Egy néhány nappal ez
előtti bejegyzésemben azt írtam, a kormány köznevelés-fejlesztési
stratégiájáról, idézve annak célkitűzését, nincs miről beszélni.
Nem hagyott nyugodni az a mondat.
Ez lett belőle.
„A köznevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló
Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják
magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptörvényünk kimond.”
Nem a Fidesz, mint politikai párt választási programjából
való az idézet, nem is a szatellit pártocska valamely brosúrájából, hanem egy
kormány-előterjesztésből, ami a köznevelés fejlesztésének stratégiai kérdéseit
hivatott tárgyalni. Ez a mondat a mai Magyarország köznevelési rendszere fejlesztésének
fő célkitűzést határozza meg. „Ezen belül”, így, ezen belül(!) azért előkerül a
gyerek, meg a társadalom a jogállamisággal, minden egyébbel.
Ízlelgessük a mondatot.
A köznevelés
kulcsszerepet játszik …
Igen, számos eszközt használ az Orbán-kormány abból a célból, hogy elérje
népnevelői célját. Azt, hogy az állampolgárok magukénak vallják az
Alaptörvényben foglalt értékeket. Azt is mondhatjuk, hogy Orbán Viktor az egész
országot egy nagy átnevelő táborként kezeli. Ott a kezében a teljes közszolgálati
média, ami a tájékoztatási feladatok megoldásával nem a közt, hanem őt,
hatalmát szolgálja. Ott a kezében a parlament, ami a jogalkotási munkájával nem
a nemzet jövőjét, hanem őt, hatalmát szolgálja. Ott van a kezében a
rendvédelem, a jogszolgáltatás (bíróság, ügyészség) teljes intézményrendszere,
amely nem az állampolgárokat, hanem őt, hatalmát szolgálja. Kezében van a
gazdasági fejlesztés egyetlen forrása, az Eu-támogatások, ami nem a társadalom
működőképességének fejlesztését, gazdasági értelemben a gyarapodást, hanem
vazallusai gazdagodását szolgálja. Ezek az intézmények mind szerepet játszanak
abban, hogy Magyarország állampolgárai mind nagyobb arányban magukénak vallják
Orbán Viktor értékeit. És ott van egy speciális intézményrendszer, az oktatási
rendszer, amelyik kulcsszerepet játszik e folyamatban. A felnövekvő generációk
ideológiai átnevelése eredményeként megvalósul a kövéri terv: ahogy biológiailag
kicserélődik a népesség, a kulcsszerepben lévő köznevelés áldásos eredményeként
egyre növekszik az Orbán-hívők száma.
Megújuló
Magyarország … Magyarország tényleg megváltozott.
Hogy megújulásnak lehet-e nevezni a harmincas évek világának restaurálását, egy
prefasiszta társadalom és gazdaság viszonyainak kialakítását a XXI. század
második évtizedében, azt nem hiszem. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Igaz,
a rendszerváltástól 2010-ig terjedő időszakhoz képest tényleg sok újdonságot
láthatunk. Megszűnt a jogállam, megszűnt a szólásszabadság, megszűnt a
társadalmi párbeszéd, megszűnt a gazdasági növekedés, megszűnt viszonylagos
létbiztonság, megszűnt a szociális gondoskodás, megszűnt az egészségügy
működőképessége, és folytathatjuk a sort. Mindenből van valami. Annyi éppen,
hogy azt lehessen mondani, van, mit rikácsolnak a vészmadarak.
Leendő felnőtt
állampolgárok … igen, itt a gyerekekről van szó. A
mi gyerekeinkről. Akik neveléséért mi, a szüleik vagyunk felelősek. Akik
nevelése felett a rendelkezést, annak meghatározását, hogy milyen értékeket
képviseljenek gyerekeink felnőttként, az állam elveszi tőlünk. Államosították
az iskolákat, államosítják a pedagógusokat, és államosítani akarják a
gyerekeinket is. Furcsa a megfogalmazás? Lehet, de ezt, az oktatási rendszer
totális államosítását éljük. Lásd a legutóbbi akciót, a tankönyvkiadás államosítását.
És még nincs vége! Jön a pedagógiai szakmai szolgáltatások teljes állami
ellenőrzése, végső soron államosítása.
… vallják magukénak … Igen, most nem
az övék, az állampolgároké a mi értékrendünk.
Most még csak tudomásul veszik, hogy ez van, de mi – az állam – azt szeretnénk, hogy ők a mi értékrendünket belülről vallják magukénak. Nincs itt kérem szó
szuverén gondolkodásról, nincs szó autonóm emberről, a XXI. századi
multikulturális világban nincs szó más értékekről, az egymás mellett létező világnézetek
posztmodern felfogása nem fér bele a jezsuitákat megszégyenítő térítő buzgalom
célkitűzéseibe. Az emberek a mi
értékrendünket vallják magukénak, minél magasabb arányban.
… amelyeket
Alaptörvényünk kimond. Itt aztán tényleg
kint van a szög abból a bizonyos zsákból. Az Alaptörvény ugyanis nem Magyarország
Alaptörvénye, különösen nem a Magyar Köztársaságé – mert ez megszűnt -, nem a
nemzeté, nem az országlakók sokaságáé, nem mindanyiunké, akik e lángoktól ölelt
kis ország polgárai vagyunk politikai-világnézeti alapállástól, nemzetiségtől,
vallástól, és minden mástól függetlenül, hanem a miénk, a kormányé, a parlamenti kétharmadé, aki megszavazta. Hogy
ez az Alaptörvény változhat? Hogy ezt az Alaptörvényt nem erősítette meg
népszavazás? Hogy ez az Alaptörvény mértékadó alkotmányjogászok, történészek,
más szakemberek által is élesen bírált, nem felel meg sem történetileg, sem
jogilag egy alaptörvénnyel szemben megfogalmazott követelménynek, nem a nemzet
egészét megjelenítő dokumentum? Mit számít? A miénk. A mi alapértékeink
vannak beleírva. Nem az egyetemes emberi és polgári jogok, nem egy többpárti
parlamenti demokrácia, egy modern piacgazdaság, egy tagolt szerkezetű, de ezzel
együtt szolidáris társadalom működésének legáltalánosabb szabályai, hanem a mi értékeink.
Lehet-e ezek után ezt a köznevelés-fejlesztési stratégiát
racionális érvekkel csiszolni? Nem. Bírálni igen, rámutatni arra, hogy ez a
stratégia a harmincas évek prefasiszta társadalmának centralizált-uniformizált,
keresztény-nemzeti eszmeiséggel átitatott, az akkori tudományos fejlettségnek
megfelelő oktatási rendszert, pedagógiai gyakorlatot szilárdítja meg. S aki
kezdeményezője, valamint aktív részese e stratégia kidolgozásának,
megvalósításának, részese a magyar társadalom lezüllesztésének,
szétzilálásának, jövője, lehetőségei elherdálásának.
Vajon hány szögnek kell még a zsákból kiesnie, hogy
észrevegyük, itt valami nagyon nincs rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése