"... az életpálya-modellhez kapcsolódó, a beadandó portfólió nem szól másról, mint arról, hogy az azt beadó pedagógusnak milyen a portfólió-készítési kompetenciája."
(Arató László a Klubrádió 02.27-i reggeli műsorában, nem szó szerint, de ez a lényeg. Ha a pedagógus maga készíti portfólióját. De mint tudjuk, ha valamire van kereslet, arra megjelenik a piaci /megvehető/ szolgáltatás is. Ahogy már meg is jelent. Ha van "bedolgozó" szakdolgozat, sőt, doktori értekezés elkészítésére is, akkor portfólió készítésre miért ne jelentkezne vállalkozó, alvállalkozó?!?)
2014. február 27., csütörtök
2014. február 26., szerda
2014. február 25., kedd
Egy KLIK, két világ
Az alábbiakat azoknak
ajánlom, akiket érdekel egy komoly szakmai munka zárójelentése, még akkor is,
ha ez csak egy részjelentés. Nem nachtkasztlira való olvasmány, de több
szempontból tanulságos a dokumentum. Megéri rászánni az időt, fáradtságot.
Érdemes mellé tenni az EMMI vonatkozó közleményét is. Ez is tanulságos. Még akkor is, ha e dokumentum "feldolgozása" nem igényel komolyabb erőfeszítést. Sőt. A miniszteri biztos megállapításainak fényében a közlemény legérdekesebb megállapítása a következő: "A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette."
Érdemes mellé tenni az EMMI vonatkozó közleményét is. Ez is tanulságos. Még akkor is, ha e dokumentum "feldolgozása" nem igényel komolyabb erőfeszítést. Sőt. A miniszteri biztos megállapításainak fényében a közlemény legérdekesebb megállapítása a következő: "A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette."
A miniszteri biztos jelentése
megtalálható itt:
http://index.hu/documents/belfold/klik_miniszteri_biztos_reszjelentes.pdf
A
minisztérium közleménye megtalálható itt:
http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/oktatasert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-klik-hatekony-mukodeset-segiti-a-miniszteriumi-atvilagitas
2014. február 22., szombat
Portfólió
Tisztelt
Tanár Úr!
Azt
hallottam a pedagógusoknak igazolniuk kell szakmai felkészültségüket. Nem
tudom, ez pontosan mit jelent, beszélnek valami portfólióról, amivel igazolniuk
kell magukat. Óravázlatokat, meg ilyeneket kell „feltölteni”. Na szép, gondoltam,
Ön vajon mit fog feltölteni? Igaz, történelem órái az angyalföldi Kilián
Gimnáziumban emlékezetesek voltak, de nem emlékszem arra, valaha is óravázlat
alapján haladtunk.
De
ennél is fontosabb, amit mondani szeretnék Önnek.
Nagyon
sokat tanultam a Kilián Gimnáziumban. Minden élmény között, a gólyabulitól az
érettségiig a legnagyobb hatást rám a kerékpár túrák tették.
Megtanultam,
hogy egy feladat megoldására fel kell készülni. Az első alkalommal, amikor
Szentendrére tekertünk ki, azt gondoltam, simán lenyomom azt a néhány
kilométert. Alig értünk át az északi összekötő vasúti hídon, leesett a láncom,
a lányok vihogtak, amikor látták, tolom vissza drótszamaram.
Nem
értettem elsőre azt sem, hogy a Balaton körbebiocajozásához miért kell legalább
két egynapos felkészítő túrán részt vennem, amikor minden nap tekertem házunk
körül. Miután a nyereg feltörte a fenekemet a vácrátóti túrán, be kellett
látnom, hogy egész nap ülni a bringán, és taposni a pedált, az nem ugyanaz,
mint az egy-két órás vagizás a haverokkel.
Azt
sem értettem elsőre, mi a fenének kell sapiban bringázni. Miután majdnem
leszédültem a napszúrás miatt, többet nem kellett magyarázni a felszerelés
fontosságát.
Máskor
– a Tisza-gáton mentünk Vásárosnaménytől Szegedig – azt tanultam meg, hogy a „rend
a lelke mindennek”. Naponta sátrat verni, naponta elbontani, összecsomizni,
hogy a bringán elférjen, ruha, kaja, minden egyéb, ami kellett, nem ment
másként, csak pontos pakolással. Kezdetben csak dobáltam mindent a táskába. Nem
is találtam meg semmit, míg nem rájöttem annak a technikájára, hogyan kell
mindent a helyére tenni. Emlékszem, édesanyám volt a legjobban meglepődve,
amikor hazaérve meglátta gondosan összerakott pakkomat.
A
bringatúrák alkalmával éltem át az első, mind a mai napig emlékeim között
fontos helyen lévő közösségi élményeimet. Ahogy közösen terveztük a túrákat, ahogy
bolyozva mentünk az országúton, az élen váltva egymást, amikor esténként
készítettük a vacsorát a tábortűz körül, amikor bajban segíteni kellett
egymásnak, amikor az élményeket beszéltük meg odahaza az iskolában.
Visszanézve,
történelmi élmény is kapcsolódnak egyik túránkhoz. 1980 augusztusában
Lengyelországban jártunk, Gdanskban fejeztük be túránkat. Akkor, amikor a
Szolidaritás szakszervezeti mozgalom élén Lech Walesa megindította rendszerváltó
küzdelmét. Ott Gdanskban csak a feszültséget éreztük, nem értettük, mi történik
a városban. Nekünk az volt a fontos, hogy a Mazuri-tavak keleti partjától
eljutottunk a tengerpartig. Csak jóval később eszméltünk rá, hogy „történelmi
pillanatban” jártunk a történelmi városban.
Ott,
Lengyelországban találkoztam az igazi szegénységgel is. Napokon keresztül esett
az eső, és mi egy parasztportán kerestünk menedéket. Én még olyan szegény és
olyan kedves emberekkel addig nem találkoztam. Leesett az állam, amikor az
istálló padlását ajánlotta nekünk szállásként a gazda. Nem tudom leírni a
látványt, de határozottan emlékszem arra, hogy attól kezdve mást jelentett
nekem az a fogalom: szegénység. És az is, kedvesség, emberség.
Tisztelt
Tanár Úr! Nagyon sok év telt le a Kiliános bringatúrák óta. Nekem azok a túrák
máig ható élményt jelentenek, emberré válásomhoz nagyon sokat tettek hozzá. Nem
tudom, belefér-e a potrfólióba egy diák harmincegynéhány évvel ez előtti
élményeinek felidézése. Ha nem, nekem akkor is fontos volt, hogy ezt a levelet
most megírjam Önnek.
Tisztelettel:
egy egykori Kiliános tanítványa
2014. február 5., szerda
Az utolsó szó jogán
Nem, ezt a címet nem én adtam ennek a bejegyzésnek. Egy írót idézek. Volt ugyanis a
történelemben olyan időszak, amikor gondolkodó magyarok az utolsó szavaikat
vetették papírra. Itt van most ezek közül egy bekezdés. A szerzőtől nem ezt a
stílust – tartalmat – szoktuk meg. De ez is ő, akit csak P. Howardnak
ismerünk. Nem volt tanult szociálpszichológus, de érzékeny emberként pontosan
fogalmazta meg … amit megélt, és ami ma szemünk előtt bontakozik ki.
Íme.
"Hogy
ki követ el igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom
birtokosaitól elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a
tömegek rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely
bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett
igazságtalanságról, hogy igazságos és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel
átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű
cselekedetekké hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömegek
számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti
a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt, csalódott, kétségbeesett vagy tengődő
tömegek ilyen irányú közös lelki szükséglete az egyetlen igazi forrása a részeg
hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű
életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a
semmi. Adjál nékem, jelentéktelen, rossz életű embernek, fogalmakat, szókat és
gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat
megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki
következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér.
Fojtogat
a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és
gyilkoljak, társadalmi keretek között.
Aki
erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig
hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek."
(Rejtő
Jenő: Az utolsó szó jogán, Magvető Kiadó, BP, 1967. 203-204. old.)
A Hálózat a Tanszabadságért állásfoglalása
A Hálózat a
Tanszabadságért szervezet állásfoglalása Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014.
január 27-én napvilágot látott, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ
tevékenységével kapcsolatos közleményéről
Az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága 2014. január
végén közleményt adott ki, amelyben méltatja a Klebelsberg Intézményfenntartó
Központ (KLIK) egy éves tevékenységét. A közleményben az Államtitkárság –
nyilván annak biztos tudatában, hogy különösebben nem kell tartania hatalmas
tömegek tiltakozásától – valótlanságokat ír, hogy ne mondjuk: hazudik. Mivel a
tiltakozásnak jogállami keretek között igazán elfogadott, és különösen hathatós
módjai Magyarországon 2014 elejére végleg lehetetlenné váltak, „felelőtlenül”
megtehetjük, hogy ironikusan fogalmazzuk meg replikánkat. Nagyjából úgyis
mindegy, csak saját lelki békénk ápolgatása érdekében tesszük. Idézzük a
közlemény megállapításait, majd hozzájuk írjuk pikírt megjegyzéseinket, amelyek
mögött azonban halálosan komoly tények vannak:
A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit
maradéktalanul teljesítette. Jobb lett volna, ha nem teszi.
Létrejött az egységes tanügyi irányítás ...
Ezzel a magyar oktatási rendszer visszalépett egy harmadévszázaddal ezelőtti
állapotába.
... jelentősen javult az iskolák szaktanári
ellátottsága ... Na, ezt vajon milyen tényekre alapozottan lehet
állítani? Erejük teljében lévő, nagy szakmai tudással rendelkező, 62 éves
pedagógusokat a tanév közepén nyugdíjba kényszerítettek, természettudományi
területen alig lehet tanárt találni, s a helyzet tovább romlik. Vajon miről
beszél az államtitkárság?
... jelentősen javult az iskolák ...
eszközellátottsága ... Vajon mitől javult volna? Attól, hogy a KLIK-en
keresztül az eszközbeszerzés sokkal bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb lett,
vagy attól, hogy jelentősen csökkent az oktatásra fordított költségek összege?
Hol vannak az adatok?
... a kistelepüléseken dolgozó pedagógusok is
hozzájutnak a munkájukat segítő szakmai támogatásokhoz ... TÁMOP
programok leállítása, az oktatásfejlesztésre fordított összegek csökkentése, a
hálózatosodás megakasztása, a jó gyakorlatokkal kapcsolatos elkezdett munka
berekesztése, az oktatási programcsomagok terjesztésének elsumákolása, a
pedagógiai szolgáltatások szervezésének olyan átalakítása, amely szinte
megoldhatatlan problémákat okoz, a gyógypedagógiai szakszolgálati munka
szétzilálása ... Soroljuk tovább? Van még bőven! A valódi szakmai támogatáshoz
már nem lehet hozzájutni. Mindegy, hogy az intézmény kistelepülésen működik,
vagy nem.
Az intézmények fenntartása és működtetése
kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá vált. Nem pikírt stílusban: éppen az
ellenkezőjét mutatta például, hogy hosszú hónapokig számos intézményben nem
volt kinevezett vezető, hogy sok tanár még decemberben is szerződés és fizetés
nélkül dolgozott, hogy a tankönyvellátás tragikomikus részletein röhögött és
sírt az egész ország, hogy nem oly régen felmerült, hogy a szakoktatás
fenntartását el kellene venni a KLIKtől, mert nem tudja ellátni a feladatot,
ezt mutatja a 2014-re „tervezett” (előre látható) 50 milliárdos hiány. Kérdezze
már meg valaki a nem elvakult fideszes intézményvezetőket meg pedagógusokat is!
Minden, az iskolák zavartalan működését veszélyeztető
esetben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen
avatkozott be. Kicsit javítaná e mondat igazságtartalmát, ha benne a
„minden” szót kicserélnék „egyes esetekben”-re, még tovább javulna a helyzet,
ha a „volt olyan eset” fordulat kerülne be, de az igazságot akkor mondaná ki a
közlemény, ha ezt írná: „Az iskolák zavartalan működését veszélyeztető egyetlen
esetben sem avatkozott be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és
eredményesen”.
2014. február 3.
Hálózat a Tanszabadságért
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)