2013. szeptember 18., szerda

A szőlő íze

A köznevelési törvény augusztus végén elfogadott módosítása alapján a KLIK gazdasági részlegei erejüket megfeszítve készítik elő a százezernyi pedagógus átsorolását, számolják az életpályamodell szerint béreket. Ezt teszik a pedagógusok is. Ki-ki a maga végzettsége, munkában eltöltött ideje alapján végzi el a számítást: hogyan alakul az októberi számla nyitó egyenlege.

Vegyes a kép. Sokan lélegeznek fel, látva, hogy egy-két-többtízezer forinttal nő bruttó bérük. Édes így a szőlő. Még akkor is, ha ezt a bérnövekedést már régen elvitte minden termék áfá-jának emelése, a tranzakciós adó, a kenyér árának, az utazási költségeknek, a gyerek menzai étkezési díjának a növekedése, az egyetemista gyerek tandíja, és sok egyéb tétel, az elmúlt évek sunyi ár- és adóemelései. Még a dohányosokat sújtó mutyista árrésnövelés, és a gépkocsik üzemanyaga jövedéki adójának emelése is ide tartozik. Megfizettük ezt a bérnövekedést előre, sokszorosan. De bármi is legyen az előzmény, ha egyszer a számlán a munkabér szeptemberhez képest októberben néhány tízezer forinttal több, az jó dolog. Minden családban van helye ennek a többletnek.

Ha ebből a kellemes helyzetből kitekintünk egy kicsit, megnézzük, hogy milyen változások része ez a bérnövekedés, megsavanyodik a szőlő a szánkban. Nem a pedagógusok szakmai önállóságának megszüntetésről van szó, még csak nem is az intézmény-gólem mindennapi életet megkeserítő zavarairól. Szűkebben a pedagógusok munkájával összefüggő változást nézzük meg. A parlamenti kétharmad által 2011-ben elfogadott törvény 2013 szeptemberi hatállyal jelentősen megemelte a pedagógusok munkaterheit.  Növekedett a tanítással, neveléssel eltöltendő munkaidőidő is, az egyéb, iskolában ellátandó feladatokkal terhelt munkaidő is. Fontos itt hangsúlyozni, hogy kutatások igazolják: a pedagógusok – többsége – iskolai, pedagógiai feladatok megoldásával a törvényes munkaidőn túl foglalkozott eddig is. A heti negyven órás munkaidőn túl átlagosan ötvenegy órában. Az új helyzet az, hogy munkájának ezt a részét nem végezheti otthon, könyvtárban, hanem csakis az iskolában, amit adminisztrálnia kell. A formális logika szabályai alapján az is mondható, hogy a munkaterhek tehát nem növekedtek, mert eddig is sokat dolgoztak a pedagógusok, csak most éppen ezt a munkát meg is fizetik. De ez nem ilyen egyszerű. Eddig az kapott a bértáblához képest több bért, aki többet is dolgozott, aki több szakmai képesítéssel rendelkezett, akinek nagyobb volt a munkatapasztalata. Az új helyzetben ők, az idősebbek, a több diplomával rendelkezők, az igazolhatóan több munkát végzők rosszul járnak. Nem csak relatíve kevesebb lesz a bérnövekedésük, hanem bérük még csökkenhet is a korábbiakhoz képest. 

Még savanyúbb a szőlő, ha a régi és az új bérrendszer alapján számított óradíjakat vetjük össze. Az igazi összevetést ez a szám adja, mely megmutatja, hogy a pedagógusok egy órája mennyit ér. Ahogy az esztergályos órabére, és az autószerelő rezsióradíja. Az esetek többségében a pedagógusok óradíja csökken. Azon keveseknek, akiknek növekszik, ez a növekedés nem éri el még a 10%-ot sem. A legnagyobb arányú növekedés esetén sem éri el az óradíj a kétezer forintot, és a legmagasabb óradíj sem éri el a kétezer-ötszáz forintot. Ezt a tényt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az új rendszerben a pedagógusmunka egységnyi időre vetített, forintban kifejezett értéke csökkent. Ezt eredményezte a most bevezetett életpálya-modell.

Mit lát ebből a pedagógus? Azt, hogy a számláján a munkáltatója által átutalt összeg növekszik. A többivel nem foglalkozik.

Pedig kellene. Mert ez a néhány tízezer forintos édes szőlő sok bosszúság forrása. Amitől még az édes szőlő is megsavanyodik. De az oktatási rendszer átalakításának drámai jövőt mutató képe, a gyerekek és a szülők, az egész társadalom kollektív, forintban ki nem mutatható vesztesége a hatalom fura urait nem érdekeli. Ők megnyugodva törölgetik homlokukat a 2014. évi választásokat előkészítő boszorkánykonyhájukban: a pedagógusokat jól átvertük, megvettük őket üveggyöngyökért, jöhet a balekok következő csoportja.
                                                                                               
   

3 megjegyzés:

  1. Azért ne becsüljük már le ennyire a pedagógusokat, hogy csak a számlára kerülő plusz 10- 20 ezer forintot látják. Minden pedagógus tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez átverés a javából. Eddig is tudtuk, hogy az lesz, most, hogy meg is valósult, most meg már látjuk is. Ez az életpálya- modell meg a beharangozott béremelés (ami nem jelent jövedelem növekedést) kb. arra jó, hogy az embereket a pedagógusok ellen hangolja: a pedagógus ne sírjon tovább, mert lám, hogy megemelkedett a bére. De az tuti, hogy ezzel nem vették meg a pedagógusok szavazatát a következő választásra...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "De az tuti, hogy ezzel nem vették meg a pedagógusok szavazatát a következő választásra..."
      Jó lenne, ha így lenne.

      Törlés
  2. "Eddig az kapott a bértáblához képest több bért, aki többet is dolgozott, aki több szakmai képesítéssel rendelkezett, akinek nagyobb volt a munkatapasztalata. Az új helyzetben ők, az idősebbek, a több diplomával rendelkezők, az igazolhatóan több munkát végzők rosszul járnak. Nem csak relatíve kevesebb lesz a bérnövekedésük, hanem bérük még csökkenhet is a korábbiakhoz képest."
    Ez, sajnos, így is van. Csökkent! Bruttó11,67%-os a bérnövekedésem, de e mellé odatettek plusz négy órát, azaz 22 helyett 26 megtartása rendelhető el. Ez nettó 18%. És még ott van hat óra, amibe sok minden belefér.: / Mert 32 órát bent kell lenni. Ez azért érdekes, mert ha valaki járt már tanári szobákban, pontosan tudja, hogy milyen szűkösek, tehát felkészülésre, dolgozatjavításra nem alkalmasak. Ráadásul mindent adminisztrálni kell! Melyik munkahelyen kell óráról órára elszámolni azzal, hogy mit csinált a dolgozó? Itt ráadásul nap mint nap több száz szemtanú előtt zajlanak az események.
    Mellesleg, ha csak 32 órát kellene a gyerekek dolgaival foglalkoznom, és a többi nyolc megmaradna felkészülésre, továbbképzésre, egyéb a munkahellyel kapcsolatos feladat megoldására, és az elég is lenne, egy szót sem szólnék. Az az 51 óra, amit a cikkben olvastam, a realitás, bár érettségi vizsgák idején általában több. ...
    Bevallom, nem vagyok hálás azokért a reformokért, amikre sor került a közoktatásban, ami mára "közneveléssé" minősült. Eddig az én fogalomtáramban ez a kifejezés pozitív tartalommal bírt. Most szembesülnöm kell azzal, hogy új jelentéssel kell felruházni. Volt már ilyen a magyar nyelv életében. Régen, ha megfűszerezték, azaz ízletesebbé tették az ételt, akkor "trágyázták". Most a napjainkban ismert jelentéssel kell használnom, amikor kimondom, mert ki kell, hogy ezt a "köznevelést" egy-két éve úgy megtrágyázták nekünk, hogy elment a gusztusom tőle. Ugyanis a trágyát oda szórták, ahová nem kellett volna. Az asztalunkra.
    Elképesztő, hogy mekkora szakadék van a kormányzati kommunikáció és a valóság között. :(

    VálaszTörlés