Szolgálati közlemény

Kedves Olvasó! 
Kedves Barátom, Ismerősöm, Ismeretlen Olvasóm!

Egy szakértő barátom javaslatára és segítségével blogom "átköltözött" egy másik rendszerbe, No nem Orbánisztánt hagytam magam mögött, csak a blogspot.hu-t. A továbbiakban kérlek, keresd a www.plebejus-pedagogus.blog.hu -t.

Írásaimmal továbbra is igyekszem rendszeresen megjelenni. Erről a facebookon, az ottani oldalamon minden alalommai hírt adok.

A veszprémi 3. sz. ogy. vk. választási eredménnyel kapcsolatban Ajka-Tapolca-Sümeg üzenete bejegyzésemet már itt találod:
http://plebejus-pedagogus.blog.hu/

Köszönöm eddigi figyelmedet.
A folytatást, a további bejegyzéseket már amott találod.

A csodafegyver

A fideszes hír-machinátorok a brókerbotrány kapcsán ismét elővették a már sokszor bevált csodafegyvert, a szómágiát, a szavakkal történő megtévesztést, csalást. Emútnyócév, gyurcsányahibás, bukottbaloldal, rezsicsökkentés. Ismerősek e fordulatok. 

Most azt mondják, a bróker-botrány a baloldal támadása a keményen dolgozó emberek ellen. Nem zavarja őket, hogy ez az állítás köszönő viszonyban sincs a valósággal. A sorozatban talán legnagyobb csalás főszereplője egyenes vonalon volt bekötve Szijjártóhoz, rajta keresztül, és a focivonalon – Győri ETO, MLSZ - Orbánhoz. A politikai mágiának, a valósághamisító csalásnak a Fidesz tudja és alkalmazza a lényegét. A kimondott szavak, mondatok nem a valóság leírását, nem a tényszerűen megfigyelhető jelenségek azonosítását szolgálják, hanem az embereknek a valóságról kialakított képét formálják. A politikai mágusok a valóságot hamisítják meg. Az alakul ki a szavakat, mondatokat hallgató ember tudatában, hogy a valóság nem az, amit lát, tapasztal, hanem az a kép, amit a machinátorok a mágikus szavakkal mintáznak. A kimondott szó az általuk alkalmazott gyakorlatban nem csak hamis képet alakít ki a valóságról, hanem hat is a valóságra, annak folyamataira. A brókerbotrányt a baloldal eltusolni akarja – mondják a szómágus-machinátorok, meghamisítva a valóságot -, míg a keményen dolgozó emberek érdekeiért éjt nappallá tevő kormány, élén a kormányfővel meg akarja védeni az ő pénzüket – a nyugdíj-megtakarításokat is azért lopták el! -, és meg akarja büntetni a keményen dolgozó embereket kiszipolyozó gaz brókereket. Tényleg? – kérdi bociszemekkel a részletekkel nem foglalkozó, azokat nem ismerő polgár.  

Nem igaz, hogy a képzett, az átlagosnál műveltebb, egyetemi diplomával rendelkező, szüleik, tanáraik tisztességes, becsületes életét példaként maguk előtt látó fideszes potentátok – Orbán, Kövér, Lázár, Rogán, és a többiek -, akik alkalmazzák ezt a mágiát, nem tudják, hogy amit mondanak, az a valóság meghamisítása, hazugság. Tudásuk nagy valószínűséggel arra is kiterjed, hogy a tudományos eredményeket, esetünkben a neurolingvisztikai törvényszerűségek hatásmechanizmusát, a stigmatizációt, az előítéletes gondolkodás és cselekvés szociálpszichológiai törvényszerűségeit hogyan lehet alkalmaznia politikai gyakorlatban. Vagy, ha ők nincsenek is teljes körűen képben e tudományos tények, hatások tekintetében, a háttérben dolgozó embereik biztos, hogy rendelkeznek e tudással. E háttéremberek megkomponálják a mágia elemeit, s a színpadon álló szereplők, szerepüknek megfelelőn felmondják a mágikus szavakat. Lehet, hogy a mágikus szavak tudományos indoklását nem értik, de e szavak kimondását, akár egy percen belül tucatszor, nagyon is tudják. Teszik ezt annál is inkább, mert azt tapasztalják, hogy a mágia hat. Különösen akkor, ha a valóság árnyalt bemutatására az egyik oldalon, és a valóság részleteinek megismerésére a másik oldalon nincs mód. Márpedig nincs mód.

Meddig lehet ezt csinálni?

Sokáig. Mert a kora reggel a gyerekeket iskolába vivő emberek hajlamosak arra, hogy a személyes tapasztalataik és a mágikus szavak között észlehető különbségből hamis következtetést vonjanak le, elsősorban önmagukra vonatkozóan. Ha dübörög a gazdaság, csak nekem nincs állásom, akkor én vagyok a hibás. Ha nincs infláció, csak én nem tudok kijönni a fizetésemből a hó végén, akkor velem van baj. Ha a rezsicsökkentés milliárdos megtakarítást jelent a háztatásoknak összességében, csak az én háztartásomban nem jelenik meg ez, akkor az én családi gazdálkodásom nincs rendben. Ha tucatnyi állam- és kormányfő járt hazánkban a közelmúltban – azzal az aprósággal most ne foglalkozzunk, hogy ezek az emberek a nemzetközi kapcsolatokban nem kívánatos személyek -, és a ballibek azt mondják, nemzetközi elszigeteltségben vagyunk, akkor ők, a ballibek tényleg hülyék. Az információhiányos emberek hisznek a mágikus szavaknak, valóságnak fogadják el a valóságtól idegen, hamis képet, legyen ennek következménye akár negatív önértékelésükre, önbecsülésükre. S ami legalább ennyire káros, a mágus-manipulátorok fellazítják a társadalmi együttélés normáit, szabályait, elporlad a valóságos tettek és az oksági kapcsolatot jelentő következményeik közötti felelősség, s ez szétterül a társadalmi gyakorlat minden területén.

A brókerbotrány baloldali vircsaft – veszi elő a fideszes machinátor-team a csodafegyvert, hamisítják meg a valóságot. Már megint. Nem elég, hogy elvették a tizenharmadik nyugdíjat – mondják, csak azt nem teszik hozzá, hogy ez része volt annak, hogy az ország ne menjen csődbe, de ez senkit nem érdekel, mert országcsőd az beláthatatlan, a tizenharmadik nyugdíjat pedig minden évben hozta az a derék postás -, még a keményen dolgozó emberek megtakarításai is miattuk úszott el. A brókerügy szemet szúró fideszes szálai, a napnál világosabb bizonyítékok nem számítanak. Ahogy más esetekben az ott látható tények sem.  

Meddig lehet ezt csinálni?

Csak reménykedni lehet abban, hogy egyre több ember ismeri fel, hogy a mágiát – a csalást - alkalmazó rendszerrel van baj. Azzal, amelyik el akarja hitetni az emberekkel, hogy ők a hülyék. 

Miért kell a lándzsa a Fidesznek?

A minap tartotta tisztújító rendezvényét a Kereszténydemokrata Néppárt. Joggal vetődött fel ennek okán a kérdés, mire kell a Fidesznek a KDNP?

Nyilván nem a párt hihetetlen társadalmi támogatottsága miatt. Éles helyzetben nagyon rég nem mérette meg magát e párt, a közvélemény-kutató cégek szerint támogatottságuk nem mérhető. A szellemi kapacitás, amivel a párt rendelkezik, az sem lehet indok. Ha egy párt politikai kezdeményező képessége csak arra futja, hogy vasárnap a boltok legyenek zárva, s ezt a javaslatát akkor is fenntartja, amikor kiderül, hogy ezzel kárt okoznak a  költségvetésnek, a munkavállalóknak, a kereskedőknek, ennek következtében az emberek több mint kétharmada nem támogatja javaslatukat, akkor ez a párt a szövetségesére nézve is kártékony.

Akkor miért kell a Fidesznek a KDNP?
Mert a KDNP a katolikus egyház lándzsája, ahogy Semjén Zsolt definiálta pártját, s a Fidesznek ez a lándzsa mögötti szervezet kell. Az egyház, mint "politikai szervezet", a papok, mint "politikai ügynökök" miatt kell a Fidesznek a lándzsa. Pontosítsunk. A KDNP-vel szoros együttműködésben lévő katolikus és a református egyházakról van szó, az ő papjaikról, plébánosaikról, tiszteleteseikről. Gyorsan tegyük hozzá: tisztelet jár a kivételeknek, azoknak az egyházfiaknak, akik komolyan veszik küldetésüket, és a híveikkel, a hívek lelki üdvével, közösségük tagjainak felekezeti ügyeivel foglalkoznak.

Amikor az egykoron fiatalok, egykoron demokraták köpönyeget váltottak, és következetes liberálisból átmentek harcos konzervatívba - erről még később szólnom kell néhány szót - még országos lefedettségű szervezetük nem épült ki. Emlékszünk, a korai Fideszt az emberek csak üzenetrögzítős pártnak nevezték. A vidéki irodákban, ha egyáltalán volt irodájuk, csak egy üzenetrögzítős telefon jelentette a pártot. Szükségük volt tehát egy az egész országban jelen lévő, és a gyakorlatban működő szervezetre, amelyiken keresztül el tudnak jutni a legkisebb falvak lakóihoz, minden társadalmi csoporthoz, minden korosztályhoz. Nem elvi-politikai, hanem gyakorlati okok vezették el a fideszes agytrösztöt a KDNP bedarálásához. Orbán távol állt a konzervativizmustól, távol állt a kereszténységtől. Konzervatív gondolkodók joggal mondják is, Orbánt nem lehet a konzervativizmus képviselőjének tekinteni, számára a konzervativizmus, mint csaknem minden más, csak szavazatmaximálási tényező. Ha az, hogy ő konzervatívnak láttatja magát – mindegy, ez mit jelent -, növeli a támogatottságát, a rá adott szavazatok számát, akkor ő konzervatív. Igaz ez a vallási értelemben vett hittel, általában a vallással kapcsolatos viszonyára is. Csak mímeli az őszinte vallásgyakorlót, mert ezt tanácsadói a kultikus személlyé, mondanám, ha ide illene, a bálvánnyá válás szükséges elemének tartják.

Adott tehát egy politikai hatalomra törő maroknyi ember, akik elszántak mindenre annak érdekében, hogy a hatalom közelébe jussanak. A liberális köpönyeg nem jött be nekik – 1994-es választás eredménye ezt igazolta -, keresztény-nemzeti köpönyegre váltottak. Egységes párt kell, egy a tábor, egy a zászló, bedarálták a jobbközép pártokat mind. FKGP, MDF, KDNP. Megvették, aki megvehető volt – akadtak bőven árucikk-politikusok -, megsemmisítették – politikai-jogi értelemben -, aki ellenállt. Akadtak ilyenek is, becsületükre legyen mondva. 

Adott volt ezt követően a feladat: a köpönyegváltás üzenetét el kellett juttatni a városok-falvak népéhez, a választópolgárokhoz.

A két nagy történelmi egyház, a katolikusok és a reformátusok helyzetük megerősödésére számítottak a Fidesz politikai szövetségének elfogadásától. Számításuk be is vált. A Fidesz 2010-es kormányra kerülését követően kivételezett helyzetbe kerültek az állam anyagi támogatása terén, s minden más téren is. A felekezeti oktatás expanziója az a pont ahol a legközvetlenebb a közös érdek, a találkozási pont. Az egyházak a nevelés terén megjelenő befolyásuktól remélik a hívek számának, következésképpen társadalmi befolyásuknak a növekedését – a csökkenés megállítását, megfordítását -, a Fidesz a vallásos nevelés növekedésével látja hosszú távon biztosítottnak szavazóbázisa nagyságrendjének stabilizálását. Mert a Fidesz nem egy értékalapú párt, hanem egy hívő közösség, ahol a vallásos és politikai hit elemei keverednek a gazdasági érdek elemeivel, s ezt a hit- és érdekvilágot egy fékezett, de egyre erősebb habzású nacionalizmus fogja keretbe.

A két nagy egyház az előnyökért cserébe beállt a Fidesz mellett a politikai szereplők sorába. A Fidesz „páli fordulata” utána templomok, gyülekezeti helyek, felekezeti közösségi terek, különösen a választási időszakokban a politikai agitáció terepeivé váltak, ahol a hívek lelki üdvével foglalkozó egyházfiak visszaélve a hívek kiszolgáltatottságával, nyíltan becsmérelték a Fidesz politikai ellenfeleit, nyíltan agitáltak a Fidesz melletti szavazásra. Ennek számos példájáról adott hírt a sajtó az elmúlt időszakban. Ahogy arról a néhány esetről is, amikor, a feladatukat komolyan vevő, közösségüket féltő tisztelendők konfliktusba kerültek a nyílt fideszes politikai agitáció visszautasítása miatt. 

Miért kell a Fidesznek a lándzsa, a KDNP? 

Hogy az ország legnagyobb, legszervezettebb, leghatékonyabban és legeredményesebben működő intézményein keresztül a hívő emberek sokaságához a legközvetlenebb úton tudjon eljutni politikai üzenete, hogy a hívő emberek tiszta hitével visszaélve biztosítson magának politikai hátteret, társadalmi támogatottságot, hivatkozási alapot, választások alkalmával szavazókat.

Szégyen ez azokra nézve, akik ezt az aljas összejátszást kiagyalták, szégyen azokra nézve, akik az anyagi előnyök miatt feláldozzák az egyházat, a hívőket, szégyen azokra az emberekre nézve, akik ebben az aljas összejátszásban szerepet vállalnak, közreműködnek.

Semjén Zsoltot, a Fidesznek behódoló mameluk politikust, a KDNP elnökének újraválasztották.

Ezzel egy időben egy időközi választáson a Fidesz-KDNP jelöltje messze elmaradt a demokrata ellenzék jelöltje mögött. Az első vasárnapon, amikor nem lehetett vásárolni. Az emberek inkább szavazni mentek. Talán eljött a "politikai megvilágosodás" időszaka, talán valami alakul. 

Ha nem is úgy, ahogy azt a Fidesz machinátorai kitalálták.

A bakiparádén túl

Hétfő. Az ünnepi vasárnap utáni munkanap. Olyan, mint egy hete, egy hónapja volt a vasárnap utáni munkanap.

Olyan?

Igen, a lényeget tekintve. A pékek hajnalban sütötték a kenyeret, a közösségi közlekedés járatai is pontosan indultak, a gyerekek is megérkeztek az iskolákba, ahol időben elkezdődtek az órák, a termelő üzemekben – gyárakban, közepes- és kisvállalkozásokban -, a bankokban, a kórházakban, az önkormányzatokban és minden más hivatalban, minden munkahelyen a szokásos rendben kezdődött a munka.

A közéletben valami megváltozott. Ha nem is vett éles fordulatot, valami új dolog kezdődött. Most nem a nevetségessé vált Orbán-hír-tv-re gondolok. Ez egy a felszínen lévő vicces mellékszál. A mélyben tragédia.

Orbán korruptokráciájáról, még inkább a demokrata ellenzék helyzetéről van szó.

Fanyalognak sokan, hogy ilyen béna, meg olyan ügyetlen ez az ellenzék. Akkor most nézzük pozitív megközelítéssel a márciusi ünnepet.

1. Szemmel láthatóan Orbán korrupt államával, puha diktatúrájával, a korruptokráciával szembeni elégedetlenség nem kopott. Sok jel azt a látszatot mutatta, hogy a tüntetésekben megjelenő elégedetlenség kifújt, az emberek kezdtek beletörődni a diktatúra viszonyaiba. A mostani ünnep, az ellenzéki megmozdulások ennek az ellenkezőjét mutatták. Sőt, az, hogy a fővárosi tüntetéssel azonos minőségű – azonos színvonalú, és arányait tekintve azonos nagyságrendű - eseményre került sor Pécsett, azt jelzi, a vidéken sem csökkent az elégedetlenség.

2. A korábban egymással rivalizáló elégedetlenek – civilek és pártok egyaránt – most együtt jelentek meg.

A pártok, miközben néhányan zászlókkal jelentek meg, nem kívánták dominálni a tüntetést, még - eltérő módon - komoly propaganda-aktivitás sem jellemezte megjelenésüket. Ez két dolgot mutat. Egyrészt a pártok belátták, hogy a civilekben még jelen van a tartózkodás a velük való nyílt együttműködés vállalása tekintetében, és háttérben maradtak. Másrészt a civilek belátták, hogy a pártok mozgósítása nélkül komoly erőt nem lehet felmutatni. Ma még a közéleti aktivitás nagyobb részt a pártot választó embereket jellemzi, a pártot választó emberek jelennek meg a tüntetéseken, akkor is, ha nincs náluk párt-jelvény. E helyzet oldásában biztos szerepet játszott a veszprémi választás eredménye, az, hogy ott egy civil jelölt mögé tudtak a demokrata ellenzék pártjai felsorakozni.

3. Vannak, akik a nap értékelése kapcsán azt vetik fel, hogy Orbán ellenzéke nem tud egy mozgósító jelszót, ötletet kitalálni. Pedig az megvan, megszületett már tavaly, az első tüntetések alkalmával: Orbán takarodj! Nem egy irodalmi értékű bonmot, nem ad pozitív perspektívát - mi lesz a jövőben?- de kifejező, a demokrata ellenzék – a pártok és civilek - közös platformjának fundamentuma, és pozitív perspektíva abban az értelemben, hogy Orbán eltűnése után csak jobb, inkább mondjuk azt, kedvezőbb lehet a helyzet. Nem eredeti a szöveg, ezt a formulát a Gyurcsány ellen fellépő szélsőséges csoportok kezdték skandálni 2006 táján. Most ez a fagyi is visszanyal …

4. A korruptokrácia - az Orbán-diktatúra - nem omlott össze a március 15-i tüntetések hatására. Aki ezt feltételezte, elhitte azoknak, akik ezt mondták, politikai naivitás áldozata, aki ezt terjesztette, az pedig közel áll a politikai szélhámossághoz. OV kezében a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, az erőszakszervezetek, a bírói hatalom, a hatalomgyakorlás minden intézménye, és egyébként is minden, a hatalom gyakorlásával összefüggésbe hozható intézmény. Mitől omlott volna össze ez a struktúra? Azok álláspontja látszik igazolódni – én is ezt képviselem -, akik szerint csak szívós, időnként sziszifuszinak látszó, minden területen – parlament, utca, szakmai fórumok, civil világ, kultúra (lásd a Víg Kolduspoeráját), és így tovább - megjelenő munkával lehet a korruptokrácia rendszerét meghaladni. Első sorban is azt elérni, hogy az emberek, ha fáj nekik – akár közvetlenül, akár közvetve érzik -, amit Orbán tesz, merjék vállalni fájdalmuk kimondását, és tegyenek azért, hogy e fájdalom megszűnjön. Parti Nagy Lajos pontos megfogalmazása szerint „szétmállott az ország immunrendszere …”, elsőként ezt kell helyreállítani. Nem kis egyéni bátorság kell hozzá.

5. A kérdés az, mi lesz a folytatás? Pesten megfogalmazták a következő taktikai lépést, s ez az, ami miatt azt mondhatjuk, az eddigiekhez képest valami változott, valami más kezdődött a tegnapi ünneppel.

Népszavazást! – hirdették meg az ünnep szónokai. Ma ez sem könnyű. Az is lehet, hogy a népszavazási kérdések száma sok, de e kérdések az elégedetlenség legfájóbb ügyei, amit az emberek a mindennapokban a bőrükön éreztek, éreznek. Nyugdíjpénztári pénzek, trafik, vasárnapi boltbezárás. És a többi. Most arra kell fókuszálni, hogy e kérdések mentén szerveződjön meg az elégedetlenek sokasága, és alkotmányos, a jelenlegi alaptörvényi keretek között(!) fejezze ki a társadalom a diktatúra, a korruptokrácia elleni tiltakozását. Itt aktivizálhatják magukat a pártok, megmutathatják a civilek is, hogy nem csak fészbuk-ellenállók.

Úgy látszik, nincs más út. Ha igaz az, hogy az emberek többségét hátrányos helyzetbe hozta Orbán rendszere, ha igaz az, hogy az elégedetlenség a társadalom többségének életérzése, ha igaz az, hogy ez az elégedetlenség csak azért nem jelent meg, mert nem volt egy ügy, amire szervezni lehetett az elégedetleneket, ha igaz az, hogy az elégedetlenséget megfogalmazó szervezetek egymással rivalizálva kívánják saját támogatottságukat növelni, ahelyett, hogy a különböző társadalmi csoportok elégedetlenségét egy ügy mellé szervezzék, ha igaz az, hogy a puha diktatúra keretei között, ha nagy erőfeszítések eredményeként, de van tere a közvetlen véleménynyilvánításnak, akkor ebbe az ügybe, ebbe a kezdeményezésbe bele kell állnia minden magát demokratikusnak valló politikai képződménynek, pártnak, a diktatúra ellen fellépő civil kezdeményezésnek, minden demokratának. Itt az ügy, ami képes lehet egységbe fonni, egységbe szervezni az elégedetleneket. Ma ennek a jelentősége, fontossága kevéssé látszik. De csak kezdődjön el az érdemi munka a kérdések jóváhagyatásától az aláírások gyűjtésén át, ki fog derülni, ez az ütős válasz Orbán politikai bűvészkedésére.

6. Orbán ünnepi beszédében harcra biztatta híveit. Jól érzékelhetően nem adja fel azt, amit eddig művelt, folytatja a diktatúra, a korruptokrácia gyakorlatát. Nem mai keletű ez a történelmi bűne. „A haza nem lehet ellenzékben” – fogalmazott 2002-ben, „a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére” – fogalmazott 2005-ben. Szembe fordította egymással a magyart a magyarral. Hiába próbálkozott azóta bárki is e helyzet megváltoztatásával, Orbán gyűlöletbeszéde, polgárháborús retorikája azóta is hat. A demokrata ellenzéknek is folytatnia kell a küzdelmet. Nem csak azért, hogy a puha diktatúrát – a korruptokráciát – váltsa fel egy demokratikus, a társadalmi szolidaritást mindennapi gyakorlattá alakító köztársaság, hanem azért is, hogy megkezdődhessen a magyar-magyar kiegyezés folyamata.

Ez a kiegyezés a magyarság sorskérdése.

Ha túl akarunk látni az Orbán-hír-tv március 15-i vicces bakiparádéján.

Cunami-előrejelzés

Aggódom. Most komolyan. Aggodalomra az ad okot, hogy Simicska Lajos az Orbán elleni küzdelmében elkezdte kiteríteni az adujait. Nem tudjuk pontosan hány ütő lapja van, de valószínű, hogy több annál, mint amennyit Orbán feltételez.

Most azt mondja, Orbán akkor, amikor katonák voltak, jelentett róla. Mondhatnánk, hiteltelen, amit mond, egy sértett ember bizonyítékok nélküli vádaskodása. Még az is lehet ez a verzió az igaz. De azt is mondhatjuk, igazat beszél. Az erre vonatkozó BM-es kartonok, jelentések nyilvánosságra hozása lenne a megfelelő bizonyíték. De ezt hiába kéri, követeli a politikai szereplők jó része, valami miatt ez nem megy. Amikor Medgyessyről volt szó, azt egy ügyet megszellőztették. Most valahogy ez a „szellőztető rendszer” nem működik. Pedig kéne. Mindannyiunk számára fontos lenne tudni, a fiatal, a rendszert megváltoztatni akaró Orbán része volt-e a besúgó hálózatnak, vagy nem.

Simicska Lajos most csak egy apró kavicsot dobott a vízbe. Abban biztosak lehetünk, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott, birtokában lévő kavicsok sziklává álltak össze, s ő akár azt is megteheti, s ha szükségét érzi, meg is teszi, hogy e sziklákat kezdi el a vízbe gurigatni. Az akkor cunamit fog eredményezni a magyar politikában, ami sok mindent, és sok mindenkit el fog sodorni. Nem kicsit. Nagyon.

Komolyan aggódom. Simicska a rendszerre jelent veszélyt. Az Orbán-rendszerre. A politikai térben ennél kisebb veszélyt jelentő esetben is haltak már meg emberek. Még rendőrautóban is, máig tisztázatlan körülmények közepette. Meg országúton, a késő esti órákban. Máig tisztázatlan körülmények közepette. Nem akarok konspirációs teóriát, teóriákat gyártani. Csak azt mondom, a politika térben máig tisztázatlan halálesetek fogalmaznak meg kérdéseket. Simicska léte, küzdelme, Orbánra, rendszerére veszélyes. Ha ő egyszer úgy isten igazából elkezd „énekelni”, akkor jön a cunami. Mert abban biztosak lehetünk, vannak ügyek, amikhez a bizonyítékokat is be tudja mutatni. Simicska azt mondta, határozottan állította, „ezt a háborút ő nyeri meg”. Ezt el kell hinnünk neki. Ha folyamatosan teríti ki adujait, szép lassan amortizálja Orbánt. A bálványt kis kalapáccsal kopogtatja, s egy idő utána az ledől.

Aggodalmam alaptalan is lehet, hisz, ha Simicskának valami baja esne, az bizonyíték lenne. Arra, amit most még csak sejtet, amit mi is tudunk, de bizonyítani nem tudjuk. S abban is biztosak lehetünk, ebben az esetben  hirtelen előkerülne A Dosszié. Amiben az aduk vannak szépen összerendezve. Ez Simicska életbiztosítása.

Orbán csapdában van. Egyetlen lehetősége van elkerülni a szégyenteljes bukást. Ki kellene egyeznie Simicskával. Erre ma kevés esély látszik. Európa Erős Embere csak nem fog egy cégvezetővel egyezkedni? S az sem biztos, Simicska bele menne bármilyen egyezkedésbe. Hogy ő is sáros? Egy jó vádalkuval elkerülheti a pusztító cunamit. Csak kivel egyezkedjen? Az Orbán-bábukkal? A legfőbb ügyész Polt Péterrel? A Bírósági Hivatal elnökével, Handó Tündével? A belügyminiszter Pintér Sándorral? Vicc. Simicska egyetlen erőre támaszkodhat. A nyilvánosságra. Ezt ő jól tudja, ezért csepegteti a nyilvánosság csatornáin információit. S azt is tudja, Orbán a szabad sajtótól, a nyilvánosságtól fél leginkább. Mint minden diktátor.

Aggódom. Simicskát is féltem, de még inkább aggódom azért, mert a Simicska-cunami megsemmisíti az emberek hitét, hitét abban, hogy lehet a közösség, az emberek, a családok, minden ember boldogulása érdekében, tisztességes célokat megfogalmazva, tisztességes eszközöket használva dolgozni.

Simicska ezt a háborút megnyeri. De nem Orbán lesz ennek a háborúnak a vesztese, hanem mi, magyar emberek mind, függetlenül attól, hogy politikai értelemben a bal, vagy a jobb oldalon állunk. Vagy éppen középen.

Mégis azt hiszem, az lenne a legjobb, ha jönne a cunami, s elkezdhetnénk újjáépíteni az országot.  

A gyerekeinket akarjátok?

A gyerekeinket akarjátok?

Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha nehezebb is lesz így életünk, a vásárlást majd megoldjuk máskor, máshogy. Ha lenne beleszólásunk, mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De nincs beleszólásunk, elvettétek tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is lenyeltük.                                                                                             
Hogy sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék bérérét visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de lenyeljük. Mert így legalább azok, akik hozzá jutnak a közmunkához, nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális támogatástól.                                                                                   
Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani. Mert, ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Semmit nem tanultatok az „átkos” hibáiból. Igaz, ma azok mondják a tutit, akik akkor is hatalomba voltak. Ők akkor is azt gondolták, most is azt gondolják, a hatalomnak mindig igaza van. 

                             

Ahogy abban is tévedtek, hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó – emútnyócév -, egy-két eposzi jelző – bukottbaloldal -, időnként egy ordas hazugság – bal-lib-brókerbotrány -, és mindenki elfelejti az adórendszer átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását, a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el. Segít ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi, egyre többen, a net közönségeként naponta szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. A legfrissebb, s talán a legütősebb a Paks kapcsán emlegetett puccs. Nem olyan régi a történet. Hogy hülyét csináltok magatokból, az még nem lenne baj, de ennek a kárát is mi szenvedjük. Most még lenyeljük ezt is. Nem tudjuk mi lesz húsz év múlva, most pedig az a gondunk, hó vége felé marad-e a pénztárcánkban annyi, amennyi a következő fizetésig, nyugdíjig elegendő.                     

S most itt van a gyerekeinket érintő eszement  ötletetek. Amikor néhány hete ez megjelent, azt hittük, kacsa, ilyen, a hozzáértő emberek véleményét sutba hajító megoldást nem fogtok erőltetni. Tévedtünk. Azt gondoljátok, majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt nem nyeljük le! Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat, feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk, elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg lehet felezni. De a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni. Azt nem hagyjuk! Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át? Mert nem futotta a megélhetésen túl magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba? Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta kezelni, ennek következményeit ő viselje?  Mert későn érő típus – mondta a pszichológus -, ez kiírja őt a diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni?  Mit gondoltok magatokról? Ti vagytok az Isten, akik mindent tutira tudtok? Vagy azt gondoljátok a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok sorsa? Nem azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Vagy éppen a családi perpatvar következtében valami célt tévesztett tányér. Nekik nincs és nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő sorsát? Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek? 

De mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy majd ti, egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon a gyerek? Aki ilyet kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem biztos, hogy kimegyünk tüntetni, arra nem érünk rá. De egyszer eljön az igazság pillanata. Nem lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi „fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is olyan régen. Veszprém. Kész?                     

A gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból, a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek a húrt.  A gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti diktátorokkal a tv-tekben, átadhatjátok sokadszorra a Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal, szórakozzatok ezekkel.                                                                                              

Utoljára mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: gyerekeinket hagyjátok békén! 

Világosan beszéltem?

(Lejegyezte: eFBé)

Veszprém üzenete

Sokat fogják még elemezni a mai nap eredményét.

Nézzük gyorsban - kissé magyartalanul mondva -, mi is a mai választási eredmény "üzenete".

1.   Újpest baloldali „fellegvár”, ott győzni papírforma volt. Veszprém és környéke inkább jobboldali, ezt mutatják a korábbi szavazási eredmények. Itt győzni – ez az az eredmény, ami jelzi, az emberek többségének elege van az Orbán-féle maffia-kormányból, változást akarnak.

2.   A győzelem nem néhány szavazaton múlt, csaknem 10%-ot vert a demokratikus ellenzék által támogatott jelölt a fideszes jelöltre. Ez nem véletlen, nem is a kampánymunkában rejlő különbség, ez a politikai támogatottság lényegi változásának jele, ezt komolyan kell venni.

3.   A két időközi országgyűlési választás - Újpest, Veszprém -eredménye, figyelemmel az időközi önkormányzati választásokra is, azt mutatja, a Fidesz-KDNP támogatottságának csökkenése erős tendencia. Nem hogy 2/3-os társadalmi támogatottságuk nincs, soha nem is volt, de a társdalom többsége sem támogatja őket. A 2014. évi országgyűlési választáson sem tudták maguk mögött a választópolgárok többségét, még a szavazáson megjelentek abszolút többségét sem. A mostani eredmény ezt a helyzetet fekete-fehéren igazolja.

4.   Az eredmény azt is igazolja, hogy a demokratikus ellenzéknek egy jelölt mögött kell felsorakoznia, akkor érhet el sikert. Nem lesz egyszerű ez a jövőben, ahogy korábban sem volt egyszerű, de minden demokratikus politikai szervezetnek – pártnak, civil szervezetnek, fész-csoportnak, egyéb demokratikus politikai képződménynek – be kell látnia, hogy csak együtt lehetnek eredményesek, csak együtt tudják megállítani a diktatúra további térhódítását, csak együtt képesek helyreállítani a demokratikus viszonyokat.

5.   A veszprémi eredmények nem igazolják a Jobbik előretörését, azt, hogy a szélsőjobboldali párt lenne az Orbán-kormányt leváltani képes erő. Még a Fidesz jelöltjéhez képest is messze lemaradtak a mostani versengésben. Igaz, Veszprém és környéke nem a Tiszántúl, vagy Borsod északi szöglete. Ezzel együtt a jobboldali szélsőséget a Veszprém-környéki emberek nem támogatták úgy, ahogy a párt retorikájából az következhetett volna.

6.   Veszprém azt is igazolta, hogy még az LMP sem „rúg labdába”. Igaz, a bejutási küszöböt most is elérték, de ez kevés. Folyamatosan a 4% körüli támogatottságot kapják, akár választásról, akár közvélemény-kutatásról van szó. A múlt évi és az idei választási eredmények azt jelzik, hogy önálló kormányváltó erővé nem fognak válni. Nekik el kell dönteniük, hogy mit akarnak. Az Orbán-diktatúra pártján állnak, s akkor a Fidesz segédcsapataként önállóan indulnak, vagy a diktatúra lebontásában érdekeltek, s akkor be kell állni a demokratikus együttműködésbe.

7.   Mindkét választási eredmény – az újpesti és a veszprémi – megegyezett abban, hogy a két nagy politikai szövetség melletti, magukat fontosnak mondó pártoknak nincs komolyan vehető társadalmi támogatottsága. A hangzatos pénzlenyúló, zavarkeltő céllal induló szervezetek az 1%-os eredményt sem érik el. Ez azt is mutatja, hogy a szavazáson megjelent választópolgárokat nem sikerült összezavarni. Mára igazolódott, hogy a hangzatos nevek mögött nincs semmi.

8.   Az elmúlt időben felvetődött, hogy az Orbán-kormány elleni tüntetések kifulladtak. Ez az eredmény azt igazolja, hogy bár kevesebben mennek ki az utcára, amikor tétje van a megjelenésnek, azok, akik, ha tüntetni nem is mennek el, a szavazatukkal kifejezik véleményüket. A részvételi adat erre a bizonyíték. Míg korábban 20-30%-os volt az időközi választás alkalmával a részvétel, itt a 40%-ot is meghaladta.

Folyt. köv. Tapolca.

Folytatják

Orbán Viktor 2014-es választási programja egyetlen szóból állt: folytatjuk. Ezzel is nyert. Igaz, nem kétharmados volt a támogatottsága, még csak a választásra jogosultak fele sem támogatta, de még a szavazatukat leadott polgárok fele sem. Mégis kétharmadja van a parlamentben. Ebben áll a választási csalás lényege. De most nem erről akarok szólni.

A minap az egyik hetilapban megszólaltatták a Fidesz egyik háttérintézményének stratégiai igazgatóját. Ezt mondta.

„A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés.”

Fordítsuk le magyarra.

1.   A „polgári Magyarország” egy reklám-szlogen. Olyan mint a „Süssön Váncza sütőporral!” (Ezt akkor jól kitaláltuk. Hehe.)

2.   Mi, akik ezt a reklám-szlogent kitaláltuk, átvertünk mindenkit, még a jobboldali értelmiségieket is, azokat, akik e térfélen gondolkodnak. (Ugye, milyen jól kitaláltuk, hehe.)

3.   1998 és 2002 között az intézményesített lopás rendszerét igyekeztünk álcázni a „polgári Magyarország” szlogennel. Ez csak részben sikerült, 2002-ben buktunk. (Pedig milyen jól kitaláltuk, hehe.)

4.   Olyan, hogy „polgári Magyarország” nincs, az továbbra is csak egy blöff. (Értitek már pajtikáink, hehe?)

Van ennek folytatása is, bár erről a stratégiai igazgató nem beszél.

Amikor kiderült, hogy a „polgári Magyarország” blöff-fel akár bukni is lehet, előhúztak a politikai panoptikumból egy egykor már bevált szöveget.

Keresztény-nemzeti Magyarország.

Igen, a két világháború közötti jobboldal-szélsőjobboldal eszmerendszerét leporolták, és elkezdték nyomni ezerrel. Mindenfelé, Orbán csaknem minden alkalommal szóba hozta „keresztény gyökereinket”, a brüsszeli kócerájpolitikusokkal szemben a „szabadságszerető erős nemzetet”. Vazallusai terjesztették ezt a mételyt mindenfelé. Megjelent ez az alaptörvényben, az állampolgárság kiterjesztésében, a kultúrharcban, az oktatásban, a demográfiai folyamatok alakításában, a szexuális kisebbségek elleni fellépésben, az emlékezetpolitikában, a külpolitikában, újabban a gaz bevándorlók elleni háborúban. Minden napra jut egy-egy kormányzati megszólalás, ahol vagy a keresztény szellemiség sajátos értelmezése(!), vagy a nemzettudatra való hivatkozás az érvrendszer magja. Ha e két érv nem ráncigálható elő, akkor jön az „édes Erdély, itt vagyunk” édes-bús hivatkozás. Erre aztán minden magyar ember szemébe könny szökik.

A félreértések elkerülése végett mondom: nincs bajom egyik vallással sem. Akinek kell, legyen. Kereszténység, buddhizmus, nekem mindegy. Ha valakit ez boldogít, vagy csak elviselhetővé teszi hétköznapjait, kövesse a tanításokat. Ez az ő magánügye. 

Azzal sincs bajom, ha tiszteljük – tiszteljük! – történelmi múltunkat, ápoljuk nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat. Erre is szükség van. Mértékkel. Mert mi nem vagyunk jobbak – rosszabbak sem! – egyetlen más nemzetnél. Mondhatjuk, hogy a forgóajtón később megyünk be, és hamarabb jövünk ki. Ez jópofa, de ennyi, ettől még más nemzetek lányai-fiai nem kevesebbek nálunk.

Amiről itt szó van, az a politikai cinizmus. Orbánnak és a maffia-család tagjainak semmi nem számít, semmi sem szent. Vallás, világnézet, történelmi értékek, tisztességes meggyőződés, erkölcs, jog – ezek mind eszközök az emberek félrevezetésében, aminek végső célja a hatalom megszerzése, megtartása, a maffia-rendszer bedőlésének elkerülése.

S e rendszer működik.

A rezsicsökkentés dolgozó emberek érdekében vívott nemzeti szabadságharc az idegen multi-kapitalisták ellen, a kultúrharc a magyar kultúrnemzet küzdelme a kozmopolita liberalizmus értékmentessége ellen, segélyrendszer átalakítása, a közmunka bevezetése az adófizető magyar családok védelme a … dologtalan, élősködő romákkal szemben, Paks2 a nemzeti függetlenség jelképe, a hitoktatás, az erkölcstan bevezetése egy züllött, minden másságot elfogadó bal-lib világ elleni önvédelem, a Fidesz a nemzetére rárontó judeo-bolsevista baloldallal szembeni bástya – mindenhol megtaláljuk a keresztény-nemzeti ideológia elemeit.

Ebben az sem zavar senkit, hogy a kereszténység egy globális világ ideológiája volt annak idején, amit idegenek tűzzel-vassal terjesztettek a magyarság ősi hitvilágával szemben, s a Kárpát-medence a népeknek-nemzeteknek legalább annyira volt kohója hosszú évszázadokon át, mint a XIX. században az Amerikai Egyesült Államok. Mindkét jelenség visszavezethető István királyunk bölcsességéhez. Ő felismerte kora globalizációs ideológiájának jelentőségét – és a földművelő életmódra való áttérés fontosságát –, valamint a befogadó nemzetben rejlő erősséget. Még, ha sem a kereszténységet nem nevezte „globalizációs ideológiának”, sem más népek kárpát-medencei letelepítését szorgalmazva nem nevezet a magyarságot „befogadó nemzetnek”. Ez sem számít, ez is csak „emlékezetpolitikai” és kommunikációs probléma, s a megoldás kulcsa ott van a stratégiai igazgató kezében. Nem számít a politikai realitás, a terméket kell eladni. Pénz sem számít.

A hatalom mai urai a képünkbe röhögnek. Azt gondolják, a kétharmadra hivatkozva nekik mindent szabad.

Ez van. Ezt érdemeljük.

Tényleg ezt érdemeljük?

Darázsfészek

Belenyúlok a darázsfészekbe.

Ország Gyűlése Mozgalom, dr.Szabó Gábor, a Tuareg.

A Demokratikus Kerekasztal vasárnapi, harmadik megbeszélésén elfogadott egy szöveget, mely az elmúlt időszak rendőri akciói kapcsán a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát hangsúlyozza, az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva tiltakozik a békés demonstrálók indokolatlan rendőrségi vegzálása miatt. Ebben a szövegben a Tiszta Kezek Mozgalom elleni fellépés, a Szabadság téri tüntetőkkel szembeni atrocitások,  és mások szerepelnek példaként az Ország Gyűlése Mozgalom mellett.

Ezt a felsorolást a demokratikus oldal néhány szereplője nehezményezi, nem érti, hogy kerülhettek egy lapra a „tiszta” és a „tisztátlan” kezdeményezések.

Valamit én sem értek.

Azt, hogy egy szervezet, akció milyen politikai alapállású, a vállalt és hirdetett szövegek, valamint az azt megtestesítő személyek alapján viszonylag könnyen be lehet azonosítani. Az a kezdeményezés, amelyik az orbáni diktatúra ellen lép fel, ami a társadalmi igazságosságot képviseli, minden ember méltóságát hangsúlyozza, az ember és ember közötti megkülönböztetést nem fogadja el, az a demokratikus táborhoz tartozik, amelyik kezdeményezés az orbáni diktatúrát támogatja, a társadalmi igazságtalanság kiterjesztése mellett érvel, a maffia-család vagyonának gyarapodását szolgálja, az emberek közötti különbségre, a kirekesztésre építi politikáját, az a diktatúra táborába tartozik. Amihez Ferge Zsuzsa adja a nevét, az demokratikus, amihez Bayer Zsolt, az diktatúrapárti. (Elnézést kérek Ferge Zsuzsától, hogy nevét egy mondatban említettem Bayer Zsolttal.)

A világ értelmezésében lehetnek árnyalatnyi, vagy akár annál nagyobb eltérések is, de van egy határ, ami választóvonalat jelent a demokratikus-diktatórikus dimenzióban. Ez a határ világos, egyértelmű.

Itt jön az, amit nem értek.

Van egy kezdeményezés, amelyik azt mondja, Orbán egy diktátor, rendszere diktatúra, a kezdeményezés célja Orbán és a rendszerének eltakarítása. A kezdeményező nem nyeretlen kétéves a közéletben, látható volt itt is, ott is. Most ott van a kezdeményezés élén, határozott célja a rendszer eltakarítása, sokan követik őt, szervezet-félét alakított ki, él a modern politikai küzdelem modern eszközeivel, járatos a jogban, nem hagyja magát és szervezet-féléjét megfélemlíteni. Nézetei, küzdelmének eszközei vitát váltanak ki a demokratikus oldal szereplői között, személye is vitatott.

Vajon ő és kezdeményezése a demokratikus/diktatórikus határvonalon innen vagy azon túl van? Ki az, aki mindent elsöprő érvényű kinyilatkoztatással képes őt, és kezdeményezését a megfelelő helyre tenni? Vajon a megmondó emberek nem esnek stigmázó politikai ellenfeleik hibájába? Ki tudja eldönteni, hogy az Orbán-ellenes küzdelemben melyik eszköz, módszer a célravezető? Meg tudja-e mondani valaki, hogy egyik vagy másik eszköz, módszer alkalmatlan, fölösleges, netán a megfogalmazott célhoz képest ellenkező hatást vált ki? Jogosult-e bárki is arra, hogy egy diktatúra-ellenes kezdeményezést, szereplőit kirekessze a diktatúra elleni küzdelemből, a demokrata-táborból? Vajon aki megbélyegez, kirekeszt bárkit is a demokratikus oldal szereplői közül, ezzel a kirekesztő hozzáállással nem éppen a diktatúra híveit erősíti?

Nézzük konkrétabban.

Szabó Gábor, az OGYM kezdeményezője egykor az SZDSZ képviseletében politizált. Később a MIÉP-fióka, mára Fideszes-sé átváltozott Kocsis Máté szekértolója lett. A nyóckerben a rendpárti „jófiúk” vezetőjeként lecsapott oda is, ahová nem kellett volna. Ártatlan romákra, hajléktalanokra. Ma Kocsis elszánt ellenfele, pereskedik vele rendesen, meghirdette a diktatúra elleni kezdeményezését, a jogállam visszaállításának forgatókönyvét. Lehet zavarosnak értékelni ezt a forgatókönyvet, én sem hiszem, hogy ez a nyerő forgatókönyv, de egy biztos: Szabó Gábor nem az Orbán-rezsim további húsz éve mellett agitál, nem Orbán dicsőítésére szervez maga mellé mameluk-hadtestet, a szervezetépítéssel nem a Békemenet segédcsapatának létrehozása a célja, internetes bejegyzéseit az Orbán-maffiacsalád nem teszi ki az ablakba, vitái a hatalom intézményeivel a gyülekezési jog érvényesítéséről szólnak, az Orbán-rendszer meghaladása érdekében keresi az együttműködést a diktatúra-ellenes erőkkel. A határon innen van. Minden vitatható nézetével együtt. Még akkor is, ha személye is vita tárgya. Politikai szélhámos – mondják elszánt ellenfelei a demokrata táborban. Nem tudom. Én nem merek ilyen kategorikusan fogalmazni, és nem is az érdekel, évekkel korábban mit csinált, ha ma egyértelmű bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ő és mozgalma, az emberek, akik követik, a diktatúra elszánt ellenfelei. Azt is állítom, hogy az Orbán-ellenes küzdelemben szükség van olyan emberekre is, akik sátrat állítanak, nevezzék akár sátrukat a Demokrácia Erődjének, s ha lebontják azt, újból felállítják, ha kell többször is nekirugaszkodnak a sátorállításnak.

S aki őt, Szabó Gábort kirekeszti, kirekeszti azokat is, akik kezdeményezését fontosnak tartják, s mennek a sátrakat őrizni, építeni. Ezt nem lehet megtenni. Mert, ha ma egyesek Szabó Gábort és az OGYM-et rekesztik ki a demokrata-táborból, holnap majd mások, akik azt gondolják, ők a felkentek megmondani, ki a demokrata, majd egy másik kezdeményezést rekesztenek ki, és a sor folytatódik tovább.

Orbán és a maffia-család tagjai pedig térdüket csapkodva röhögnek, miközben kortyolgatják konyakjukat.

Nagyon színes a diktatúra-ellenes tábor. Elfér, el kell férnie ebben Szabó Gábornak, az Ország Gyűlése Mozgalomnak is.

Ha nem, akkor most fejezzük be a tiltakozást, a tüntetéseket, a szervezkedést, alapértékeink vitáját, az új alkotmány szövegezését. Minek erre időt pocsékolni? Keressünk valami kellemes civil foglalatosságot, gyűjtsük például bélyeget, vagy kiránduljunk nagyokat a hegyekben, annak több haszna van.

Gondolkodjunk, demokrata barátaim.

Árnyékban

Az árnyékban szép lassan, de folyamatosan, határozottan sorvad - a jövő.

A magyar közoktatásról, felsőoktatásról, a szakképzésről és a felnőttképzésről van szó.

Külpolitikai válság árnyékában senkit nem érdekel az oktatás ügye, a jövő.

Amikor szomszédunkban nagyhatalmi érdekektől vezérelve furcsa háború zajlik ezernyi áldozattal, menekülő civilek tízezreivel, amikor a vallás nevében kirobbantott háborúban barbár mészárlás váltja a középkorra jellemző kínhalált eredményező „kivégzést”, amikor a világ legbefolyásosabb államfői sem találnak békés megoldást konfliktusokra, amikor a „magyar érdek” unortodox értelmezése nagyhatalmak ütközőzónájába kerül, akkor néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

A belpolitikai válság árnyékában senkit nem érdekel az oktatás ügye, a jövő.

Maffiaháború zajlik szemünk előtt, ahol a szembenálló felek egyike a miniszterelnök, vele szemben egykori kollégiumi szobatársa, két és fél évtizede az egyik legközvetlenebb munkatársa, akinek köszönheti, hogy ő ma a miniszterelnök. Neki, a milliárdos nagyvállalkozónak, az egyik legnagyobb magyar cégbirodalom urának „kurvára nem tetszik, amit a fiúk csinálnak”. Tüntetést tüntetés követ, az elmúlt évhez képest alapjaiban változott meg a társadalom viszonya a politikához, az emberek most veszik észre, hogy éveken keresztül orruknál fogva vezették őket. Amikor az ország pillanatnyi lázas állapotának kezelésére keresik jószándékú emberek a megoldást, akkor néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

A gazdasági válság árnyékában senkit nem érdekel az oktatás ügye, a jövő.               

A hivatalos megszólalások rózsaszín leple alatt egyre határozottabban láthatók a válság jelei. Nincs olyan gazdaságot bemutató adat, amiről, ha egy kicsit is alaposabban megnézik, ne derülne ki a turpisság, s amint a kozmetikázott adatokról lepereg a púder, szembetűnővé válik a válság-spirál jelenség. A kibontakozó válság viszonyai csak a kormányközeli maffiózóknak kedveznek. Cinkelt lapokkal játszva jutnak zsíros állami-önkormányzati megrendelésekhez, jutnak „törvényesen” állami-önkormányzati tulajdonhoz, nyerik el az állami- és Eu-támogatásokat. S ott, ahol a vállalkozót a vagyona megmentése foglalkoztatja, ahol a tulajdonviszonyok a maffiacsalád érdekeinek megfelelő újrarendezése a tét, néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

A szociális válság árnyékában senkit nem érdekel az oktatás ügye, a jövő.            

Soha nem látott szegénységről szólnak a statisztikák, s aki nem hisz a statisztikáknak, nézze meg a hosszan kígyózó sorokat ott, ahol meleg ételt osztanak jótékony emberek. Drámai a mélyszegénységben élők száma, s ennél csak az drámaibb – ha lehet fokozni a drámát -, hogy a gyermekszegénység növekedése nagyon sok helyen az országban mindennapos tapasztalat. Új jelensége a szociális válságnak, hogy az ma már nem csak a társadalmi munkamegosztás perifériáján élőket érinti, hanem a középosztály tagjait is, akik tartalékaikat felélték, s most szembesülnek a „megszorítás” személyes kényszerével. S ott, ahol a napi betevőre sem jut, ahol a mindennapi megélhetés biztosítása a fő kérdés, ott néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

Válság van. Ahol a romák fizikai megsemmisítését propagáló ember önkormányzati képviselőválasztást nyerhet, ahol istentisztelet keretében méltatják a sokszázezernyi magyar haláláért felelősséggel tartozó politikust, ahol a rasszizmust hivatalos politikája középpontjába állító párt lehet a második politikai erő, ott válság van, és ott néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

Hosszan lehetne sorolni a válság jelenségeit, jeleit. S e jelenségek árnyékában szép lassan, de folyamatosan, határozottan szakad le a magyar oktatásügy – iskolák, egyetemek – a világtól. Folyamatosan, határozottan távolodunk a fejlődés centrum-országaitól, a legfejlettebb gazdasági térségektől. A magyar gazdaság egyik versenyelőnye volt korábban a szakképzett munkaerő. Ez nem csak, sőt nem elsősorban a szakmunkásokat jelentette(!), hanem a  diplomás munkavállalókat. Ma se szakmunkás, se diplomás munkavállaló nincs kellő számban és minőségben. A közfoglalkoztatottak száma viszont egyre nő …    

Az iskola világának sorvadása mindannyiunkat érint. Azokat is, akik most iskolások - szüleikkel együtt -, azokat is, akik majd holnap lesznek iskolások - szüleikkel együtt -, s azokat is, aki azt remélik, az iskolából kikerülő emberek fogják megtermelni az ő nyugdíjukat.                                                         

A pedagógusok, oktatók sziszifuszi munkát végeznek. De ahol a rendszer rossz, ott az egyéni erőfeszítés csak pillanatnyilag, esetileg tudja a rendszerhibát korrigálni. Kilenc évfolyamos iskola? Ez is csak púder. A válság jele. Már az egykoron falanxként működött kormánypárt is válságban van. Ma a kormánypárti politikusok is nyíltan merik bírálni a tévútra vitt oktatási rendszert. Majd a főnökség gyorsan hárított. Mégsem. Igaz, hogy Európában csak Romániában és Bulgáriában van hozzánk hasonlóan nyolc évfolyamos általános iskola – meg is lehet nézni, a gazdasági fejlettségi rangsorban hol vannak -, de ez nem számít. A politikai érdek, a hatalom birtokosainak a hatalomba maradás pillanatnyi érdeke felülírja, háttérbe szorítja a szakmai érveket, a magyar társadalom egészének hosszú távú érdekét.

Ott, ahol a voluntarista centralizmus a társadalmi gyakorlat fő elve, ahol a válság az élet egyre több területén egyre nagyobb árnyékot vet, ott néhány blogoló szakemberen kívül senki mást nem érdekel, mi történik a magyar iskolák, egyetemek világában.

Pedig az iskola, az egyetem - a jövő. Most ez a jövő a szemünk láttára sorvad.

 

 

 

Alkoholmentes sör – illiberális demokrácia

Az alkoholmentes sör nem sör. A sör definíciójában benne van, hogy alkoholt tartalmaz. A sör egy alkoholtartalmú ital. Az olyan ital, amiben a sör készítéséhez is használt alapanyagok vannak – víz, komló, árpamaláta, antioxidáns, vitaminok, stb, -, de nem tartalmaz alkoholt, az sörízű üdítőital. Nem sör, csak sörszerű ivólé.

Ez a bejegyzés nem sörológiai tanulmány. Viszont az alkoholmentes sör példáján lehet megközelíteni az illiberális demokráciát. Ahogy az alkoholmentes sör nevével ellentétben nem sör, úgy az illiberális demokrácia nevével ellentétben nem demokrácia. Olyan rendszer, ami tartalmazza a demokráciák „alapanyagait”, annak lényege nélkül. Ez a rendszer nem demokrácia, csak demokráciaszerű társadalmi képződmény, a társadalmi gyakorlatnak a demokráciákra emlékeztető díszletei között megjelenő változata. Közkeletű szinonim kifejezéssel mondhatjuk azt is, hogy unortodox demokrácia. Ahogy a veszteség unortodox növekmény, a vereség unortodox győzelem, úgy ez a képződmény unortodox demokrácia. Még pontosabb, ha annak nevezzük, ami: diktatúra. Nem a véresebb, a puha – szoft, light, - fajtából. Ahol a látszatra még adnak. Nem sokat, de a tényleges gyakorlatot leplező paravánok, a durva keménységet lágyító eljárások, a pőre valóságot álcázó intézmények, a bábszínházi szerepek biztosítják a hivatkozást, itt kérem, demokrácia van. Az illiberális demokrácia a liberális-keresztény-szociáldemokrácia bábszínháza.

Ennek a „demokráciának” az elvi alapja a voluntarista centralizmus, megjelenési formája a Központ Akarat. A Központi Akarat az, ami minden döntés forrása, minden folyamatot szabályoz, minden ügyben eligazítást ad és egyben igazodási pontot jelent, ami mindennek a kezdete, lényege, és mindennek az értékelési alapját is jelenti. Az intézmények, az eljárások a bábszínházi figurák a Központi Akarat megjelenítői, közvetítői, megszemélyesítői.

Ahogy az alkoholmentes sörben van víz, komló, antioxidáns, vitaminok, egyéb, a sörben is megtalálható anyagok, úgy az illiberális demokráciában – puha diktatúrában – is megtalálhatóak a demokráciákra jellemző intézmények.

Van parlament, de működése a bábszínház giccses mellékhelysége, ahol a mameluk bábszínházi figuráknak az a dolguk, hogy a Központi Akaratot törvényi keretbe helyezzék. Akár törvénytelenség árán is.

Van alaptörvény, ami a legalapvetőbb jogokat tartalmazza olyan formán, ahogy azt a Központi Akarat értelmezi, melynek az a dolga, hogy megakadályozzon mindent, ami a Központi Akarat hatalmát veszélyeztetné.

Van Alkotmánybíróság, de hatásköre és személyi összetétele alapján mintha nem is lenne, az a dolga, hogy a Központi Akaratot az alkotmányosság pecsétjével lássa el.

Vannak itt fékek és ellensúlyok is – köztársasági elnök, bíróság, ügyészség, költségvetési tanács, érdekegyeztetési mechanizmus, stb. -, csak éppen sem a fékek, sem az ellensúlyok nem működnek funkciójuk szerint. Olyan emberek kezelik ezeket az alrendszereket, akik szándékosan működésképtelenné teszik a féket, fékeket, kiveszik a súlyokat a mérleg serpenyőjéből. Ezeknek az „alkatrészeknek” az a dolguk, hogy létükkel igazolni lehessen, ez a bábszínház demokrácia.

Van választási rendszer, vannak választások, de e rendszer a törvényesített választási csalás rendszere, mely alapján a választásoknak az a dolga, hogy időnként a Központi Akarat nép általi megerősítésének a látszatát produkálja.

Van nyilvánosság, közszolgálati és nem közszolgálati is. A közszolgálatinak az a dolga, hogy a Központi Akaratot népszerűsítse, a valóságot rózsaszín ködbe burkolja, a Központi Akarat céljait, eredményeit (?) rózsaszín papírba csomagolva, rózsaszín madzaggal átkötve, mint a Központi Akarat ajándékát nyújtsa át a kedves nézőnek, hallgatónak. A nem közszolgálati egy része önként és dalolva, nem parancsra, komoly közpénzzel támogatva - természetesen törvényes keretek között - szolgálja a Központi Akaratot, másik része az éhhalál határán lavírozva, a nézőkhöz, hallgatókhoz, olvasókhoz alig eljutva, maga is a bábszínház részeként próbálja bemutatni a bábszínházi kulisszatitkokat.

Az illiberális demokráciában van minden. Mint az alkoholmentes sörben. Csak ahogy ott éppen az alkohol hiányzik, amitől az az ital sör lehetne, itt a demokrácia hiányzik. 
A hatás tekintetében is kimutatható a hasonlóság. Az alkoholmentes sör azt az illúziót kelti, mintha igazi sört innánk. Az illiberális demokrácia, a demokrácia álruhájába bújtatott diktatúra is azt az illúziót kelti, mintha ott, ahol ezt a rendszert működtetik, tényleges, valóságos demokrácia lenne. Mindkét esetben egy illúzióval állunk szemben. Különbség a két jelenség között az, hogy az egyikről, az alkoholmentes sörről tudjuk, hogy a lényeg - az alkohol - hiányzik belőle, és senki nem akar az ellenkezőjéről meggyőzni bennünket. A másikról, az illiberális demokráciáról is tudjuk, hogy a lényeg - a demokrácia gyakorlata - hiányzik belőle, de erre vonatkozóan el akarják hitetni velünk, hogy az benne van. Hiába tapasztaljuk nap nap után az ellenkezőjét, pökhendi következetességgel hazudják a képünkbe: itt, nálunk a legteljesebb a demokrácia a világon. Az illiberális demokrácia. 

Ha ki akarunk lépni az illúzió csapdájából, helyesebben tesszük, ha a valósághamisító fogalom helyett nevén nevezzük ezt a jelenséget. 

Diktatúra.

Ilyen egyszerű.

Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme

Nem a Fidesz szervezettsége, Orbán zsenialitása, a Simicska-Nyerges Birodalom az Orbán-rendszer fundamentuma. Még csak nem is a nemzeti-keresztény mákony, amivel nagyon sok embert bódítanak, akik e miatt nem veszik észre, hogy meglopják őket, kifosztják az egész országot, és még a jövőjüket, különösen gyermekeik jövőjét is tönkre teszik.

Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme, mely tartós fennmaradását biztosítja, a vele szemben álló demokraták elvi szilárdsága. Amíg a demokraták kérlelhetetlenül ragaszkodnak elveikhez, amíg ezek az elvek politikai cselekedeteik kimozdíthatatlan origóját képezik, addig Orbán és a maffia-család tagjai kényelmesen dőlhetnek hátra foteljeikben.

MSZP? Nem tudnak szabadulni a múltjuktól, felelősek az elmúlt huszonöt évért, azért különösen, amiért Orbán kétharmadot tudott szerezni 2010-ben. Egyébként is, egy rasszistát állítottak Miskolcon polgármesternek. Hogy az ellenzék legerősebb, legszervezettebb pártja? Hogy Szeged, a XIII. kerület népe… Hogy már megjárták – többször is - Kanosszát? Velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, az embereknek elegük van a megújulni képtelen MSZP-s veteránokból. 

Liberálisok? Akik még a székházukkal sem tudnak elszámolni? Fodor, Orbán egykori pajtása? Akik annak idején már az MDF-fel is paktumpolitikát folytattak? Még most sem látják be, hogy a neoliberális gazdaságpolitikának vége, az tette tönkre a világot, Magyarországot is. Akik annyira szabadok, hogy még a melegeknek is házasságot ígérnek? Velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, az embereknek nem kell ez a féktelen szabadság.

Demokratikus Koalíció? Gyurcsány? Na ne! Aki az egész országnak a képébe hazudott? Aki tönkre akarta tenni saját pártját? Aki erőszakosan nyomul, mindent akarnak, miközben pártja támogatottsága 2% körüli? DK, akik minden kiöregedett szds-est, mszp-st felszívtak? Ők, Gyurcsány különösen felelős az elmúlt huszonöt évért, Orbán országlásáért. Ők akarják megmondani a tutit? Na, velük nem közösködünk! Nem veszítünk sokat, az emberek tudják, Gyurcsány a hibás.

PM? Karácsony, aki alpolgármesternek vette maga mellé Papcsák hű vazallusát, az előző ciklus minden zuglói disznóságában tettestárs Rozgonyit? Aki menedéket – zsíros állásokat -  adott a kibukott MSZP-seknek, PM-eseknek? Ugyanazt folytatja, mint Papcsák, csak nem olyan nagyvonalúan. Velük? Azt már nem! Velük nem közösködünk, ezzel nem veszítünk sokat, alig van néhány nagyvárosban néhány támogatójuk.

LMP? Schiffer, aki kiutált egykori frakciójából szinte mindenkit? Saját pártján belül sem tudott egységet teremteni, hogy tudna együttműködni egy demokratikus közösségben? Egyébként is, ő Orbán kreatúrája. Még szerencse, hogy ő sem akar a demokratákkal együttműködni, így nem kell neki azt mondani, veled nem!

MoMa? Bokros? A „csomagos”? Akit a miskolci MSZP-kongresszus annak idején vastapssal fogadott? Aki megszűnt jobboldali pártja mandátumán évekig euróban vette fel a fizetését? Aki ma konzervatív? Mihez képest? Milyen erkölcsi alapon modern konzervatív ő? Ő képviseli a konzervativizmust Magyarországon? Na, abból nem kérünk. Vele és pártjával nem közösködünk, velük nem veszítünk sokat, alig vannak …

Az ifjú titánok? 4K? 42? Ki tudja milyen alakulatok ezek. Zavaros ideológiával jönnek, időnként maguk sem tudják, mit akarnak, bakelit-politológus nyelven beszélnek, azt hiszik feltalálják a melegvizet, fő követelésük, hogy az öregek húzzanak a szoc otthonba. Nekik is csak a stokik kellenek. Velük nincs együttműködés, velük nem közösködünk, ezzel nem veszítünk sokat, őket még saját korosztályuk sem ismeri.

Bázisdemokraták? Szépem elszórakoznak egymással, ez nem baj, legalább jól érzik magukat, de amikor cselekedni kell, akkor ez az időhúzó pajkosság nem elég. A tett halála az okoskodás. Vagy ezek nem olvasnak se Shakespeare-t, se Madáchot? Csipet csapat, velük nem közösködünk, velük nem nem veszítünk sokat.

Civilek? Ne nevettessük egymást! Az iwiw-es Várady Zsolt, a nagy tüntetésszervező is lemondott! Gulyás Balázs és a többi? Egymással sem tudnak megegyezni, egymást járatják le, egymásra szervezik a tüntetéseket is! A HP-s Gulyás Márton? Aki külföldre „menekült”? Misetics? Aki egyfolytában akciózik, ahelyett, hogy dolgozna? Papp Réka Kinga? A magabiztos én-mindent-jobban-tudok amazon? Velük? Na, azt nem. Velük nem közösködünk, velük egyébként sem veszítünk sokat, ők egy-egy réteg-szervezet, alig van társadalmi támogatottságuk.

Tuareg? Aki egy fél éve a Kossuth téren sátrazik, mint Ország Gyűlése Mozgalom? Ja, a Tuareg? Aki egykori szadeszosként a miépes Kocsis Mátéból józsefvárosi kiskirályt csinált? Aki …  Az sem érdekel, hogy százak – ezrek? - követik. Ő egy szélhámos, vele, velük nem közösködünk. Nem veszítünk sokat, a demokrata oldalon őt ismerik.

Szakszervezetek? Még csak az hiányzik! Vezetőik egy tál lencséért némán tűrték a munkavállalók jogfosztását. Egymással vannak ők is elfoglalva, ki tud közelebb kerülni a diktatúra etetőtáljához. Nekik az a fontos, balhé ne legyen, ők megbékéltek a rendszerrel. Velük nem közösködünk, egyébként sem veszítünk sokat, szervezett dolgozó alig van, őket sem tudják megmozdítani.

Értelmiség? Az okostojások a meleg dolgozószobáikban ontják a papírokat magukból, aztán abból nem lesz soha semmi. És aztán ők mindig tudják, mi a tuti. Igaz, ez néha csak utólag derül ki. Az is igaz, ha tévednek, abból sem lesz baj. Velük minek közösködni? Azzal a néhányszáz tollforgatóval nem veszítünk sokat.

Újságírók? Kedvesbolgárúr? Jajj! Jópofák, nem mondom, ahogy kóstolgatják a Családot. Az összes belterjes demokratikus értékeket követő újságnak kisebb a példányszáma együtt, mint a legócskább cici-vér-elváltaceleb bulvárlapé. Ment előre tőlük a világ? Na, akkor felejtsük el őket!

Van még valaki?

Nincs. Ha van, az se számít. Viszont elveink vannak. Ami miatt azt biztosan tudjuk, kivel nem akarunk együttműködni. Bárki is kerüljön elő, bármi is legyen a téma. Velük nem. S ebben kérlelhetetlenek vagyunk.

Hát erről van szó.

Valamiért mindenki sáros, mindenki kócos, mindenki sánta, mindenki szemüveges, vagy éppen szőke, esetleg barna, ami miatt nem lehet vele politikai közösséget vállalni. Még akkor sem, ha az ő céljai és minden más demokrata célja is ugyanaz: meg kell állítani Orbán Viktort, rendszerét a politikai panoptikumba kell helyezni, Magyarországon egy tisztességes, átlátható, korrupciómentes politikai-gazdasági-társadalmi-szociális rendszert kell kialakítani.

Itt tartunk.

Az Orbán-rendszer alapjának legfontosabb eleme, mely tartós fennmaradását biztosítja, a vele szemben álló demokraták megingathatatlan elvi szilárdsága.