A következő sorokban
nem egy politikai probléma pedagógiai elemzése olvasható. A korrupciós botrány
egy lehetséges olvasatát próbálom megfogalmazni. Nem vagyok külpolitikai
elemző, nem vagyok politológus – a politikai folyamatokat hivatásszerűen elemző
szakember – sem. Olvasgatok, gondolkodom, írogatok … Mint oly sokan mások
idehaza és a nagyvilágban. És közben reszelgetem a körmöm. Mint a nyuszika a
viccben.
Magyarország
a rendszerváltás idején, 1989-90-ben állt a világpolitika centrumához közel.
Akkor egy történelmi jelentőségű esemény, a vasfüggöny lebontásának kezdete
emelte hazánkat a nemzetközi figyelem középpontjába. Ez olyan tett volt, amit
méltán tartanak a hidegháború végjátékában szimbolikus eseménynek. Ez a
„rombolás” akkor egy építő munka, az egységes Európa helyreállításának kezdete
volt.
Ma
Magyarország ismét a nemzetközi figyelem középpontjának közelébe került. Nem
szorítottuk le az iszlám állam elleni drámai harcot a figyelem képzeletbeli
dobogójáról. Ott emberek ezreinek, tízezreinek élete van veszélyben, nagyon
sokan ártatlanul meg is haltak, csak azért, mert más bálványt imádnak, mint
azok, akiknek a kezében a fegyver van. Mi még nem vagyunk a középpontban,
szeretnénk hinni, nem is leszünk. Egy világméretű játszma epizodistáiként
viszont most nagyon sokan figyelnek ránk.
Az
USA korrupció-ügyi döntése világítja meg ezt a jelenetet, ebben a mi
szerepünket.
Vajon
mi az oka annak, hogy az USA kormány éppen most hozta meg ezt a döntését? Most
esett le nekik a tantusz? Hisz a KÖZGÉP-ügyekről, a trafik-ügyről, az
áfa-csalásokról, a mr.20% polgármesterről, a tao-kedvezmény-pénzmosodáról, és sok más
korrupciógyanús ügyről már évek óta tud mindenki, aki csak egy kicsit is
figyeli a magyar kormány működését. Az USA kormányát a magyar kormány pitiáner
ügyei nem érdeklik. Szólhattak volna akkor, az első Orbán-kormány idején, amikor
egyik napról a másikra hirtelen az amerikai F-16-osok helyett Orbán a svéd Gripenek
mellett döntött. Nem szóltak. A felcsúti stadion sem, még Orbán épülő diktatúrája
sem érdekli az amerikai kormányt. Ha a magyarok diktátort akarnak a nyakukba
venni, tapsoljanak neki felállva, mint annak idején Rákosinak. Az viszont az
Egyesült Államok érdekeivel ellentétes, ha Oroszország hatalmi helyzete,
gazdasági, és ezen keresztül politikai befolyása erősödik. Ha ezt érzékeli,
beszól. A korrupció-ügy csak apropó. Ha ez nem lett volna, találtak volna
valami mást, ami a „beszólás” trambulinját jelentette volna. S a korrupció-ügy
magyar részről talán a legkevésbé védhető ügy. A 7750-es elnöki proklamáció trambulinnak
tökéletes.
Oroszország
világhatalmi helyzete a Szovjetunió felbomlásával megszűnt. Nagyhatalom maradt,
nem csak hadserege mérete miatt, tényleges gazdasági ereje – elsősorban az
energiaipara - kapcsán, hanem gazdasági potenciálja miatt. Nem véletlen, hogy a
legfontosabb nyugat-európai gazdasági szereplők a 90-es évek elejétől a jó
üzlet reményében ott tolongtak a moszkvai irodaházak környékén. Putyinnak a
Mednij Vszadnyik – Nagy Péter lovasszobra – mellé állítandó emlékművéhez viszont
több kell a politikailag és gazdaságilag konszolidált Oroszországnál. Ő ismét
világhatalommá kívánja formálni az egykori Birodalmat. S mert a „hátországa”
megvolt ehhez, hozzákezdett a nagy mű kidolgozásához. Sok más mellett a Krím, Ukrajna egy-egy fontos
lépés ebben a folyamatban. Putyinnak jelenleg nem az USA a közvetlen vetélytársa,
hanem az Európai Unió. Ezért volt számára érzékeny a Majdan-i (a
Függetlenség-téri) fordulat, amikor az ukrán emberek az EU-val való intenzívebb
kapcsolat mellett döntöttek. A zavarossá váló ukrán helyzetet Putyin
kihasználta, annektálta a Krím-félszigetet, támogatta a kelet-ukrán megyék
elszakadási törekvését.
Az
ukrán válság érzékenyen érintette az Európai Uniót. Az EU nem katonai
konfliktusok kezelésére jött létre, intézményei erre nem alkalmasak. Ugyan az
50-es évek végi nagy formátumú politikusok a francia külügyminiszter, R.
Schuman kezdeményezésére éppen egy harmadik világégés megelőzésének, egy békés
Európa kibontakoztatása céljából indították el azt az integrációs folyamatot,
melynek eredményeként az EU-nak ma már huszonnyolc tagállama van, az EU
elsősorban gazdasági együttműködés, és alapvető politikai értékek mentén
kibontakozó integráció. A számos belső konfliktussal küszködő, éppen parlamenti
választás előtt álló Európai Unió az ukrán(-orosz) válság kibontakozása idején
meggyengülni látszott, éppen a „béna kacsa” időszakában volt. Alig jutott túl a
görög pénzügyi válság megoldásán – sokan már ezt is az EU szétesése előjelének
tartották -, amikor a további bővítés lehetséges partnereiként komolyan
lehetett számítani Ukrajnára és Szerbiára. Mindkét ország orosz érdekszféra,
mindkét ország EU-csatlakozása Oroszország számára befolyási övezetének
szűkülését jelenti. Oroszország számára tehát fontos, hogy gyengítse az EU-t,
ezzel önmaga számára biztosítsa további gazdasági-politikai-katonai
terjeszkedéséhez a terepet.
Az
Egyesült Államok számára az orosz-európai konfliktus figyelmet érdemlő ügy. Túl
a NATO-szövetségi rendszer stabilitásán számukra fontos, hogy
politikai-gazdasági értelemben az EU, politikai-katonai értelemben Oroszország
ne erősödjön. Ők – az USA – a jelen állapot fenntartásában érdekeltek. Mert
gazdaságilag az USA megelőzi az EU-t, katonailag Oroszországot, politikai súlyát
tekintve mindkettő felett áll.
Ebben
a háromszereplős dinamikus egyensúlyban – most a többi világpolitikai
szereplőtől tekintsünk el - egyre nagyobb figyelmet kap az epizodista
Magyarország. Ugyan gazdaságilag is, katonailag is szinte elhanyagolható a
világszínpadon mutatott teljesítményünk, politikai színpadi túlmozgásunk miatt
felértékelődtünk. Az un. keleti nyitás – az autoriter keleti országokhoz való politikai, gazdasági közeledés -
önmagában nem lenne nagy gond. A belpolitikai fordulat – az autoriter
társadalmi-politikai berendezkedés kiépítése – önmagában nem lenne nagy gond.
Az EU-val való folyamatos gazdasági és politikai viták – az autoriter
gazdaságpolitika veszélyei, az EU politikai normáinak autoriter megszegése -
önmagukban még nem okoznának komoly gondot. Az ország szekerének az orosz
tankokhoz való kötése – például a paksi atomerőmű bővítésének autoriter
eljárása – önmagában még nem okozna nagy gondot. Hogy egy gazdasági értelemben
miniország diplomáciai munkáját nem az elvi politizálásra, szövetségeseivel
való hosszú távú érdekazonosságára építi, hanem a pillanatnyi gazdasági érdekeire,
ahogy ezt egy tisztességes autoriter állam teszi, az önmagában nem okozna nagy gondot.
Mindezek együtt viszont már komoly gondot okoznak, és alapot adnak az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy egy figyelmeztetést küldjenek – Oroszországnak. Mert azzal, hogy Orbán autoriter módon alakítja át az ország politikai-társadalmi rendszerét közvetlenül is, közvetve is gyengíti az EU politikai kohézióját, erősíti Oroszország pozícióit. Azzal, hogy a Magyarország a keleti országokkal erősíti gazdasági kapcsolatait, energiapolitikai döntésivel Oroszországhoz köti a magyar gazdaságot, gyengíti az EU gazdasági erejét. Az orbáni Magyarország gyengíti az Európai Uniót, erősíti Oroszországot, s ez már komolyan veszélyezteti a mára kialakult nemzetközi politikai stabilitást. Oroszország nagyhatalmi ambíciói, törekvései láthatóan nem csak politikai, hanem katonai konfliktusokat is hordoznak magukban. Ezt a veszélyt parlamenti választás után éppen most felálló új EU-vezetés még nem tudja az EU eszközrendszerével kezelni. Az Egyesült Államok kormánya tudja. A 7750-es elnöki proklamáció alapján küldött üzenettel. Ha nem hallották meg a Kárpát-medencében, és azon túl Clinton üzenetét, ha nem hallották meg Obama üzenetét, elküldték az Amerikai Egyesült Államok kormányának hivatalos üzenetét. De nem Vida Ildikó, nem Habony Árpád az Obama-adminisztráció címzettjei, nem nekik, nem is nekünk, magyaroknak szól a figyelmeztetés. Ők a postások, pontosabban ők a küldemény. A címzett Putyin. Ha Oroszország tovább növeli gazdasági-politikai-katonai érdekszféráját, s ebben - mondjuk - Magyarország Oroszország partnere lesz – Orbán továbbra is Putyin pincsije marad -, akkor az Amerikai Egyesült Államokkal kerül szembe. Ez a „rejtett tantervi üzenete” a korrupció-ügy amerikai kezelésének. Szól ez az üzenet közvetve, de elsősorban Putyinnak, szól közvetlenül, de csak másodsorban Orbánnak.
Mindezek együtt viszont már komoly gondot okoznak, és alapot adnak az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy egy figyelmeztetést küldjenek – Oroszországnak. Mert azzal, hogy Orbán autoriter módon alakítja át az ország politikai-társadalmi rendszerét közvetlenül is, közvetve is gyengíti az EU politikai kohézióját, erősíti Oroszország pozícióit. Azzal, hogy a Magyarország a keleti országokkal erősíti gazdasági kapcsolatait, energiapolitikai döntésivel Oroszországhoz köti a magyar gazdaságot, gyengíti az EU gazdasági erejét. Az orbáni Magyarország gyengíti az Európai Uniót, erősíti Oroszországot, s ez már komolyan veszélyezteti a mára kialakult nemzetközi politikai stabilitást. Oroszország nagyhatalmi ambíciói, törekvései láthatóan nem csak politikai, hanem katonai konfliktusokat is hordoznak magukban. Ezt a veszélyt parlamenti választás után éppen most felálló új EU-vezetés még nem tudja az EU eszközrendszerével kezelni. Az Egyesült Államok kormánya tudja. A 7750-es elnöki proklamáció alapján küldött üzenettel. Ha nem hallották meg a Kárpát-medencében, és azon túl Clinton üzenetét, ha nem hallották meg Obama üzenetét, elküldték az Amerikai Egyesült Államok kormányának hivatalos üzenetét. De nem Vida Ildikó, nem Habony Árpád az Obama-adminisztráció címzettjei, nem nekik, nem is nekünk, magyaroknak szól a figyelmeztetés. Ők a postások, pontosabban ők a küldemény. A címzett Putyin. Ha Oroszország tovább növeli gazdasági-politikai-katonai érdekszféráját, s ebben - mondjuk - Magyarország Oroszország partnere lesz – Orbán továbbra is Putyin pincsije marad -, akkor az Amerikai Egyesült Államokkal kerül szembe. Ez a „rejtett tantervi üzenete” a korrupció-ügy amerikai kezelésének. Szól ez az üzenet közvetve, de elsősorban Putyinnak, szól közvetlenül, de csak másodsorban Orbánnak.
A
sallert a szomszédtól most a pincsi kapta. Úgy, hogy erről nem csak az egész
utca, az egész világfalu beszél. Ami pedig a külföldi tőke-befektetések
elmaradását jelenti, annak kárát mi, internet- és szappanadó-fizető
állampolgárok látjuk.
Hogy
ennek a pitiáner korrupciós ügynek a világpolitikai összefüggésekbe való
belehelyezése már-már a konteó kategóriája? – lehetséges. Én csak, ahogy a
viccbéli nyuszika, ülök a szakadék szélén, és reszelgetem a körmöm …
Adalék: http://444.hu/2014/10/23/ezek-az-oroszok-mar-megint-kavarnak-valamit/
Újabb adalék: http://nol.hu/belfold/cselekednie-kell-orbannak-1494531 (Az írás a Népszabadság 2014. 10. 25. számában jelent meg)
Adalék: http://444.hu/2014/10/23/ezek-az-oroszok-mar-megint-kavarnak-valamit/
Újabb adalék: http://nol.hu/belfold/cselekednie-kell-orbannak-1494531 (Az írás a Népszabadság 2014. 10. 25. számában jelent meg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése