Darázsfészek

Belenyúlok a darázsfészekbe.

Ország Gyűlése Mozgalom, dr.Szabó Gábor, a Tuareg.

A Demokratikus Kerekasztal vasárnapi, harmadik megbeszélésén elfogadott egy szöveget, mely az elmúlt időszak rendőri akciói kapcsán a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát hangsúlyozza, az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva tiltakozik a békés demonstrálók indokolatlan rendőrségi vegzálása miatt. Ebben a szövegben a Tiszta Kezek Mozgalom elleni fellépés, a Szabadság téri tüntetőkkel szembeni atrocitások,  és mások szerepelnek példaként az Ország Gyűlése Mozgalom mellett.

Ezt a felsorolást a demokratikus oldal néhány szereplője nehezményezi, nem érti, hogy kerülhettek egy lapra a „tiszta” és a „tisztátlan” kezdeményezések.

Valamit én sem értek.

Azt, hogy egy szervezet, akció milyen politikai alapállású, a vállalt és hirdetett szövegek, valamint az azt megtestesítő személyek alapján viszonylag könnyen be lehet azonosítani. Az a kezdeményezés, amelyik az orbáni diktatúra ellen lép fel, ami a társadalmi igazságosságot képviseli, minden ember méltóságát hangsúlyozza, az ember és ember közötti megkülönböztetést nem fogadja el, az a demokratikus táborhoz tartozik, amelyik kezdeményezés az orbáni diktatúrát támogatja, a társadalmi igazságtalanság kiterjesztése mellett érvel, a maffia-család vagyonának gyarapodását szolgálja, az emberek közötti különbségre, a kirekesztésre építi politikáját, az a diktatúra táborába tartozik. Amihez Ferge Zsuzsa adja a nevét, az demokratikus, amihez Bayer Zsolt, az diktatúrapárti. (Elnézést kérek Ferge Zsuzsától, hogy nevét egy mondatban említettem Bayer Zsolttal.)

A világ értelmezésében lehetnek árnyalatnyi, vagy akár annál nagyobb eltérések is, de van egy határ, ami választóvonalat jelent a demokratikus-diktatórikus dimenzióban. Ez a határ világos, egyértelmű.

Itt jön az, amit nem értek.

Van egy kezdeményezés, amelyik azt mondja, Orbán egy diktátor, rendszere diktatúra, a kezdeményezés célja Orbán és a rendszerének eltakarítása. A kezdeményező nem nyeretlen kétéves a közéletben, látható volt itt is, ott is. Most ott van a kezdeményezés élén, határozott célja a rendszer eltakarítása, sokan követik őt, szervezet-félét alakított ki, él a modern politikai küzdelem modern eszközeivel, járatos a jogban, nem hagyja magát és szervezet-féléjét megfélemlíteni. Nézetei, küzdelmének eszközei vitát váltanak ki a demokratikus oldal szereplői között, személye is vitatott.

Vajon ő és kezdeményezése a demokratikus/diktatórikus határvonalon innen vagy azon túl van? Ki az, aki mindent elsöprő érvényű kinyilatkoztatással képes őt, és kezdeményezését a megfelelő helyre tenni? Vajon a megmondó emberek nem esnek stigmázó politikai ellenfeleik hibájába? Ki tudja eldönteni, hogy az Orbán-ellenes küzdelemben melyik eszköz, módszer a célravezető? Meg tudja-e mondani valaki, hogy egyik vagy másik eszköz, módszer alkalmatlan, fölösleges, netán a megfogalmazott célhoz képest ellenkező hatást vált ki? Jogosult-e bárki is arra, hogy egy diktatúra-ellenes kezdeményezést, szereplőit kirekessze a diktatúra elleni küzdelemből, a demokrata-táborból? Vajon aki megbélyegez, kirekeszt bárkit is a demokratikus oldal szereplői közül, ezzel a kirekesztő hozzáállással nem éppen a diktatúra híveit erősíti?

Nézzük konkrétabban.

Szabó Gábor, az OGYM kezdeményezője egykor az SZDSZ képviseletében politizált. Később a MIÉP-fióka, mára Fideszes-sé átváltozott Kocsis Máté szekértolója lett. A nyóckerben a rendpárti „jófiúk” vezetőjeként lecsapott oda is, ahová nem kellett volna. Ártatlan romákra, hajléktalanokra. Ma Kocsis elszánt ellenfele, pereskedik vele rendesen, meghirdette a diktatúra elleni kezdeményezését, a jogállam visszaállításának forgatókönyvét. Lehet zavarosnak értékelni ezt a forgatókönyvet, én sem hiszem, hogy ez a nyerő forgatókönyv, de egy biztos: Szabó Gábor nem az Orbán-rezsim további húsz éve mellett agitál, nem Orbán dicsőítésére szervez maga mellé mameluk-hadtestet, a szervezetépítéssel nem a Békemenet segédcsapatának létrehozása a célja, internetes bejegyzéseit az Orbán-maffiacsalád nem teszi ki az ablakba, vitái a hatalom intézményeivel a gyülekezési jog érvényesítéséről szólnak, az Orbán-rendszer meghaladása érdekében keresi az együttműködést a diktatúra-ellenes erőkkel. A határon innen van. Minden vitatható nézetével együtt. Még akkor is, ha személye is vita tárgya. Politikai szélhámos – mondják elszánt ellenfelei a demokrata táborban. Nem tudom. Én nem merek ilyen kategorikusan fogalmazni, és nem is az érdekel, évekkel korábban mit csinált, ha ma egyértelmű bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ő és mozgalma, az emberek, akik követik, a diktatúra elszánt ellenfelei. Azt is állítom, hogy az Orbán-ellenes küzdelemben szükség van olyan emberekre is, akik sátrat állítanak, nevezzék akár sátrukat a Demokrácia Erődjének, s ha lebontják azt, újból felállítják, ha kell többször is nekirugaszkodnak a sátorállításnak.

S aki őt, Szabó Gábort kirekeszti, kirekeszti azokat is, akik kezdeményezését fontosnak tartják, s mennek a sátrakat őrizni, építeni. Ezt nem lehet megtenni. Mert, ha ma egyesek Szabó Gábort és az OGYM-et rekesztik ki a demokrata-táborból, holnap majd mások, akik azt gondolják, ők a felkentek megmondani, ki a demokrata, majd egy másik kezdeményezést rekesztenek ki, és a sor folytatódik tovább.

Orbán és a maffia-család tagjai pedig térdüket csapkodva röhögnek, miközben kortyolgatják konyakjukat.

Nagyon színes a diktatúra-ellenes tábor. Elfér, el kell férnie ebben Szabó Gábornak, az Ország Gyűlése Mozgalomnak is.

Ha nem, akkor most fejezzük be a tiltakozást, a tüntetéseket, a szervezkedést, alapértékeink vitáját, az új alkotmány szövegezését. Minek erre időt pocsékolni? Keressünk valami kellemes civil foglalatosságot, gyűjtsük például bélyeget, vagy kiránduljunk nagyokat a hegyekben, annak több haszna van.

Gondolkodjunk, demokrata barátaim.