2013. április 17., szerda


Egy kedves kolléganőm továbbított e-mail üzenetében szerepelt az  alábbi vers. 

Harmat Lotte

Tanár-talár
(József Attila evokáció)

Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.

20 év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
     mérem …

Lettem én kedvből oktató,
lelkesen tollat koptató
szegény-
legény.

Van sok szárnyaló ötletem
s bíztam: munkámba önthetem…
Bolond
dolog?

Kreatív voltam évekig,
de érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?

Nem látják ott fönn, úgy hiszem,
batyumat csendben hogy viszem,
kinek
s minek?

Mostanság gyakran álmodom,
félelem súlya vállamon:
helyem
lelem?

Tanárnak lenni vállalás,
de fenyít folyton számadás,
nemzet-
helyzet?

Vannak új Horger Antalok,
ábránd-vágyat nem altatok:
remény-
merény!

Ha örül Hoffmann Rózsa még,
hogy bennem siker láza ég:
hamis…
ma is!

Hiába volt hát egyetem,
nem jutok át KLIK-hegyeken:
kérvény-
érvény?

Én egész népemet fogom…?
Lehet még erre alkalom?
Hitem
viszem…

Felveszem újra a vén talárt,
ki örök hivatást talált:
hordom
sorsom…




Harmat Lotte verseit megtalálhatod a www.harmatlotte.hu oldalon.

2013. április 7., vasárnap

Patrimonialis numerus clausus 2013

Az Orbán-kormány a felsőoktatásban az 1920. évi XXV. törvénycikket, a numerus clausus törvényt alkalmazza napjaink viszonyai között.
Az egykori és mai cél ugyanaz. Megerősíteni a keresztény-nemzeti középosztályt. Akkor mindkét jelzőt egyformán hangsúlyozták, ma nyíltan csak az utóbbit.
Akkor a törvény hivatalos indoklása szociálpolitikai-gazdasági alapozású volt. Az egyetemekre csak olyan számban iratkozhatnak hallgatók, „amennyinek alapos képzése biztosítható”. Ma sincs másként. A Széll Kálmán terv alapján a kormány komoly nagyságrendben csökkentette az egyetemek költségvetési támogatását, és komoly nagyságrendben növelte a tandíjat. Ezek után csak annyi hallgató kerüljön be ma az egyetemekre, amennyinek alapos képzése biztosítható.
Lényeges különbség, hogy az 1920-as törvény, még akkor is, ha a törvény szövegében szó szerinti utalás nincs, a zsidó származású fiatalok kirekesztésére irányult. Erről ma nincs szó. A mai numerus clausus vagyon alapján működik. Az orbáni „nemtandíj” a nehezebb sorsú, mondjuk ki, a szegény családok gyerekeit zárja ki a felsőoktatásból. Mintha csak meghallotta volna Orbán Viktor az akkori nemzetgyűlési vitában elhangzottakat. „A törvény elsődleges célja a társadalmi szempontból veszélyes szellemi proletáriátus kialakulásának megakadályozása”. Akkor Usetty Ferenc (Keresztény Községi Párt) kimondta. Ma Orbán (Fidesz) nem mondja ki. Ő is, vazallusai is mismásolnak. Ha viszont összerakjuk a felsőoktatásban, a közoktatásban, a szakoktatásban tett intézkedéseiket, és terveiket, teljesen világos: az oktatás a keresztény-nemzeti középosztály megerősítését célozza, és azt, hogy megakadályozza a társadalmi szempontból veszélyes szellemi proletáriátus kialakulását.  
Az „…1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak (egyetemre), kik nemzethűség és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóak…”.  Ma ehhez azt tehetjük hozzá, …és akik a nemzethűség és erkölcs tekintetében mértékadónak Orbán Viktort és a Fidesz-t tekintik.
A 20-as években nemzetközi felháborodás követte az egyetemi felvételt a „népfajok és nemzetiségekhez való ifjak arányszáma” alapján szabályozó törvény elfogadását. Az első világháborút lezáró békeszerződés ugyanis kimondta a különböző kisebbségek egyenlőségének és a vallásszabadságnak a védelmét. Hosszas viták, atrocitásokat sem mellőző események után 1928-ban módosították a törvényt.
Ma más a helyzet. Az Orbán-kormány intézkedései, nem csak a tandíj, hanem a diktatúrát idéző rendszer az egyetemen tanulni szándékozó fiatalokat tanulmányi emigrációba kényszeríti. Míg 2011-ben 141 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, addig 2012-ben 110 ezren, és idén csak 95 ezren. A negyvenhatezer fős csökkenést nem indokolják a demográfiai változások. Mára bizonyossággá vált a korábban megfogalmazott félelem: a legjobbak a külföldi egyetemeket választják. A fiatalok – és családjuk – motivációja érthető. Fizetni nagyjából ugyanannyit kell, s ott – bárhol – nemzetközi diplomát kapnak. És nem kell az egykor volt fasizmus kialakulását valós időben átélni. Félő, ők, akik odakint tanulnak – bárhol – soha nem fognak haza jönni.
Sokan vannak, aki szerint a két világháború közötti magyar politikai viszonyok eredményezték azt, hogy nagyon sok magyar származású Nobel-díjasat adtunk a világnak.
Azért abban bízhatunk, hogy a magyar származású Nobel-díjasaink száma gyarapodni fog.





2013. április 1., hétfő

Rendkívüli állapot


Nem, még nincs. Hideg polgárháború már van, erről nem csak az ellenzék véleményformálói írnak egy ideje, hanem vezető Fidesz-politikusok is beszélnek erről. Igaz egyik és másik fél is másként értelmezi a helyzetet.
Az alábbi írás 2012. augusztusában született. Túl vadnak tűnt sok barátom számára a következtetésem. Rendkívüli állapot? Ne hülyéskedj, Európa közepén? Ezt úgy sem meri megtenni, ezt az Eu nem fogja hagyni - sokan mondták, és, ha sokan mondják, igazuk van. Úgy döntöttem, az írás marad a fiókban.
Azóta sok olyan esemény történt, amiről barátaim azt mondták, ne hülyéskedj, Európa közepén ez nem fog megtörténni …
A rendkívüli állapot még odébb van. Bár van jogász szakember, aki pedzegeti, az alaptörvény negyedik módosítása ezt a más típusú politikai rendszert is lehetővé teszi. Azt is láttuk, a fekete autó hajnalban már megjelent azokért a fiatalokért, akik elég bátrak voltak kimondani ország-világ előtt, hogy Orbán szembeköpte 89-es önmagát. 
Sokszor gondoltam arra, szabad-e ezt az írást közzé tennem. Tavaly augusztus óta sok minden változott. Ennek alapján akár időszerűtlen is lehetne a szöveg. Mégis, most úgy döntöttem – az akkor megfogalmazott, itt-ott igazításra szoruló szöveg változtatás nélküli közzé tételével -, el kell mondanom, mitől féltem 2012. augusztusában, mitől félek ma, 2013. áprilisában. Hogy ne úgy legyen.

Dixi et salvavi animam meam.



 Nekünk, félázsiaiaknak

Amióta Orbán Viktor a vállalkozók előtt elemezte az ország helyzetét, ezen belül is a gazdaság állapotát, és elmondta fohászát – reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kell vezetni -, politológusok, újságírók, a közélet kérdései iránt érdeklődő emberek egyaránt azon töprengenek, a miniszterelnök mire is gondolt.
Ehhez a töprengéshez kívánok én is hozzászólni.

Szerintem Orbán Viktor rendkívüli állapot bevezetését tervezi.

Tudom, ez erős. Nézzük azokat az egymással szorosan összefüggő tételeket, amikre állításomat építem.

Az első tétel az elhibázott gazdaságpolitika. Nem igaz, hogy a befolyással rendelkező fideszes gazdasági szakemberek, jobboldali közgazdászok nem látják, hogy az orbáni, Matolcsy nevével fémjelzett gazdaságpolitika egy kudarc-halmaz. Ma már azt, amit a zemberek egy-másfél éve éreznek saját bőrükön, a recessziót, a KSH adatai is egyértelműen igazolják. Mond Orbán és Matolcsy mindent, a tündérországtól kezdve az EU válságáig, a zemberek nem is győzik kapkodni a fejüket. De mondjon Orbán és legzseniálisabb gazdasági minisztere bármit is, a orbáni hatalom új rendszerének, Orbán hatalma átmentésének az kedvez, ha a magyar gazdaság válságba sodródik. Mert ebben a helyzetben lehet azt mondani, hogy emberek, rendkívüli helyzet, csőd van, és e helyzetnek, a csőd kezelésének a rendkívüli állapot bevezetése felel meg.

A második tétel a politikai helyzet. Ma még a FIDESZ-nek jelentős a támogatottsága, de ez a támogatottság érzékelhetően egyre kisebb, egyre nagyobb a szimbolikus politizálással is elégedetlen, a piros-fehér-zöld maszlaggal átitatott retorikán átlátó emberek száma. És ahogy egyre rosszabb lesz a gazdasági helyzet, ahogy egyre nő a mélyszegénységben élők száma, ahogy szegényedik a középosztály, ahogy nő az emberek kiszolgáltatottsága, csak gyűlik, és gyűlik a könnyen politikai akarattá formálható társadalmi elégedetlenség. Ne tévesszen meg senkit, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága nem nő! Azt kell észrevenni – nem nehéz -, hogy a politikai pártot nem választók száma és arány növekszik. Ebbe nem csak a korábbi MSZP szavazók tatoznak bele, hanem a FIDESZ-ből kiábrándult többszázezer ember is. S ha találnak követésre méltó politikai képződményt, érdekeik kifejezésére alkalmas ember, meg fognak mozdulni. Hogy ez mit jelent, kiszámíthatatlan. De Orbán Viktorra és a FIDESZ-re nézve az már önmagába is veszélyes, hogy nem őt támogatják. Ezért tesz meg mindent, alkalmaz mindenféle bizánci technikát a következő választás eredményének előzetes, számára kedvező biztosítása érdekében. Mert 2014-ben – ha egyáltalán akkor lesz a következő parlamenti választás! – neki nyernie kell! Ha nem, kétszeresen bukott politikusként, pestiesen szólva, megy a levesbe. Ha bukik, az mindent, amit eddig tett, megkérdőjelez. Ha nyer, az viszont igazolása az alaptörvénynek csúfolt tákolmánynak, az oktatási rendszer államosításának, a nem tandíjnak nevezett tandíjnak, a szakszervezeteket mellőző „társadalmi párbeszédnek”, és így tovább… Nem engedheti meg tehát, hogy egy politikailag korrekt választási rendszerben veszítsen. Számára már a mai helyzet is a dupla vagy semmi alternatíváját jelenti. S, ha a gazdasági helyzet alakulásának eredményeként erőteljesebb politikai fellépést fog látni, az ok arra, hogy a mi megmentésünk érdekében rendkívüli állapotot vezessen be.

A harmadik tétel részben politikai, részben rendészeti. Ez a szélsőjobboldal és félkatonai szervezetinek előretörését jelenti. Az politológiai közhely, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzet a demagóg szélsőjobboldal megerősödését eredményezi. Látjuk ezt a gazdaságilag leszakadt, vagy leszakadóban lévő térségekben itt és most mi is. És, ha a gazdasági helyzet még kedvezőtlenebb lesz, biztosak lehetünk abban, az újnyilasok agresszívebben fognak fellépni, fel fog erősödni a bűnbakképző retorikájuk, és azt is látjuk – Devecser – a tettlegesség sem áll tőlük távol. Reakcióként a fenyegetettek is szervezkedni kezdtek. Az újnyilasok pedig már eddig is handa-bandáztak arról, készülni kell a polgárháborúra.
Ez a helyzet csak részben politikai. A politika és a közélet mértékadó személyiségeinek és szervezeteinek egységesen kellene fellépni az újnyilasok előretörése, mint társadalmi kór ellen. De látjuk, kevés kivételtől eltekintve, ezt a jelenséget inkább kíséri hallgatás.
Ez a helyzet más részben rendészeti ügy. Magyarország jelenleg érvényben lévő jogszabályai alkalmat adnak az illetékes szerveknek – rendőrség, ügyészség, bíróság - a fellépésre, de e szervek az orbáni politikának tétlenségükkel kívánnak megfelelni. S, ha e jelenség kapcsán a feszültség eljut a pattanásig, vagy azon túl, a miniszterelnök joggal mondhatja, ezt a rendkívüli helyzetet csak rendkívüli eszközökkel lehet kezelni.

A negyedik tétel tisztán rendészeti ügy. Csak állunk, és kerek szemmel nézzük, a rendőrség teljes elbizonytalanítását, szétverését. Ez a folyamat nem most kezdődött, hanem közvetlenül a 2010-es választások után, akkor, amikor a rendőröket ítélték el akkor is, amikor ők a TV-ostromló „hazafiak”, vagy az utcai rendbontásokban részt vevő „békés polgárok” ellen jogszerűen léptek fel. Folytatódott ez a rendészeti vezetők tömeges váltásával, és folytatódik most, a személyi és szervezeti átalakítással. Félre ne értse senki: korrupt rendőrnek nincs helye a szervezetben, sem akkor, ha éppen bírságoló járőr, sem akkor, ha magas rangú és beosztású parancsnok. A rendkívüli állapot bevezetéshez olyan rendőrség kell, amelyik egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt mindent, és mindennek az ellenkezőjét is megtesz, ha azt parancsba kapja.

Az ötödik tétel egy jogi feltétel. Ez a legegyszerűbb a rendszerelemek között. A parlamentben Orbán Viktornak kétharmada van. Ez nem kétharmados társadalmi felhatalmazás, ahogy rendre mondják. A választási rendszer következménye, hogy alig több mint ötven százalékos választási eredménnyel – az is komoly – a parlamentben kétharmados többséget lehet szerezni. S, ha a helyzet rendkívüli, a parlament, akár szerepel ez az alaptörvényben, akár nem, ripsz-ropsz, egyéni képviselői indítvány alapján megszavaz – pénteken beadják, hétfőn döntenek - egy olyan alkotmánymódosítást, pardon, alaptörvény-módosítást, ami azt tartalmazza, hogy a miniszterelnöknek rendkívüli helyzetben mindent szabad. Oszt jó napot. Hogy mikor van rendkívüli helyzet? Természetesen azt is a miniszterelnök mondja meg. Igaz, kikéri a parlament véleményét, mert erről a parlament dönt. Ahogy eddig tette minden lényeges, az ország szempontjából fontos kérdésben. Láttuk, látjuk nap nap után. (Jó, most éppen nyári szünet van. De ennek egyszer csak vége lesz.)

Alkotmánybíróság? Ugyan! Akik némán asszisztáltak a polgári demokrácia elporlasztásához, pont most fognak megszólalni?

Ügyészség, bíróság? Vazallusok minden vezető pozícióban. Csak nem fognak a kegyúr ellen fellépni?

Ellenzéki pártok? Majd a kiscicák fognak nyávogni, amikor az oroszlán elbődül? Volt-e eddig bármilyen eredménye bármilyen fellépésüknek, megmozdulásuknak?

Sajtó? A lakájmédia majd nem győzi sűrű nyelvcsapásokkal igazolni az orbáni vállalás nagyságát, a szentistváni tettet. (Reméljük, testvérgyilkosságra nem kerül sor!) Arra a néhány, szerény befolyású újságra, rádióra meg ki fog figyelni, hallgatni?

Nemzetközi visszhang? Na és? Feláll az Európa Parlamentben egy képviselő, és azt mondja, OV fiatal emberként egészen mást képviselt? Nem fogják folyósítani a pénzügyi támogatást? Ez is Orbán malmára hajtja a vizet. Lám, micsoda körülmények között kell a zembereket megmentenem!

Kizárnak bennünket a klubból? OV úgy is ki akar lépni belőle, mondhatja, én bent akartam maradni, de ezek a kóceráj-politikusok a marsi megoldásaikkal pont engem és népemet büntetik.

Majd az USA nagykövete, diszkréten azt mondja, neki és országának ez nem tetszik? Már láttuk, ennek mi a következménye. Semmi.

Az orbáni gazdaságpolitika – Matolcsy közvetítésével – gazdasági válságba taszítja az országot. Ez több mint feszült belpolitikai helyzetet teremt. A szélsőjobboldali párt és félkatonai segédcsapatai ezt a helyzetet kihasználva aktivizálódnak. A parlament a rendkívüli helyzetre való tekintettel felhatalmazza a miniszterelnököt rendkívüli intézkedések bevezetésére.
Nekünk, félázsiai származékoknak Orbán létrehozza a rendkívüli helyzetet, hogy kitalálja a rendkívüli állapotot. Az erő nyelvén fogja elmagyarázni, hogy ez nekünk miért jó. És erőnek erejével fog össze mindannyiunkat. Így biztosítja hatalmát, igazolja eddigi antidemokratikus lépéseit. Azon az áron is, hogy ez nekünk, az embereknek nagyon, de nagyon nem hiányzik.

Ez a helyzet a történelemből ismerős.

Ezt a rendszert hétköznapi módon úgy hívják, hogy diktatúra.

Most kivételesen örülnék, ha nem lenne igazam.