógus államosításával.

Kész a mai Magyarország, a totálissá váló állam totális közoktatási alrendszere.

(1)http://www.parlament.hu/irom39/11114/111
(2)http://www.kormany.hu/download/4/d5/c0000/Etikai_kovetelmenyekrol_Zold_Konyv_%20tarsadalmi_egyeztetesre.pdf