2014. augusztus 1., péntek

A pávatáncos figurája

Napok óta téma Orbán Erdélyben elmondott beszéde. Jogosan. Ez lezárása az előző négy évnek, és nyitánya a következő négy évnek. Míg az első ciklusban a feladat a kötcsei program alapján a demokratikus intézményrendszer megszüntetése volt, a 2014-től indult ciklus programja a XXI. századi totális állam, a látszat-demokrácia mögötti kőkemény diktatúra kiépítése. Ez a program, az előző és a mostani is természetesen nem önmagában a politikai színtéren lévő bábuk – intézmények és személyek - tologatását jelentette, és jelenti, hanem a gazdasági viszonyok átalakítását is, az orbáni hatalom gazdasági alapjainak a megszilárdítását, s mindazt, ami ezzel együtt jár. A nyilvánosság átalakítását, a társadalmi párbeszéd megszüntetését, minden ember hatalomnnak való kiszolgáltatottsága átélését, … Nem sorolom. Láttuk, megéltük, tapasztaltuk.

Orbán most a nagy dobásra készül.

Magyarország és az Európai Unió viszonya a tét.

Orbán sok konfliktust kavart az EU-val. Az otthoni pálinkafőzés engedélyezésétől kezdve a reklámadóig végtelen a sor. Nem véletlenül vállalta e konfliktusokat. Tudja, az EU a tudatos szabályszegővel szemben tehetetlen. Az EU-együttműködés ugyanis nem a szabályszegésre épült, hanem arra, hogy a tagállamok betartják a közösen kialakított, vagy a csatlakozás során elfogadott szabályokat. Mert ez nekik, mindannyiuknak, gazdasági érdekük, jólétük, boldogulásuk biztosítéka, emberileg is fontos, és egyébként is, ha a szavukat adták valamire, azt betartják. Ez becsületbeli ügy. A tudatos szabályszegésre nem készültek. Nem gondoltak arra, majd lesz valaki, aki saját hatalmi érdekétől vezérelve sorozatosan megszegi a szabályokat. Ezért Orbán nyugodtan tehet bármit, nevetve hátradől az eu-parlamenti meghallgatás során, s miután a képviselők elmondták a szabályszegéssel kapcsolatos érveiket, bírálatukat, hazajön, és azt mondja: lám ezek a birodalmi gondolkodású kóceráj-politikusok bántják a magyart. Ahogy Trianonban is, amikor elvették hazánk kétharmadát! Na, erre minden magyar zsebében kinyílik a bicska, és azonnal indulnának visszafoglalni Erdélyt, de legalábbis a szavazófülkében a derék magyarra, Orbánra szavaznak. Nem mindenki, de éppen annyian, hogy a csalárd választási rendszer biztosítsa neki a győzelmet, sőt a kétharmadot is a parlamentben.

Meddig feszíti Orbán a húrt? 
Amíg ki nem teszik Magyarországot a klubból.

Azok, akik azt hiszik Orbán az EU-ból való kilépésre játszik, tévednek. Neki kell az EU pénze! E nélkül, tudjuk, leállnának a beruházások. Kivéve a stadionfejlesztést, pardon. Mert történjen bármi, az nem állhat le. Mert az egy népegészségügyi-kulturális-mikrotérségfejlesztési intézmény. Tetszik érteni. Tehát a pénz kell neki, ő nem fog kilépni a klubból. Addig feszíti a húrt, ameddig csak lehet. Még azon túl is egy kicsit. Arra játszik, mondja az EU azt, hogy Magyarországon a dolgok nem mennek rendben. S akkor ő előáll: nem mennek rendben, amikor demokratikus választások keretében a nép kétharmados felhatalmazást adott nekem, megerősítette programomat, annak megvalósítását, és a folytatást is? Hát mit beszélnek ezek a kócerájpolitikusok, akiket nem választott meg senki?
Orbán nem fog az EU-ból kilépni. Addig rúgja fel a szabályokat sorra-rendre, míg az EU – a parlament, a Bizottság - fogja azt mondani: itt a vége. S ekkor ő megint népe felé fordul, s rámutat a Birodalomra: látjátok, elveszik a nekünk járó pénzt, nem engedik, hogy otthon főzzük a pálinkát, el akarják venni tőletek a drága magyar anyaföldet, s ha megbüntetjük az országból a pénzünket kitalicskázó multikat, ezek megvédik velünk, veletek honfitársaim, veletek szemben a külföldi gazdagokat. Ezért nincs nektek modern kórház, ezért kell tandíjat fizetni a gyerekeiteknek az egyetemeken … Mert ezek .., és itt vagyunk mi, magyarok, akik évezredek óta mutatjuk a világnak … és én megvédelek benneteket, honfitársaim, itt a Kárpát-medencében, csak szavazzatok rám és a Fideszre. Mutassátok be a mobiltelefonnal lefényképezett szavazólapotokat, és akkor lehettek közmunkások. Mindhalálig!

Orbán arra játszik, az EU mondja ki, elég, kifelé. Addig még sok idő fog eltelni. Hiába fogalmaz a New York Times szerkesztőségi cikkben[1] az EU előtt álló próbáról, hiába követeli Magyarország szavazati jogának felfüggesztését. Az EU-bürokrácia malmai lassan, aprólékos és hosszan tartó eljárási szabályok szerint őrölnek. Addig még Orbán is bemutat egy-két pávatánc-figurát.

Csak mi szívunk addig is.



[1] Lásd: http://444.hu/2014/08/01/a-new-york-times-azt-koveteli-hogy-az-eu-fuggessze-fel-magyarorszag-szavazati-jogat-es-ne-fizessek-ki-a-nekunk-szant-tamogatasok-egy-reszet/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése