Az utolsó szó jogán

Nem, ezt a címet nem én adtam ennek a bejegyzésnek. Egy írót idézek. Volt ugyanis a történelemben olyan időszak, amikor gondolkodó magyarok az utolsó szavaikat vetették papírra. Itt van most ezek közül egy bekezdés. A szerzőtől nem ezt a stílust – tartalmat – szoktuk meg. De ez is ő, akit csak P. Howardnak ismerünk. Nem volt tanult szociálpszichológus, de érzékeny emberként pontosan fogalmazta meg … amit megélt, és ami ma szemünk előtt bontakozik ki.

Íme.

"Hogy ki követ el igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosaitól elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömegek rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetekké hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömegek számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt, csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki szükséglete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nékem, jelentéktelen, rossz életű embernek, fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér.

Fojtogat a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és gyilkoljak, társadalmi keretek között.

Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek."

(Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán, Magvető Kiadó, BP, 1967. 203-204. old.)