Egy kedves kolléganőm továbbított e-mail üzenetében szerepelt az  alábbi vers. 

Harmat Lotte

Tanár-talár
(József Attila evokáció)

Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.

20 év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
     mérem …

Lettem én kedvből oktató,
lelkesen tollat koptató
szegény-
legény.

Van sok szárnyaló ötletem
s bíztam: munkámba önthetem…
Bolond
dolog?

Kreatív voltam évekig,
de érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?

Nem látják ott fönn, úgy hiszem,
batyumat csendben hogy viszem,
kinek
s minek?

Mostanság gyakran álmodom,
félelem súlya vállamon:
helyem
lelem?

Tanárnak lenni vállalás,
de fenyít folyton számadás,
nemzet-
helyzet?

Vannak új Horger Antalok,
ábránd-vágyat nem altatok:
remény-
merény!

Ha örül Hoffmann Rózsa még,
hogy bennem siker láza ég:
hamis…
ma is!

Hiába volt hát egyetem,
nem jutok át KLIK-hegyeken:
kérvény-
érvény?

Én egész népemet fogom…?
Lehet még erre alkalom?
Hitem
viszem…

Felveszem újra a vén talárt,
ki örök hivatást talált:
hordom
sorsom…

Harmat Lotte verseit megtalálhatod a www.harmatlotte.hu oldalon.