2013. január 25., péntek


Hogyan? Tovább!

Minden magára valamit adó szervezet szembesül időnként ezzel a kérdéssel. Jobbára olyan alkalmakkor, amikor valamilyen fordulópont közelébe ér. Már ami a szervezet vállalt feladatait illeti.

Ebben a helyzetben vannak ma azok a civil kezdeményezések, különösen azok a hálózatok, amiket az Orbán-kormánynak az oktatás területére beszűrődött hatalomtechnikai aktivitása[1] elleni tiltakozás hívott életre.

E hálózatok tipikus protest-mozgalmak. Létüket a tiltakozásnak köszönhetik. Annak, hogy felismerték, amit az Orbán kormány az oktatás területén tesz, az olyan pusztítás[2], ami ellen fel kell lépni. Ennek van egyszerűbb, és van kifinomultabb formája.

A pedagógusok 2011-ben a köznevelési törvény elfogadása elleni tiltakozás érdekében mentek az utcára. A Hálózat a Tanszabadságért a Kossuth téren tartott Fogadóórát. Némi média-nyilvánosság, szerény társadalmi visszhang, eredmény semmi. Már, ami az elsődleges célt, a törvény elfogadásának megakadályozását jelenti. Viszont megerősödött egy csapat, sokan csatlakoztak a HAT-hoz, képviselői akkor, és azóta is sokszor mondhatták el a nyilvánosság különböző fórumán – rádióban, TV-ben print és e-lapban - véleményüket, honlapot kezdtek el működtetni[3], facebook csoport jött létre[4], ahol az aktualitásokról azonnal értesülhetnek a csoport tagjai is, azok is, akik „csak” olvassák, figyelik a csoport híreit. E megjelenések a tiltakozás kifinomultabb formáját jelentik. A HAT már a Fogadóóra keretében is elkészített elemzését a köznevelési törvényről[5]. Ebben az elemzésben mutatták ki azt, hogy a kialakítani tervezett rendszer tudományos megalapozottsága erősen vitatható, …  Nem sorolom. Olvasható a szöveg. Igaz, nem egy nachtkaszlira való olvasmány. Igényes, alapos, szakmailag pontosan argumentált elaborátum. Ennél is fontosabb, hogy a HAT-ban működő pedagógus-szakemberek felismerték, hogy nem elég azt mondani, nem, igent is kell tudni mondani. Kezdeményezésükre meg is kezdte működését az Agóra Oktatási Kerekasztal[6]. Ez a hálózati alapokon szerveződő műhely közzé is tette első „termékét”, azokat az oktatásfejlesztési értékeket, amik egy modern, széles társadalmi támogatottságot is maga mögött tudható, hosszú távon is alkalmazható oktatáspolitika alapjait jelenthetik[7]. Összességében azonban azt mondhatjuk, hogy a HAT munkája nem ütötte át sem a szakmai nyilvánosság, sem a laikus nyilvánosság ingerküszöbét. Ennek alapján e kezdeményezést kudarcnak is lehetne értékelni. Ez az értékelés azonban téves lenne. A HAT volt az első protest civil szervezet, amelyik meglátta az oktatásra, a társadalomra leselkedő veszélyt[8], és az adott lehetőségeket kihasználva ezt szóvá is tette. Ezzel, mondhatjuk, mintát is adott az oktatás más szereplőinek.

Más utat jártak be a hallgatói, oktatói és a szülői hálózatok. Elemzésükre most kitérni nincs módom, ezt majd megteszik szakdolgozati téma kidolgozása keretében egyetemi hallgatók …

Amit viszont érdemes kiemelni, az a hallgatók kezdeményezése.

A kormány 2012 telén brutális módon avatkozott be a felsőoktatási felvételi keretszámok rendszerébe. A felvételi tájékoztató már régen a felvételire készülő középiskolások kezében volt, amikor a kormány teljesen váratlanul, minden szakmai döntés-előkészítő, és a döntés hatását vizsgáló tanulmány nélkül „vágta meg” az államilag támogatott képzés keretszámait, drasztikus tandíj-rendszert vezetett be. A hallgatók hivatalos képviselete, a HÖOK hallgatott. A hallgatók az utcára vonultak. Esett a havas eső, amikor a néhány ezer főnyi tiltakozó a lágymányosi campustól a Szabadság-híd pesti hídfőjéhez vonult[9]. Ez a tiltakozás inkább volt érdekes színfoltja a farsangi szezonnak, mint erőteljes és különösen hatásos érdekérvényesítő akció. Két fontos elemet viszont ki kell emelni. Egyrészt azt, hogy a hallgatói demonstráción ott voltak a középiskolások is, pedagógusok is. Ugyancsak fontos volt, hogy a hallgatók a tüntetést követően az ELTE jogi kara épületében egy tanterem-foglalási akció után a Hallgatói Hálózat további aktivitását vitatták meg. Jellemző, hogy ekkor a HÖOK ELTE ÁJK szervezete elítélte a HaHa kezdeményezését …  De ezek után – semmi. Legalábbis semmi olyan, ami érdemben befolyásolta volna a folyamatokat. Egészen 2012. korateléig. A kormány – gondolván, már egyszer bejött, be fog jönni még egyszer – ismét brutális beavatkozásról döntött. Miután az év végén döntött az egyetemek egyhavi költségvetési támogatásának zárolásáról, ismét a hallgatói felvételi keretszámokhoz nyúlt. Nem csak erőteljesen csökkentette a teljes felvehető hallgatói létszámot, hanem szűkítette az államilag támogatott férőhelyek keretét is. Ismét megjelent, most erőteljesebb visszhangot kiváltva a tandíj, és a röghöz kötés néven elhíresült hallgatói szerződések ügye[10]. Látni kell azonban, hogy itt egy egyszerű nadrágszíj-akcióról van szó. A kormány az ősz során több megszorító Matolcsy-csomagot[11] is elfogadott, látszott gáz van a költségvetéssel, nem jön össze a 2013-as terv más módon.  Ez kiverte a biztosítékot, és szokatlan egységfrontot teremtett. A hallgatók, a HaHa mozdult elsőként. Akciót, utcai demonstrációt szerveztek. Ott voltak az oktatók is – OHA néven ők is „hálózatosodtak”-, ott volt a HAT is, ott voltak a középiskolások is.  Ezt a kormányzati beavatkozást, és a HaHa kezdeményezését már nem nézhette tétlenül a HÖOK sem. Akciót, utcai demonstrációt szerveztek[12]. Nem hallgathattak a rektorok sem. A kormány intézkedései, figyelemmel arra, hogy Orbán Viktor az önfenntartó felsőoktatásról vizionált korábban, az intézményeket működésükben, néhányukat létükben veszélyeztette. Nem hallgathattak az oktatók sem, hisz a megszorítások állások megszüntetését jelentették. Erre reagáltak a szakszervezetek is. Elsősorban az oktatási rendszer átalakítását következetesen bíráló PDSZ, és megjelent a felsőoktatási dolgozók szakszervezete is.

Az eseménynek két olyan elemét kell kiemelni, ami a tüntetés erőteljes visszhangján túl mutatott. 
Miközben a hallgatók a Műegyetemi nagygyűlésről a parlament elé vonultak, a szervezetek képviselői – hallgatók, oktatók, intézményvezetők, szakszervezetek – az ELTE ÁJK épületében megalakították a hallgatói követelések érvényesítése érdekében azt az egyeztető fórumot, ami a közös érdekek alapján a közös képviseletet hivatott ellátni[13]. 

A másik fontos új elem a középiskolás diákok szervezett megjelenése. „Hivatalos” megszólalásuk a műegyetemi fórumon, annak bejelentése, hogy megalakult a Középiskolai Hálózat. Az intézkedések – a 2012 februári is, a mostani is – éppen őket az érettségi, felvételi előtt álló diákokat érintette vaskosan. Kinek a felkészülési stratégiáját húzta át, kinek a tandíjrendszer a továbbtanulását lehetetlenítette el. Voltak már előzményei a diákok tiltakozásainak, de országos hálózatként való megjelenésük azokat is meglepte, akik közelről figyelik az oktatás körüli folyamatokat.

Közben sűrűsödtek a felhők a köznevelési rendszer átalakítása felett is. Az év végén komoly késés mutatkozott az államosítás előkészítésének folyamatában. Az önkormányzati iskolák átvétele, a Klebelsberg Központ felállítása, a fenntartás és működtetés rendezetlen viszonyai mellett a nagy visszhangot kiváltó bejelentés Matolcsy György nevéhez fűződik. A mézesmadzagként emlegetett életpályamodell bevezetéséhez kötődő pedagógus  béremelés 2013. szeptember 1-én nem lesz – jelentette be[14]. Ez a bejelentés önmagában is sokkoló volt, és ezt Gíró-Szász András konyakos kommentárja képes volt fokozni[15]. A szakszervezetek sztrájkkészültséget hirdettek, előkészítő szervezet létrehozásáról döntöttek.

A kormány az időhúzás és a tárgyaló felek megosztásának taktikai fegyverét vette elő.[16]

A HÖOK aláírt a kormánnyal egy megegyezést, a Pedagógusok Szakszervezete[17] aláírt a kormánnyal egy megegyezést[18].

Az úthenger dübörögve halad tovább.

Vannak bizakodásra okot adó jelek. Az iskolák pedagógusainak testületi megszólalásai[19], szakmai szervezetek is tiltakoztak[20], a középiskolás diákok eljutottak az országos szervezet létrehozásáig[21] , a közéleti-politikai szereplők felismerték, hogy az oktatási kérdésekkel foglalkozni kell[22], létrejött és működik egy szakmaközi együttműködés[23] …

Ezzel együtt új helyzet van. 

A kormány szemmel láthatóan egy centit sem enged a hatalmát biztosítani hivatott oktatási elképzeléseiből. Csak azokon a pontokon enged valamit, millimétereket, ahol látja, elképzeléseit nem tudja megvalósítani. Ezt egyébként is be kellene látnia, de most úgy állítja be, mintha a tárgyaló felek követeléseinek engedne, kész a megegyezésre[24].

Mit tehetnek ebben a helyzetben azok a civilek szervezetek, kezdeményezések, amelyek eddig is bírálták a kormány oktatás terén mutatott voluntarizmusát?

Továbbra is bírálni kell minden olyan jelenséget, ami az oktatási rendszer államosítását jelenti, ami szakmailag megalapozatlan, ami belátható következményét tekintve káros, ami a rendszer működésképtelenségét eredményezheti, eredményezi.

Tudományosan megalapozott elemzéseket kell készíteni a hatalom gyakorlatáról, minden kritikát álló tanulmányokkal kell bizonyítani az Orbán-Hoffmann rendszer szakmai gyengeségeit, tarthatatlanságát, a nemzetközi oktatásfejlesztési trendektől való eltérését.

Folytatni kell a jövőre tekintő, azt megalapozó, megkezdett szakmai munkát. Ez éppúgy jelentheti a hálózati erőforrásokat kihasználó együttműködést, mint professzionális kutatásokat.

Folytatni kell azt a felvilágosító munkát, aminek eredményeként pedagógusok, szülők, polgárok egyre nagyobb része, egyre több ember ismeri fel, hogy itt ténylegesen a jövő szétrombolásáról van szó, egy szűk csoport hatalmi érdekeiről, a hatalom birtokosai az oktatás terén is visszaélnek a választások alkalmával kapott felhatalmazásukkal[25], és az új rendszer kialakulásával mindenki veszít[26].

Folytatni kell a kapcsolatépítést azokkal a szereplőkkel, akiktől várható, hogy a civil szervezetek, kezdeményezések értékeit, szándékait, törekvéseit képesek lesznek a valóság folyamatainak alakításában megjeleníteni. Itt egy komoly dilemma előtt állnak a civilek. Ha azt akarják, hogy mindaz, amit képviselnek a valóság folyamataiban megjelenjen, és, ha ők maguk nem kívánnak a politika színpadán szerepelni, akkor vagy megkeresik, megtalálják a politikai színpad szereplőit, és együttműködnek velük, vagy maradnak önképzőkörök. Ez utóbbi is fontos, de ennek nincs köze a magyar társadalom jelenét és jövőjét meghatározó folyamatokhoz.

Folytatni kell a látványos elemeket is tartalmazó akciókat. A közelmúlt eseményei jelzik, hogy az emberek akkor figyelnek fel egy jelenségre, ha az szokatlanságával, különlegességével átüti a közéletet körül vevő elutasítást, egy-egy társadalmi alrendszer – oktatás, szociális ellátás, egészségügy, kultúra - szűknek értelmezett szakmai kérdéseit.  Egy-egy ilyen akció – pl. egy országos koordinációval, egy időpontban sok helyszínen megvalósuló, azonos tartalmi és formai elemeket megjelenítő villámcsődület -, a figyelmet reflektorként irányítja a célba vett jelenségre[27]. Látni lehetett, erre reagál a hatalom is.

Ott kell lenni a nyilvánosság fórumain. Ez természetesen akkor lehetséges, ha vannak olyan ügyek, amiket a nyilvánosság formálói – az írott és elektronikus sajtó szerkesztői – lapba, képernyőre valónak tartanak[28]. Ha van esemény, van a figyelmet vonzó mondanivaló, van lehetőség a megjelenésre, ha nincs esemény, mondanivaló, nincs lehetőség.

Külön fejezete a nyilvánossággal kapcsolatos munkának a közösségi oldalakon, különösen a facebook-on és a youtub-on való jelenlét. Ez a civil nyilvánosság. Ennek a civilek, a szervezetek, a szakemberek, az érdeklődő polgárok a birtokosai, a használói, a formálói[29]. Ezt nem tudja korlátozni semmilyen hatalom[30]!

További külön fejezetet jelent az e-nyilvánosságban a blogolás lehetősége[31]. Ez egy olyan új műfaj, ami a nyilvánosság kapuját az internet lehetősége kapcsán hihetetlen szélesre tárja! Változatos témában, változatos műfajban, változatos eszközökkel lehet eljutni az érdeklődő emberekhez. A blogok látogatottsági adatai azt jelzik, hogy ennek az eszköznek a használatával el lehet jutni olyan emberekhez is olyan mondanivalóval, amivel egyébként azokhoz az emberekhez azokkal a mondanivalókkal más módon nem lehetne.

Hogyan? Tovább!!

Mindenki – egyén, szervezet, hálózat – meg kell találja azt a munkaformát, azt az eszközt, amivel segíteni tudja ennek a formálódó, diktatórikus elemekkel jellemezhető világnak, ennek a vazallo-demokratúrának[32]  a megállítását, és segíteni tudja egy humánus-demokratikus világ[33]  alapjainak a kidolgozását, megvalósítását.





[1] Szándékosan nem használtam az oktatáspolitika kifejezést. Az a meggyőződésem, erről e blogban korábban írtam is, Orbán Viktornak nincs oktatáspolitikája, csak hatalma biztosítása érdekében alkalmazott hatalmi technikái, amiket az oktatás területén is alkalmaz. Lásd erről részletesebben a 2012. december 26-i bejegyzést.
[2] Kicsit késve, de annál világosabban fogalmazták meg ennek a pusztításnak a lényegét a budapesti Szilágyi Gimnázium pedagógusai, akik a nemzeti örökség elherdálásának nevezik mindazt, ami ma a közoktatásban történik. „A kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, de jure végrehajtotta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt. A régi struktúrát fölszámolták, az új még nem létezik. A helyzet irracionális…. Tiltakozunk e nemzeti örökség elherdálása ellen”. A teljes szöveget lásd: http://www.peticiok.com/az_iskolak_helyzeterol
[3] Lásd: www.tanszabadsag.hu
[4] Lásd: a facebook-on a „Tiltakozunk a köznevelési törvény elfogadása ellen” csoportot.
[5] Az alapos elemzés tizenöt fejezetet tartalmaz. A szöveget Nahalka István szerkesztette. Megtalálható a www.nahalkaistvan.blogspot.hu oldalon. Az első fejezet 2011. november 24-i keltezésű Lásd: http://nahalkaistvan.blogspot.hu/2011/11/halozat-tanszabadsagert-allaspont-i.html
[6] Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/
[7] Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/ertekek
[8] A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy több civil szakmai szervezet is tiltakozott 2011 őszén a köznevelési törvény kapcsán. Ezek egyike a Magyar Pedagógia Társaság. Lásd: http://www.pedagogiai-tarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1091:az-mpt-elnoeksege-szakmai-ervelessel-elutasitja-a-toervenytervezetet&catid=87:mpt-elnoekseg&Itemid=47
[9] A 2012. február 15-i „utolsó nyílt nap” elnevezésű rendezvényről lásd: https://www.facebook.com/events/239367222807130/ , a hallgatói fórumról pedig lásd:http://www.youtube.com/watch?v=h6I6c4dyyCs&feature=youtu.be
[10] A parlament ősszel vitanapot tartott az oktatási rendszer kérdéseiről. Lásd erről: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=587842 és http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=599506
[11] Csepeli György egy facebook bejegyzésben, követve a kormány névadási szokásait ezeket a csomagokat Rózsa Sándor Terveknek nevezete. Ez még akkor is találó, ha Rózsa Sándor nem a szegényektől, hanem a gazdagoktól  vette el azt, amit elvett …
[12] Lásd: http://index.hu/belfold/2012/12/12/tuntetnek_a_tandij_ellen/
[13] Lásd: http://www.fdsz.hu/sites/default/files/ofef-kozlemeny.pdf
[14] Lásd: http://atv.hu/cikk/20121007_oktatas
[15] „Amikor nagy vihar van a tengeren, azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni” – mondta Giró-Szász András az M1 műsorában.
[16] Lásd erről e blog Csapda című bejegyzését.
[17] Másik két, szervezeti befolyását tekintve kisebb szakszervezettel együtt.
[18] Lásd erről e blog Kiderült … című bejegyzését.
[19] A Szilágyi Gimnázium felhívásához több iskola – Kölcsey Ferenc Gimnázium (Budapest), Szent László Gimnázium (Budapest), Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (Budaörs), Batthyány Kázmér Gimnázium (Szigetszentmiklós), Berzsenyi Dániel Gimnázium (Budapest), Vak Bottyán Gimnázium (Paks), Vörösmarty Mihály Gimnázium (Budapest), Zrínyi Miklós Gimnázium (Budapest) – csatlakozott.
Lásd: http://fn.hir24.hu/itthon/2013/01/15/egesz-tantestuletek-csatlakoztak-a-tiltakozashoz/
[21] http://hvg.hu/itthon/20130119_Erdekvedo_halozatot_hoztak_letre_a_kozepi
[22] http://nol.hu/belfold/bajnai_szerint_gyokeres_valtozasok_kellenek_az_oktatasban, http://hvg.hu/itthon/20130124_Ellenzeki_egyeztetes_ujra_bevezetnek_a_18#rss
[24] Tipikusan ilyen az államosított iskolák igazgatóinak újrapályáztatása. Kétezer kilencszáz iskola igazgatói székét kellene pályáztatni, ha tartani akarnák az eredeti elképzelést. Nincs az az apparátus, amelyik képes lenne ezt az államosítás egyéb feladatai mellett megoldani.
[25] Miközben a választások előtt egy szót sem szóltak arról, az oktatás terén mit is akarnak … A felhatalmazást ennek fényében biankónak – tartalmában üres ígéret alapján történtnek – kell minősítenünk.
[26] Szülő gyereke nevelése tekintetében jogosultságát, szabad választását, pedagógus szakmai szabadságát és bérét, az iskola közvetlen társadalmi környezete az iskola életébe való beleszólás lehetőségét, …
[27] Erre lehet példa a hallgatóknak a köznevelési konferencián való demonstratív megjelenése. Lásd: http://index.hu/belfold/2013/01/18/megzavartak_balog_es_hoffmann_eloadasat_a_diakok/
[28] Azon érdemes lenne meditálni, hogy a nyilvánosságot ki formálja. Azok a szereplők – emberek -, akik az élet színpada történeteinek főszereplői, vagyok azok az emberek, akik a színpadi eseményekről tudósítanak … De ne ámítsuk magunkat. A média világában két mértékadó tényező van. A nézettségi mutató és a tetszési index.
[29] Lehetne hivatkozni az elmúlt évi arab tavaszra, de arra is, hogy vezető politikusok is élnek e nyilvánosság lehetőségével.  A civil alkalmazást bemutatva lásd pl. az kulturális terület civiljeinek youtub-os megjelenését (http://www.youtube.com/watch?v=YfenOc7leA0 /17.194 letöltés, 2013.01.25./, http://www.youtube.com/watch?v=X86TCau8qzw /10487 letöltés, 2013.01.25./, vagy a hallgatók és középiskolások Orbán Viktornak szóló üzenetét. http://www.youtube.com/watch?v=CDkkvNXj2Ik&feature=player_embedded#! /292.209 letöltés, 2013.01.25./
[30] Jól látszik az erőfeszítés kudarca olyan esetben, amikor nyilvánvalóan jogsértő internetes oldalt szeretnének jogszerűen megszüntetni. Lásd a szélsőjobboldali hírportál esetét. http://index.hu/kultur/media/2010/11/19/liberalisok_kovetelik_a_kuruc-info_betiltasat/ és http://nol.hu/belfold/kurucinfo__itt_a_veg_
[31] Már utaltam Nahalka István blogjára (www.nahalkaistvan.blogspot.hu). Most a  http://oktpolcafe.hu/ –t említem, mint az egyik szakmailag kiemelkedő internetes fórumot.
[32] A rendszer rövid jellemzését lásd a 2012. 12. 26.-i bejegyzés 2. tételében.
[33] Nem ringatom magamat abban a naiv hitben, hogy az orbáni világ utáni világ maga lesz a megtestesült álom. Nem. Akkor és ott – bármikor is jöjjön el ez az idő – lesz szegénység, lesz társadalmi igazságtalanság, lesznek nehéz sorsú emberek, lesznek egyenlőtlenségek, lesznek érdekellentétek, … De reményeim szerint az a hatalom ne fogja akarni a társadalmi feszültségeket, kevesek jólétét sokak rovására, hanem éppen fordítva. A társadalmi feszültségek enyhítését akarja, sokak jólétét, és talán senkinek nem a rovására. 
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)