Két hónapja nem írtam semmit erre az oldalra.
Látom, többen voltak, akik keresték véleményemet mindarról, ami az oktatás
világában történt. Elvitte energiáimat, figyelmemet egy másik munka, egy másik
közéleti feladat.
Amikor azzal a kérdéssel szembesültem, hogy
identitáselemeit fogalmazzam meg, két tétel mindig előkerül.
Pedagógus vagyok. Nem erre a feladatra készültem gyerekként.
Már nagyjából érett fiatal voltam, amikor a pedagógus hivatás megérintett, és
én elköteleztem magam. Ennek már több mint negyven éve.
A 90-es évek elején Fótra költöztem. A munka vitt
oda, és én Fóton ragadtam. Otthonra leltem ebben a páratlan adottságú településen.
Barátaim felkérésére bekapcsolódtam a városi közéletbe is. Nem kellett sokat
noszogatniuk. Nagyon sokan vagyunk gyütt-mentek - ahogy nevezik
az őslakosok a bevándorlókat -, akiket megérint a város történelmi múltja,
földrajzi adottságai, szépsége, és akik látjuk a valóság és a lehetőség
óceánpartnyi távolságát. Ez engem – is, nagyon sok hozzám hasonló bevándorlót –
cselekvésre ösztönöz. Most, az utóbbi két hónapban, pont a legutolsó bejegyzés
óta ez az elkötelezettség adott munkát. Egy intenzív munkaszakasz, kampány
volt, amire koncentrálnom kellett. Csapatjátékosként nem engedhettem meg, hogy
lazára vegyem a figurát, ezzel veszélyeztetve a csapat eredményét. Megérte dolgozni. Még ugyan van néhány nap az eredmény
jogerős kihirdetésig, de bárhogy alakul, becsületesen, eredményesen dolgoztunk.
Most, hogy lezárult ez a munkaszakasz, visszatérek
a régi kerékvágásba. Ide is.
Köszönöm oldalam látogatóinak türelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése