Visszanézve, előre tekintve

Két éve fogadta el a magyar parlament a köznevelésről szóló törvényt. E törvény a magyar oktatásban mindent fenekestől forgatott fel. Az új szabályozás bevezetése fokozatos volt, még ma sem teljes a rendszer. Ez az egyik oka annak, hogy a pedagógusokat, a szülőket, gyerekeket nem érte sokk-hatás. Mindenkinek volt ideje hozzászokni a múlt század harmincas éveit idéző rendszerhez, beletörődni az erőltetett és erőszakolt átalakításba.

Az Orbán hatalmát hosszú távra biztosítani igyekvő köznevelési rendszer kialakítása nem a törvény elfogadásával kezdődött. A kormányváltást követően Orbán Hoffmann Rózsa közreműködésével, megnyerni szándékozva a rendszer legfontosabb szereplőinek támogatását, üveggyöngyöket dobott a pedagógusok közé, és ideológiai „tüzes vízzel” bódította a laikusokat. Az első osztályos gyerekek buktatásának visszahozása, a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a rendcsinálás ígérete, a pedagógusok életpálya-modelljének keretében a béremelés ígérete voltak ennek az akciónak a leglátványosabb elemei egyfelől, másfelől pedig a rendszer „értékelésével” – megbélyegző minősítésével -, keresztény-nemzeti propagandával igyekeztek leplezni a hatalomtechnikai beavatkozást. A pedagógusok jelentős része – valljuk be -, lelkesen fogadta a munkájában a személyes felelősséget csökkentő átalakítást, sőt egyenesen újjáépítésnek hazudott rombolást, örültek az üveggyöngyöknek, a tükörcserepeknek. A laikusok is ámulva hallgatták a valósághamisítást, a nemzet jövőbeni nagyságáról szóló, múltidéző hablatyolást. A civil szakmai szervezetek döntő többsége figyelmeztetett a veszélyre, de a Nemzeti Együttműködés Rendszere az orbáni akarattal szembe menő szervezetekre nem vonatkozott, véleményük visszhangtalan maradt. Pedig sem a köznevelési rendszer eredményei – lásd PISA 2010 -, sem a rendszer működése nem indokolta a radikális átalakítást. Nem volt problémáktól mentes az óvodák-iskolák világa, látszottak az ellentmondások, de a rendszerváltást megelőző időkig visszanyúlóan szakmai konszenzus volt az egymást váltó kormányok között az egész rendszer fejlesztésének fő irányait, tartalmát illetően. Ráadásul ezek az egymásra épülő változtatások egybe estek a nemzetközi tendenciákkal, az Európai Unióban kialakított közös szakmapolitikai törekvésekkel. Ebbe a helyzetbe-folyamatba, elefántként a porcelánboltba érkezett Orbán támogatásával Hoffmann Rózsa. A kötcsei program – az egypólusú, nevezzük nevén, a két világháború közötti világot idéző, diktatórikus vonásokkal jellemezhető társadalmi-politikai rendszer - megvalósításának részeként mindent, amit az elmúlt évtizedek kihordtak, kidobásra ítélt. Az intézmények-pedagógusok szakmai önállóságát, a helyi társadalom köznevelési feladatokban való szerepvállalását, a pedagógiai munka modern szakmai megoldásait, az óvodák-iskolák objektív helyzetéből, a gyerekek-szülők jelentette adottságból fakadó egyszeri és megismételhetetlen sokszínűségét, a változások megfogalmazta követelményekre adaptívan válaszolni kész intézményvezetői gyakorlatot, a pedagógiai gazdagságnak és a gazdasági környezetnek megfelelően kialakult háttéripart és taneszköz-kereskedelmet – mindent, ami nem illeszkedett az orbáni akaratnak megfelelően kiagyalt rendszerbe. Az élet egyéb területein is megjelenő hatalmi nyomás, Bourdieau fogalmával, a szimbolikus erőszak hatására a köznevelés munkásai, a pedagógusok némán tűrték a rombolást, a szép új világ kialakítását. A pedagógus szakszervezetek megmozdulásai vezetőik aktivitása ellenére még tagjaikat is alig mozdították meg, a szülők hosszú ideig nem is értették, miről van szó, a társadalom egyéb csoportjai el voltak foglalva saját ügyeikkel, a maguk területén működő konkvisztádorok elleni fellépéssel. Egyedül a diákság, a középiskolai és egyetemi hallgatók mozdultak látványosan, akkor, amikor ők a saját bőrükön érezték a brutális rombolást. A felvételi keretszámok radikális, antidemokratikus és minden szakmai megalapozottságot nélkülöző, utolsó pillanat utáni átírása, és a nagyon sok fiatalt a felsőfokú tanulmányoktól elzáró horror-tandíj bevezetése verte ki a biztosítékot. Ekkor úgy látszott, az érintettek – rektorok, oktatók, hallgatók, diákok, szakszervezetek - ki tudják alakítani a jövőt pusztító folyamat megállítását eredményező együttműködést. Nem sikerült. A kormány képviselői szépen leszalámizták a partnereket. Mindenki a mai betevő falatját, a maga pecsenyéjének sütögetését fontosabbnak tartotta, mint azt, mi kerül holnap a nemzet asztalára. A felsőfokú tanulmányaikat kezdő fiatalok, a lábukkal szavazó, a külföldi képzést választó középiskolások száma mutatja az új rendszer kudarcát, elutasítását. Egyharmaddal csökkent 2010-hez képest 2013-ban a tanulmányaikat egyetemen-főiskolán kezdők létszáma, és egyben soha ennyi diák nem kezdte meg tanulmányait külföldi felsőoktatási intézményekben, mint 2013 szeptemberében.

A kormányzat szalámizós taktikája sikeresnek bizonyult a köznevelés szakszervezeteinek esetében is. A munkavállalók – pedagógusok - napi és személyes részérdekeinek érvényesítése fontosabb volt, mint a köznevelés egész rendszerének, az egész társadalom hosszú távú érdekeinek képviselete.

Voltak, akik a körülmények változásának, a folyamatok elemzésének, a nevelés és környezete törvényszerűségeinek ismerete alapján látták, mi lesz ennek a múltidéző „újjáépítésnek” a következménye. A tanszabadság védelmében hálózatot is hoztak létre, de a narodnyik mozgalmat idéző küzdelmük szerény eredményt mutatott. Hiába fogalmaztak meg szakmailag kikezdhetetlen érveléssel bírálatot, hiába éltek a modern kommunikáció eszközével, hiába szervezetek alternatív oktatáspolitika kidolgozása érdekében műhelymunkát, hiába ültették le a demokratikus ellenzék pártjait közös szakmai program kidolgozása érdekében, hiába jelentek meg látványosan minden demonstráción, a pedagógusok szinte némán viselték a hoffmanni átalakítást. Az iskolabezárások, a pedagógusok tömeges elbocsátásának lebegtetése megtette hatását. Az állásvesztés félelme nagyobb erőnek bizonyult a szakmai öntudat erejénél. Amikor a pedagógusok átverése nyilvánvalóvá vált – a munkaterhek növekedtek, az életpálya-modellben ígért béremelés részleges, sokakat hátrányosan érintő megvalósulása, a fasizmus világában gyökerező kötelező tagságot jelentő pedagóguskar szervezése –, amikor a szülők is szembesültek az orbán-hoffmanni átalakítás következményeivel – hitoktatás, délutáni kötelező iskolai benntartózkodás, tankönyvügyek -, amikor az egész centralizált-bürokratizált rendszer előre látható volt kaotikus működése mindennapi valósággá vált, hívatlanul civil kezdeményezés jelent meg, felvillantva az érdemi bírálat, a kritika tömegessé válásának esélyét, a kritikai álláspont kritikus tömege elérésének esélyét. A szakmai kérdések sarkított átpolitizálása, a mókuskerék-monotónia, az iskolák, pedagógusok egymástól való fizikai elszigeteltsége, a monopolizált kormányzati propaganda-henger a mégoly felháborító jelenségek ellenére sem eredményezte a kritika érdemi felerősödést. Nem változtatott ezen a 2012. évi PISA eredmények minapi nyilvánosságra kerülése sem. Sőt, Hoffmann Rózsa a Fidesz kommunikációs stratégiájának megfelelően a drámai változást mutató eredményeket azonnal az emútnyócévvel indokolta, igazolni látta az átalakításnak nevezett rombolást.

Itt tartunk.

Ma már nem csak a szakemberek maroknyi csoportja, néhány tucatnyi, gyermekei jövőjét féltő szülő látja a magyar nemzet kibontakozó drámáját. Ennek ellenére az orbáni akarat érvényesítése megállíthatatlannal látszik. Nem vigasz az nekünk, pedagógusoknak, hogy ez látható az élet minden területén. Nem szeretnék a populista demagógia csapdájába esni, amikor a betonba öntött stadion-tízmilliárdokra hivatkozom. Azt viszont nagy magabiztossággal állítom, hogy ezekből az Orbán-katedrálisokból, a Harrach-féle  „egészségügyi intézményekből” soha, de soha nem lesz Magyarország a termelés-kutatás-fejlesztés világában élenjáró tudást-technikát-technológiát megjelenítő, de még csak alkalmazni tudó munka alapú gazdaság, soha nem lesz hagyományait is ápolni tudó és új kulturális értékeket teremtő, de még azt befogadni képes nemzet, soha nem lesz a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió, szolidaritás európai törekvéseit összhangban érvényesítő társadalom.

Akkor most …?

Nem tudunk mit tenni. Küzdeni kell, még, ha olykor ez a munka csak küszködésnek látszik is. Miközben legjobb tudásunk szerint, lelkiismeretünk tisztaságát őrizve tesszük a dolgunkat az óvodákban-iskolákban, tanítjuk-neveljük a soha még egyszer óvodás-kisikolás-érettségiző-szakmunkásvizsgázó élethelyzetet át nem élő gyerekeket-fiatalokat, készülnünk kell. Folytatni kell az érvelést, a szervezkedést, az együttműködést saját köreinken belül és másokkal, készülni arra, hogy ez a dráma egyszer véget ér. Mert véget kell érnie. Nincs az a kormányzat, amelyik tartósan polgárai ellen, nemzeti érdeke ellen tevékenykedhet. Ma még lehet a PISA-erdményekre azt mondani, hogy lám, az emútnyócév. Holnap már ez az olcsó trükk nem fog segíteni. És nekünk erre a holnapra kell készülnünk. 

Gyerekeink holnapjára.

"... ezek nem célok, következmények."

A PISA-vizsgálat eredményei alapján kibontakozó szakmai és társadalmi vita kapcsán egy korábbi szakmai szövegemet kerestem. Azt nem találtam meg, de megtaláltam egy 2011-es előadásom anyagát. Még a köznevelési törvény elfogadása előtt tartott a Pedagógusok Szakszervezete egy szakmai konferenciát, melyre egy előadás megtartására én is felkérést kaptam. Azt próbáltam megfogalmazni, hogyan értékelem a törvény-tervezetet, a törvényi szabályozásnak mik lehetnek a várható következménye. A diasorozatot anyagát most változtatás nélkül teszem közzé. Érdekes volt számomra is a két évvel korábbi szöveggel szembesülni. 

Az előadást a PSZ munkatársai rögzítették és a közösségi videó-oldalra feltöltötték. Itt látható, hallható: http://www.youtube.com/watch?v=ek46Evr_vzk

A zárójeles hivatkozások a törvény-koncepció és a törvény-tervezet vonatkozó szakaszait jelentik.

„… ezek nem célok, következmények.”

Az Orbán-kormány köznevelési törvényéről

………………………………………................

Fábry Béla

2011. november 12.

Pedagógusok Szakszervezete szakmai konferenciája a

Nemzeti Köznevelési Törvényről és várható következményeiről

A köznevelési törvény illeszkedik az ország „újjászervezésének” folyamatába.

vö: kötcsei program (2009)

- törvényalkotás folyamata

- Alaptörvény

- Alkotmánybíróság

-16%-os adó, eva-kivezetése, egyéb adók

- független intézmények nem független vezetői

- média-törvény

- választási törvény (előkészületben)

- önkormányzati törvény (előkészületben)

-  Munka Törvénykönyve (előkészületben)

Következmény →

a többpárti parlamenti demokráciát, a szociális piacgazdaságot, a szolidaritást a mindennapokban érvényesítő társadalmi gyakorlatot felváltja egy tekintélyelvű, monopolizált politikai helyzetével visszaélő hatalom, visszatér a gazdagok gazdagodjanak, a szegények szegényedjenek kapitalizmusa, egy „dögöljön meg a szomszéd tehene is” társadalmi gyakorlat.

       

Magyarország visszatér Nyugat-Európa XIX. sz. második felének világába.

Az Orbán-Hoffmann köznevelési törvény egyik eszköze e szép, új világ kiépítésének.

Az oktatási rendszer ebben az összefüggésben nem a társadalmi modernizáció egyik legfontosabb tényezője, a társadalom, az egyes ember boldogulását biztosító intézmény- és tevékenységrendszer, hanem egyszerű hatalom-technikai eszköz.

1. A nemzeti köznevelési törvény nem felel meg a modern tudományosság követelményeinek

- nem készültek tudományos elemzések

- nem készült tudományosan megalapozott oktatás-fejlesztési stratégia

- gyermek fejlődéséről való tudás (vö: 1.§ (1), 45.§ (2), 56.§)

- tanulás pszichológiája (vö: tv. 58. § (1))

- tartalmi szabályozás (vö: tv. 5. § (4) és (5))

- szegregáció társadalmi hatásai (vö: tv. 14.§, 45.§ (3)

- értékelés szerepe a pedagógiai folyamatokban

                (vö: tv. 54.§, 58.§, 86.§)

- diákjogok modern értelmezése

Következmény →

A magyar iskolaügy szabályozása és ennek következtében kialakuló működési gyakorlata a tudományos megalapozottság hiányában nem felel meg a XXI. sz.-i követelményeknek. Ennek vélelmezhető eredménye az lesz, hogy a magyar gyerekek tudása, munkaerő-piaci felkészültsége, versenyképessége elmarad a társadalmi elvárásoktól, nemzetközi összehasonlításban Magyarország elveszíti egyik versenyelőny tényezőjét.

2. A törvény egy anakronisztikus társadalomkép alapján egy antidemokratikus iskolarendszert hoz létre ill. szilárdít meg

- történelmi előkép: Trianon utáni Magyarország (vö: koncepció 6. old. 6. bek., tv. 1.old. 2. bek.)

- preferált társadalmi csoport: nemzeti közép-osztály, cél e társadalmi csoport megerősítése (vö: koncepció 6. old. 2. és 4.bek.)

- nemzetközi tendenciák: 9-10 osztályos, egységes alapiskola a kulcskompetenciák kifejlesztése érdekében → az eredmények igazolják ennek a rendszernek a helyességét

- az iskolarendszer szelekciós funkciója domináns rendszerelemmé válik

3. Az iskolarendszer szelekciós funkciója domináns rendszerelemmé válik

- 6 és 8 osztályos gimnáziumok (vö: tv. 11. §)

- tankötelezettség 16 éves korig (vö: tv: 45. § (3) )

- szakiskola – nem a NAT alapján a közismeret (vö: tv. 5.§ (4) bek.)

- Hídprogramok (vö: tv. 14. §)

- értékelés minősítő, nem fejlesztő

- életen át tartó tanulásra való felkészítés → gimnáziumok kiváltsága (vö: koncepció, 14. old.)

- gimnáziumi felvételi rendszer

- érettségi – vizsgáztatási díj (vö: tv. 6. § (2))

Az oktatási kormányzat archaikus, elitista, érvényét vesztett társadalomképet közvetít, és rémálom szerű idő-utazásra készül, miközben teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, s nem foglalkozik a rendszerben komoly működészavarokat gerjesztő válságjelenségekkel. Ezek közül a két legsúlyosabb a finanszírozási krízis, és nemzetközi összehasonlításban is brutális esélyegyenlőtlenség, a hátránykompenzálás teljes hiánya.  (Radó Péter)

Következmény →

Sem az európai tendenciák, sem a tudományos eredmények nem támasztják alá a szelektív rendszerek eredményességét. Az elit-oktatás preferálása és a szegregáció olyan történelmileg igazolt hátrányokkal jár, mint a Dél-Afrikai apartheid: ha az iskolarendszer képtelen integrálni a leszakadó rétegeket, képtelen mobilitási csatornaként működni, akkor a demográfiai háborúban vesznek el az iskolázás győztesei, s végül a magasan képzett elit kénytelen elmenekülni az országból a tanulatlan társadalmi közeg elviselhetetlensége miatt.

TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt.

(http://www.tarki-tudok.hu/file/kozoktatasi_torvenykoncepciotarki-tudok_velemeny.pdf, 4. old.)

4. A törvény alapján egy ideológiailag meghatározott, centralizált-uniformizált, többcsatornás felügyeleti-ellenőrzési rendszerrel „minőségbiztosított” intézményi működés jön létre

- államosítás

- értékmeghatározott NAT, 10 % „önrész”

- kötelező kerettanterv

- egy tankönyv

- tanfelügyelet

- működési szabályok fő elemei központilag meghatározottak

Visszatérés a 70-es évekhez …  Sajnos a tervezet nem gyerek- és nem tehetség-párti.    (Lannert Judit)

A jövőben kibontakozó közoktatási rendszer sokaknak ismerős lesz, hiszen  a szocializmus alatt is hasonló, tekintélyelvű, a szabad véleménynyilvánítást korlátozó modellben tanultak, csak most a gúla csúcsán kicserélték az értékdimenziót.

(Loránd Ferenc)

Ilyen törvényt a fejlett világban már nem hoznak. (Halász Gábor)

Következmény →

Az intézményi munka kétarcúvá válik. A pedagógusok meg akarnak felelni saját lelkiismeretüknek, és a jogszabályoknak is.

Normakövetés 1. – zárt ajtó mögötti munka, belső elvárásoknak való megfelelés - autonóm norma

Normakövetés 2. – vendégek (tanfelügyelők) előtti „szereplés”, külső elvárásnak való meg-felelés - szerep-norma

Az adott intézmény nevelési egysége megszűnik, egyéni kognitív disszonancia redukciós megoldások jelennek meg.

5. Az Orbán-Hoffmann törvény gyerek-ellenes

- elsős gyerekek buktatása

- egész napos iskola

- tehetséggondozás = elitképzés

- korai szelekció

- diákjogok korlátozása

6. Az Orbán-Hoffmann törvény családellenes

- ideológiai indoktrináció – megmondják, mi „A helyes élet” (lásd 8. pont, 17.,18. dia)

- szülők, mint iskolahasználók bele-szólási lehetőségeink korlátozása (vö: tv. 73. §)

- általános iskolában(!) a munka 16.00-ig  (vö: tv. 46. § (1.a))

7. Az Orbán-Hoffmann törvény pedagógusellenes

- a pedagógus -- szolga

- megnövelt munkaidő – csökkenő bér  (vö: tv. 62. § (5), (6))

- pedagógiai program kiüresedése – az intézmény munkáját meghatározó legfontosabb kérdésekben nincs érdemi beleszólása (vö: tv. 26. §)

- szakmai önállósága korlátozott (központi tanterv, egy tankönyv, kötelező rendelkezések az oktatás-szervezés körében)

- ellenőrzési rendszer (vö. tv. 86. §)

Következmény →

A törvénynek nincs meg az a szakmai (és társadalmi!)  támogatottsága, és – vélelmezhető –, nem lesz meg a bevezetés éveiben sem, ami nélkülözhetetlen a törvény alkalmazásának sikeréhez.

8. Az Orbán-Hoffmann törvény fordított szekularizációs logikát követ

Szekuláris demokrácia, amely az állam és az egyház elválasztásának, azaz a politikai, ideológiai, világnézeti és vallási pluralizmusnak, valamint az egyén lelkiismereti és vallási szabadságának az alapját jelenti.

Az Orbán-Hoffmann törvény az egyházak befolyásának erősítésére törekvő állami tevékenység egyik megjelenési formája. vö: tv. 32-35. § a működés szabályairól, 88. § (6) bek. a finanszírozásról, 5. § (6) bek. az egyházi kerettantervről, 32. § (1) j.bek. a hitoktatók állami fizetéséről(!)

Hoffmann Rózsa a keresztény civil szervezetek negyedik országos fórumán a Parlamentben szerdán azt mondta, hogy etika oktatás mindenütt lesz, és erősíteni kívánják a hittan oktatását az állami iskolákban is. Ez nem kötelező hittanoktatást jelent, de "arra ügyelni fogunk", hogy erősítsük a hittanoktatást az állami iskolákban is. (MTI, 2011. 04. 06. 18.42)

A nevelés alapvető értékrendjének összhangban kell lennie az elfogadott alaptörvénnyel. (Hoffmann Rózsa, Pedagógusok Lapja, 2011. 09. 11. 4. old.

Következmény →

A törvényben megfogalmazott világnézeti semlegesség (3. §. (3)) írott malaszt marad.

9. Az Orbán-Hoffmann törvényt és kommentjeit a kettős beszéd jellemzi

A törvényben megtalálhatók azok a fordulatok, melyek alapján az mondható, rendben. A road-show-kon elhangzottak, a kormányzati szereplők sajtóban megjelenő értelmezései a törvény szövegével nincsenek összhangban.

Következmény → Az inkongruencia bizalmatlanságot eredményez.

10. Az Orbán-Hoffmann törvény voluntarista

Ezt a törvényt csak egy érv támasztja alá, Magyarországnak a FIDESZ-KDNP álma szerinti átalakítás akarata.

A törvény megvalósításának nincs meg a pénzügyi feltétele (vö: „titkos” anyag számai), nincsenek meg a szervezeti feltételei, (kormányhivatal, pedagóguskamara), és nincsenek meg a személyi feltételek sem (pl. tanfelügyelők).

A törvény gyakorlati alkalmazásához több tucat jogszabályt kell alkotni, el kell készíteni a NAT törvény-kompatibilis változatát és a kötelező kerettanterveket.

Szimbolikus erőszak

A hatalmi viszonyok újratermelődése érdekében a domináns pozícióba lévők ráerőltetik saját kulturális és szimbolikus produktumaikat a társadalom többi részére.

                                                                               (Bourdieau)

Következmény →      ?

ALÁMERÜLÜNK.

KIBEKKELJÜK.

H A T

Hálózat A Tanszabadságért

 www.tanszabadsag.hu

Magyar Pedagógiai Társaság

www.pedagogiai-tarsasag.hu

… készüljünk fel az újrakezdésre, olyan körülmények, viszonyok, szabályozás létrehozására, hogy az iskolákban „a tanulás ne mártírium, hanem igaz gyönyörűség legyen.”

                                                       (Comenius)

         

A pedagógusok államosítása

Az Eszmélet Kör a Nemzeti Pedagógus Kar[1] ügyében felkért egy előadás megtartására. Az eseményre 2013. október 26-án került sor. Az alábbiakban az előadás diáit másoltam át, teszem közzé ebben a formában. A diák tartalmát nem változtattam meg.  Arra nincs módom, hogy a diákhoz fűzött kommentárjaimat is felidézzem. Néhány helyen lábjegyzettel igyekeztem segíteni a szöveg értelmezését.

A pedagógusok államosítása

A Nemzeti Pedagógus Kar helye és szerepe az orbáni totális állam totális oktatási rendszerében

A Nemzeti Pedagógus Kar a XX. sz-i keresztény-nemzeti kurzus világát idéző(á1) orbáni totális államban(á2)[2] a hatalom „bebetonozása”(á3) egyik alrendszerének – az oktatási rendszernek – az eszköze(á4), mellyel az oktatási rendszer kulcstényezőinek egy részét kívánják bevonni a rendszer legitimálóinak körébe(c1)[3], nagyobbik részét sakkban kívánják tartani(c2), és egyben a társadalmi együttműködés hosszú idő alatt kialakult rendszerét akarják kiiktatni(c3).

        Nemzeti Pedagógus Kar – a szimbolikus erőszak eszköze[4]

Á1.

A Fidesz-Magyarország totális állam, amely a teljes állami és társadalmi rendszert ellenőrzése, irányítása alá vonja abból a célból, hogy hatalmát hosszú távon biztosítsa.

A hatalom nem a társadalom /a polgárok boldogulását, hanem a hatalom birtokosai és vazallusai személyes hatalmát, vagyonosodását, a politikai ellenfelek és a kritikus tényezők ellehetetlenítését szolgáló eszköz.

        orbáni totális állam – álruhás diktatúra, vazallokrácia[5]

- gazdaság – Simicska-Nyerges, föld, trafik, Eu-pályázatok, államosítás

- politika és állam – a teljes intézmény-rendszer totális ellenőrzése, irányítása

- nyilvánosság – monopolisztikus helyzet

-civil szféra – CÖF, egyéb vazallus szervezetek

jogi-, szervezeti-, pénzügyi-, és személyi eszközökkel biztosított totális rendszer

Á2.

Az orbáni totális állam a két világháború közötti keresztény-nemzeti kurzust tekinti példának, Orbán e korszak tekintély-uralmi rendszerének reinkarnációján „dolgozik”.

       

- Horthy-, Bethlen-, Klebelsberg-kultusz,

- Egységes Párt, erős állam, túlfűtött nemzeti érzés, határon túli magyarság, fordított szekularizáció, katolikus egyház kiemelt támogatása, a baloldal bűnös beállítása és kiiktatására tett kísérletek, az igazságszolgáltatás politikai eszközként való felhasználása, …

Á3.

Orbán a közjogi hatalmat saját „lovas-szobra” építésre, családja és vazallusai vagyona gyarapítására használja fel.

(lásd: törvényekkel segített korrupció)[6]

Ezen túl egy további cél vezérli: 2014-ben a választások eredményeként ismét ő lehessen Magyarország miniszterelnöke. Bármilyen eszközzel, bármi áron. Mert, ha ez nem jön be, az visszamenőleg is érvényteleníti mindazt, amit művel.

 Á4.

Eszközök, amiket Orbán a jelenben, és jövőbeni hatalma érdekében felhasznál

 - törvényhozás (lásd alaptörvény!!)

 - államigazgatás (lásd pl. a középszintű közigazgatást)

 - igazságszolgáltatás (lásd OBH)

 - választási törvény

 - nyilvánosság (lásd közszolgálati TV, rádió)

 - ….

 - OKTATÁSI RENDSZER

Oktatási rendszer fejlesztése -- 1985-től nagyjából egyetértés 2010-ig

        - centralizált – decentralizált

- uniformizált – egyedi pedagógiai program alapján (pl. NAT  30% egyéni)

        - egyszínű - sokszínű iskolarendszer

        - tartalmi, módszertani értelemben moder-    nizálódó

        - szakmai és társadalmi párbeszéd igénye 

Akad/t probléma bőven, de voltak nemzetközi mércével is kimutatható eredmények.

2010/11 – paradigmaváltás: az oktatási – ezen belül a köznevelési – rendszer nem a felnövekvő generációk társadalmi munka-megosztásba való bekapcsolódását, a társadalom és a gazdaság fejlődésének dinamizálását, az egyén és a társadalom boldogulását, hanem a hatalmon lévők hatalmának – az orbáni vazallokráciának - a konzerválását szolgáló intézmény-rendszerré vált.

Az orbáni oktatási rendszer elemei

- embereszmény: vazallus-szervilis ember (függő helyzetben lévő szolgatudatú személy)

- ideológiai alap: keresztény-nemzeti gondolat - NEM KONZERVA-TÍV!

- jogi szabályozás – tv., rendeletek

- követelményrendszer – NAT (10% egyedi), kerettantervek,

- iskolarendszer – államosítás(!)-uniformizálás, centralizálás (KLIK), szakképzés gebinben (MKIK)

- tanügyigazgatás – a közigazgatásból     kiemelve (tankerületi rendszer)

- finanszírozás – átláthatatlan, diszkriminatív, forráskivonás,

- egy a tankönyv-rendszer – uniformizálás, ideológiai indoktri-náció

- ellenőrzési-értékelési rendszer – tanfelügyelet, életpálya-modell (személyes értékelésen alapuló előmeneteli rendszer), NEMZETI PEDAGÓGUS KAR

NEMZETI PEDAGÓGUS KAR

A) Hirdetett cél: a magyar pedagógus társadalom egészét magába foglaló, demokratikusan működő szakmai-képviseleti szervezet, mely a kormány szakpolitikai működésének partner-szervezete.

       

Látszólag rendben is van, de a NEMZETI PEDAGÓGUS KAR 

– nem önkéntes, a tv. erejénél fogva kötelezően tag minden közszférában dolgozó pedagógus,

- a tv. 13 §-ban, 73 bek.-ben szabályozza működését (az etikai eljárást 15 bekezdés-ben!)

- a szervezetet a kormány hozza létre,

- a miniszter gyakorolja a törvényességi felügyeletet,

- működési költségeinek nagyobb részét a kormány (ktgv.) biztosítja

B) Rejtett tantervi cél:

ba. a pedagógusok bevonása az új köznevelési rendszer legitimálói körébe, működtetésébe

Egy rendszer átalakítása akkor lehet sikeres, ha a rendszerben dolgozó emberek azonosulnak az átalakítással, aktívan, cselek-vően közreműködnek az átalakítás folyamatában.

 A pedagógusok „bevonása”

- pedagógiai indokoltságú intézkedések (16é, buktatás elsőtől, iskolarendőr, …),

- életpálya-modell – a béremelés ígérete(!), a kiszámítható előmenetel ígérete(!),

- NPK – ezernyi pedagógus erkölcsi elismerése a rendszerben biztosított pozíció által

               

ÜVEGGYÖNGY  PROJEKT

  

bb. a pedagógusok munkajogi rendszeren kívüli ellenőrzése, büntethetősége, a fenyegetettség révén sakkban tartásuk

NPK – pedagógus etikai kódex

minta – közszolgálati etikai kódex

„I/1. Kormánytisztviselőként feladatainkat

•         Magyarország Alaptörvényéhez HŰEN,

•         mindenekelőtt a NEMZET ÉRDEKÉBEN,

        teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, az általuk kiadott utasításoknak megfelelően.”

bc. a történelmileg kialakult társadalmi-szakmai párbeszéd és együttműködés rendszerének kiiktatása

- szakszervezetek, civil szakmai szervezetek, szülő- és diákszervezetek,

       

- „a NPK „lefedi” a teljes pedagógus társadalmat, és képviseli az érdekeiket, nincs szükség egyéb képviseletre, „egyeztetésre”

„Így teljes a pedagógusok államosítása. Az állam létrehozza a pedagógusok kötelező „szervezetét”, e szervezet állami feladatok ellátását ellenőrzi, a pedagógusokra vonat-kozóan etikai kódexet alkot, mely alapján eljárhat a pedagógussal szemben, a szerve-zet működésének költségeit az állam bizto-sítja, és egyben ellenőrzi is a szervezet működését. Mézesmadzagként pedig a szervezet jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújt.” (részlet a Népszabadságban, e tárgyban megjelent írásomból)[7]

NEMZETI PEDAGÓGUS KAR

- 2013. szept. 1-től minden pedagógus tagja

- az előkészítő bizottság szept. 12-én      kapta meg a megbízást a minisztertől

- nyolc hónap áll rendelkezésre az előkészítésre – a választási kampány         hajrájában alakul meg a „szervezet”

- az Etikai Kódex 2014/15-ben készül el

- a demokratikus ellenzéki pártok választási győzelmük esetén a NPK megszüntetését tervezik

Összegzés

1. A Nemzeti Pedagógus Kar a pedagógusok államosítás révén az oktatási rendszer legitimálást segítő rendszer.

2. Az orbáni oktatási rendszer nem az emberek boldogulását, hanem az orbáni totális hatalom megszilárdítását biztosító társadalmi al-rendszer.

3. Az orbáni hatalom nem a teljes nemzet/társadalom érdekeit szolgálja, hanem Orbán és vazallusai gazdagodását, személyes hatalmuk megszilárdítását.

4. A Nemzeti Pedagógus Kar az orbáni vazallokráciában a pedagógus társadalom jobbágysorban tartásának eszköze.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell![8]

 

---

[1] A szervezet megnevezése során a jogszabályban alkalmazott formát használom, noha az a magyar nyelv szabályainak nem felel meg …

[2] á1,á2, á3, á4 - állítás 1, állítás 2, állítás 3, állítás 4.

[3] c1, c2, c3 – cél 1, cél 2, cél 3.

[4] P. Bourdieau által használt fogalom, amikor nem kerül sor fizikai erőszak alkalmazására, hanem valamilyen szimbolikus eszköz segítségével történik az erőszak alkalmazása.

[5] A vazallusi (függőségi-szolgai) rendszer megjelenése a demokrácia struktúrájában. Paradoxonnak tűnik, de ez a fogalom írja le a mai politikai rendszert.

[6] Ezt Ferenczy Krisztina sajtóban megjelenő írásai, az előadás megtartását követően megjelent maffia-államról szóló könyvek (Debreczeni J, Magyar B) tételesen igazolják.

[7] Részlet a Népszabadságban, e tárgyban megjelent írásomból.

[8] A Népszava szerkesztője, Dési János fejezi be ezzel a fordulattal publicisztikáit. 

Szolgálati közlemény

Két hónapja nem írtam semmit erre az oldalra. Látom, többen voltak, akik keresték véleményemet mindarról, ami az oktatás világában történt. Elvitte energiáimat, figyelmemet egy másik munka, egy másik közéleti feladat.

Amikor azzal a kérdéssel szembesültem, hogy identitáselemeit fogalmazzam meg, két tétel mindig előkerül.

Pedagógus vagyok. Nem erre a feladatra készültem gyerekként. Már nagyjából érett fiatal voltam, amikor a pedagógus hivatás megérintett, és én elköteleztem magam. Ennek már több mint negyven éve.

A 90-es évek elején Fótra költöztem. A munka vitt oda, és én Fóton ragadtam. Otthonra leltem ebben a páratlan adottságú településen. Barátaim felkérésére bekapcsolódtam a városi közéletbe is. Nem kellett sokat noszogatniuk. Nagyon sokan vagyunk gyütt-mentek - ahogy nevezik az őslakosok a bevándorlókat -, akiket megérint a város történelmi múltja, földrajzi adottságai, szépsége, és akik látjuk a valóság és a lehetőség óceánpartnyi távolságát. Ez engem – is, nagyon sok hozzám hasonló bevándorlót – cselekvésre ösztönöz. Most, az utóbbi két hónapban, pont a legutolsó bejegyzés óta ez az elkötelezettség adott munkát. Egy intenzív munkaszakasz, kampány volt, amire koncentrálnom kellett. Csapatjátékosként nem engedhettem meg, hogy lazára vegyem a figurát, ezzel veszélyeztetve a csapat eredményét.  Megérte dolgozni. Még ugyan van néhány nap az eredmény jogerős kihirdetésig, de bárhogy alakul, becsületesen, eredményesen dolgoztunk.

Most, hogy lezárult ez a munkaszakasz, visszatérek a régi kerékvágásba. Ide is.

Köszönöm oldalam látogatóinak türelmét.

Politikai pedofília

Józan ember azt gondolja, látva a Fidesz-KDNP gyakorlatát, hogy ennél nincs lejjebb. Igaz, ez a gondolat először a zemberek megtakarításainak, az ezüstös harmadik életszakaszra félretett pénzük lenyúlása – einstandolása, rekvirálása, ellopása – alkalmával vetődött fel. És azóta azt láthatjuk, mindig van lejjebb. Az elmúlt három év alapján ma már nyugodtan mondhatjuk, a politikai pofátlanság határa végtelen. Ez akkor is igaz, ha a perspektívákat nézzük – határ a csillagos ég -, és akkor is, ha a mélységét – a pokol bugyra végtelen.

De arra nem gondoltunk – eddig! – hogy a politikai pofátlanság a gyerekek világát is eléri. Az utóbbi két hétben megtapasztalhattuk, hogy a gyűlöletkampány amerikai nagymestere, Arthur J. Finkelstein vezette fideszes választási boszorkánykonyha séfjeinek semmi nem lehetetlen.

A főváros első embere, Tarlós István narancsszínű uzsonnás dobozokat adott első osztályos általános iskolás gyerekeknek.

A választási szakemberek szerint az igazi politikai üzenet soha sem direkt, közvetlen. Az érzékelési küszöb környékén megjelenő üzenethordozók – verbális és vizuális mémek – hatása eredményesebb, mint a szöveges üzeneteké. Hasonlóan fontos, hogy azt üzeneteknek érzelmi töltete legyen, a befogadót érzelmileg érintse meg, kösse az üzenet tartalmához, az üzenetet küldő szervezethez. Mert az érzelmi kötés erősebb, mint a belátáson alapuló, racionális választás. Ezért választanak a pártok logót, színt, zászlót, egyéb szimbólumokat, ezért aggatnak másokra negatív jelzőket, kapcsolják a politikai ellenfelet negatív jelenségekhez, magukat pedig pozitív érzelmeket generáló fogalmakhoz. Később már ezek a jelek, jelzők, mémek önmagukban is hatnak, csoportképző tényezők, s elég csak egy sál színét látni ahhoz, hogy mindent tudjuk viselője politikai preferenciáiról. Erre épített a Tarlós mögött álló fideszes politikai PR-team, amikor a Fidesz képi világának alapvető motívumára – a narancsra, a narancsszínre - utaló naracsszínű uzsonnás dobozt adott a kisiskolás gyerekeknek. 

Ez maga a politikai pedofília!

A szexuálpszichológiai – pszichiátriai, jogi - szakirodalom pedofíliának azt a jelenséget nevezi, amikor felnőttek a szexualitás tekintetében mentálisan és pszichológiailag éretlen, a nemiség biológiai vonatkozásai tekintetében még formálódó életszakaszában, a szexualitás megjelenését még kellően értékelni nem tudó gyermekek iránt éreznek szexuális vonzódást. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermekkel, azzal a helyzettel, hogy ő – a gyermek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni az abnormális felnőttet, a pedofíl személyiséget. Ez a jelenség, egy ilyen interakció az érintett gyermekben súlyos, egész életre kiható károkat okozhat, aminek eredményeként az ember felnőttként sem képes egészségesen élni.

Most a Fidesz – Tarlós, a fideszes fővárosi főpolgármester - a narancsos uzsonnás dobozzal elkövette a politikai pedofília bűntettét. A kisiskolás gyerekek politikailag éretlenek, nincsenek birtokában mindazoknak az ismereteknek, képességeknek és készségeknek, aminek alapján a politikai üzeneteket meg tudják fejteni, el tudják dönteni, hogy mit kezdjenek ezzel az üzenettel. Ahogy van szexuális szocializáció – az érésen túl a szexuális viselkedés normáinak elsajátítása -, úgy természetesen van politikai szocializáció is. Ebben benne van a világról való tudás gyarapodásán túl, társadalmi jelenségek önálló feldolgozásának képessége, a társadalmi-politikai jelenségek között oksági összefüggések önálló elemzési képessége, és egy sor egyéb, a szuverén személyiséget jellemző elem. Ahogy a szexuális érés esetében van életkori, kognitív, biológiai, pszichikai feltétel együttes, úgy természetesen a politikai érés esetben is. A tudományos rendszerezettségű ismeretek és gondolkodás világával ismerkedő gyerekek a politikai szocializáció minden körülménye, összefüggése tekintetében éretlenek. Ezért az első osztályos gyerekeket érzékelési küszöb környéki politikai üzenettel megszólítani – ez kimeríti a politikai pedofília tartalmát. A politikai értelemben éretlen gyerek nem tudja elkerülni a jelenség szinten jóságos, ajándékozó politikust, azt, aki az ajándékkal sunyi módon, rejtett politikai üzenetet közvetít. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermekkel, azzal, hogy ő – a gyerek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni a képmutató, politikai értelemben pedofil felnőttet.

Úgy tűnik Tarlós nem a szokásos smirglipolitikusi formáját hozta pedofil akciójával. A napokban Hoffmann Rózsa, a kormány illetékese, egykori pedagógus szólította meg az ötödikes és nyolcadikos diákokat. Az Alaptörvény bevezetőjét – a Nemzeti hitvallást – és magát az Alaptörvényt jutatta el egy a történelmi tényeket tudatosan meghamisító kísérő levéllel a gyermekekhez. Ez is kimeríti a politikai pedofília tartalmát. Az ötödikes gyerek még nincs abban a helyzetben, hogy értelmezni tudja a Nemzeti hitvallást, a nyolcadikos gyerek számára az Alaptörvény jelent feldolgozhatatlan szöveget. Mindkét esetben a szöveghez képest a szövegértés, a szöveg tartalmának és összefüggéseinek értelmezése, a szöveg valóságtartalmának forráskritikai elemzési képessége nincs azon a szinten, amit a szöveg maga megkövetel. A Hitvallást tudós történészek, az Alaptörvényt alkotmányjogászok vitatják, mutatnak rá a történelemhamisításra, a jogi következetlenségekre, tudásunk szerinti elfogadhatatlan értelmezésekre, az életviszonyokat tendenciózusan eltorzító szabályozásra. Ezek felismerése nem várható el az ötödikes-nyolcadikos gyerekektől. Itt is arról van szó, ami a smirglipolitikusi akció esetében. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermek helyzetével, azzal, hogy ő – a gyermek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni a politikai értelemben pedofil felnőttet. Tehát nem egyéni akció ez, nem egy smirglipolitikus otromba kezdeményezése, hanem a Fidesz-KDNP politikai fegyvertárának eddig még nem alkalmazott eszköze, módszere. Sejtette ezt a Nemzeti alaptanterv körüli vita a nyilas kötődésű kurzusirodalmárokról, a hittanoktatásnak a Püspöki Kar tiltakozása ellenére történt bevezetése, a „börtöniskola”-koncepció (16:00 óráig köteles a gyerek …) erőltetése.  Erről tanúskodik a KDNP szeptember 22-én kiadott közleménye(1) is, mely nyílt beismerése annak, hogy a hatalom fura urai hatalmuk hosszú távú biztosítása érdekében a gyerekeket akarják megnyerni. Azokat a gyerekeket, akik még nem képesek önállóan eligazodni a politika világában, akik helyzetüknél fogva kiszolgáltatottak.

Lehet még ennél is mélyebbre süllyedni? Mondanám, hogy nem, ennél mélyebbre nem lehet. De ezt mondtuk sokan három éve, és azóta minden alkalommal, amikor egy-egy újabb unortodox fideszes megoldás tűnt fel a politika színpadán.

Miben lehet bízni? A gyermekekben, akik a számukra érthetetlen szöveget szobájuk sarkába dobják olvasatlanul, az immunrendszerükben, amelyik természetes módon áll ellen a politikai kábításnak, a szülőkben, akik védik gyermekeiket az ártalmas hatásoktól, abban, hogy a mai gyerekek érett felnőttként helyére tudják tenni a politikai kábítószerrel manipuláló politikusokat.

És akkor, amikor kell, meg tudják hozni a nekik, szűkebb és tágabb környezetüknek megfelelő döntést

A szőlő íze

A köznevelési törvény augusztus végén elfogadott módosítása alapján a KLIK gazdasági részlegei erejüket megfeszítve készítik elő a százezernyi pedagógus átsorolását, számolják az életpályamodell szerint béreket. Ezt teszik a pedagógusok is. Ki-ki a maga végzettsége, munkában eltöltött ideje alapján végzi el a számítást: hogyan alakul az októberi számla nyitó egyenlege.

Vegyes a kép. Sokan lélegeznek fel, látva, hogy egy-két-többtízezer forinttal nő bruttó bérük. Édes így a szőlő. Még akkor is, ha ezt a bérnövekedést már régen elvitte minden termék áfá-jának emelése, a tranzakciós adó, a kenyér árának, az utazási költségeknek, a gyerek menzai étkezési díjának a növekedése, az egyetemista gyerek tandíja, és sok egyéb tétel, az elmúlt évek sunyi ár- és adóemelései. Még a dohányosokat sújtó mutyista árrésnövelés, és a gépkocsik üzemanyaga jövedéki adójának emelése is ide tartozik. Megfizettük ezt a bérnövekedést előre, sokszorosan. De bármi is legyen az előzmény, ha egyszer a számlán a munkabér szeptemberhez képest októberben néhány tízezer forinttal több, az jó dolog. Minden családban van helye ennek a többletnek.

Ha ebből a kellemes helyzetből kitekintünk egy kicsit, megnézzük, hogy milyen változások része ez a bérnövekedés, megsavanyodik a szőlő a szánkban. Nem a pedagógusok szakmai önállóságának megszüntetésről van szó, még csak nem is az intézmény-gólem mindennapi életet megkeserítő zavarairól. Szűkebben a pedagógusok munkájával összefüggő változást nézzük meg. A parlamenti kétharmad által 2011-ben elfogadott törvény 2013 szeptemberi hatállyal jelentősen megemelte a pedagógusok munkaterheit.  Növekedett a tanítással, neveléssel eltöltendő munkaidőidő is, az egyéb, iskolában ellátandó feladatokkal terhelt munkaidő is. Fontos itt hangsúlyozni, hogy kutatások igazolják: a pedagógusok – többsége – iskolai, pedagógiai feladatok megoldásával a törvényes munkaidőn túl foglalkozott eddig is. A heti negyven órás munkaidőn túl átlagosan ötvenegy órában. Az új helyzet az, hogy munkájának ezt a részét nem végezheti otthon, könyvtárban, hanem csakis az iskolában, amit adminisztrálnia kell. A formális logika szabályai alapján az is mondható, hogy a munkaterhek tehát nem növekedtek, mert eddig is sokat dolgoztak a pedagógusok, csak most éppen ezt a munkát meg is fizetik. De ez nem ilyen egyszerű. Eddig az kapott a bértáblához képest több bért, aki többet is dolgozott, aki több szakmai képesítéssel rendelkezett, akinek nagyobb volt a munkatapasztalata. Az új helyzetben ők, az idősebbek, a több diplomával rendelkezők, az igazolhatóan több munkát végzők rosszul járnak. Nem csak relatíve kevesebb lesz a bérnövekedésük, hanem bérük még csökkenhet is a korábbiakhoz képest. 

Még savanyúbb a szőlő, ha a régi és az új bérrendszer alapján számított óradíjakat vetjük össze. Az igazi összevetést ez a szám adja, mely megmutatja, hogy a pedagógusok egy órája mennyit ér. Ahogy az esztergályos órabére, és az autószerelő rezsióradíja. Az esetek többségében a pedagógusok óradíja csökken. Azon keveseknek, akiknek növekszik, ez a növekedés nem éri el még a 10%-ot sem. A legnagyobb arányú növekedés esetén sem éri el az óradíj a kétezer forintot, és a legmagasabb óradíj sem éri el a kétezer-ötszáz forintot. Ezt a tényt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az új rendszerben a pedagógusmunka egységnyi időre vetített, forintban kifejezett értéke csökkent. Ezt eredményezte a most bevezetett életpálya-modell.

Mit lát ebből a pedagógus? Azt, hogy a számláján a munkáltatója által átutalt összeg növekszik. A többivel nem foglalkozik.

Pedig kellene. Mert ez a néhány tízezer forintos édes szőlő sok bosszúság forrása. Amitől még az édes szőlő is megsavanyodik. De az oktatási rendszer átalakításának drámai jövőt mutató képe, a gyerekek és a szülők, az egész társadalom kollektív, forintban ki nem mutatható vesztesége a hatalom fura urait nem érdekeli. Ők megnyugodva törölgetik homlokukat a 2014. évi választásokat előkészítő boszorkánykonyhájukban: a pedagógusokat jól átvertük, megvettük őket üveggyöngyökért, jöhet a balekok következő csoportja.