A rendszerrel van baj – ezt nem érti Orbán

Sokakat meglepett a középiskolás diákok tiltakozása. Engem is. Még akkor is, ha voltak jelek, amik mutatták, a középiskolásokkal nem lehet mindent megtenni.

Idén februárban már egyszer a kormány durván beavatkozott a középiskolások sorsába, a felsőoktatási intézmények működésébe. Már az érintettek kezében volt a felsőfokú tanulmányokra vonatkozó kiadvány. Intézményekkel, képzéssekkel, keretszámokkal, mindennel. A kormány teljesen váratlanul döntést hozott a korábban megállapított keretszámok módosításáról. Éppen olyan megalapozatlan, éppen olyan előkészítetlen, következményeit tekintve éppen olyan átgondolatlan, eljárását tekintve éppen úgy nélkülözte az egyeztetéseket, mint a mostani kormánydöntés. Akkor, februárban a Hallgatói Hálózat hirdetett demonstrációt. Az ELTE lágymányosi épületétől ment a demonstráló csapat a Corvinus egyetemhez, ahol egy nagygyűlés keretében hangzottak el beszédek … Voltak ott egyetemisták, középiskolások, oktatók, a közoktatásban dolgozó pedagógusok. Ezt követően vonultak a gyűlés résztvevői az Egyetem térre, és a jogi karon tanteremfoglalásra, spontán gyűlésre, fórumra került sor.

Emlékezetes reakciót fogalmazott meg az ÁJTK HÖOK. Tiltakoztak hallgatótársaik akciója miatt … No comment.

Nagyjából ennyi. Ezt követően mintha kifújt volna a tiltakozás.

Csak a közoktatásban dolgozó pedagógusok, a HAT keretében folytatták küzdelmüket, vagy inkább csak küszködtek a kormányzati úthenger mindent eltaposó haladását látva.

Azért közben történt egy és más.

Az állam által átvett megyei középiskolák igazgatóit elkezdték lecserélni. A legnagyobb visszhangot a szigetszentmiklósi Batthyányi esete váltotta ki. Tanárok, diákok, szülők fogtak össze a nyilvánvaló politikai hátterű személyi döntés ügyében. Még az egykor a MIÉP listáján a megyei közgyűlésbe került alapító igazgató is éles szavakkal ítélte el a Fideszes nyomulást.

A nyár elején a budapesti József Attila Gimnázium esete kapott nagyobb sajtónyilvánosságot. Itt is a szigetszentmiklósihoz hasonló helyzet alakult ki. A pedagógusok, a diákok, a szülők együttesen, erőteljes léptek fel, és ez meghátrálásra késztette a kerületi önkormányzatot. Nem úgy Zuglóban. Itt is döntő támogatást tudott maga mögött az iskolát eredményesen igazgató pedagógus, aki folytatásra pályázott. A Papcsák-önkormányzat első körben nem döntött. Nem akarták az igazgatót, ezért inkább megfúrták magát az eljárást. A nyár közepén vették újra elő a vezetői pályázat ügyét. Szülők, diákok, pedagógusok tiltakoztak, tüntettek, de visszhang nélküli és eredménytelen volt akciójuk. A megbecsült igazgató tanárként sem maradhatott az iskolában, kiutálta az új „vezető”. A videó-megosztó portál egyik gyors sikert befutott anyaga volt az a néhány perces felvétel, amikor a telekis diákok feketébe öltözve tiltakoztak iskolájuk udvarán …

Az új tanév mozaikjait próbáljuk meg összerakni.

Nézzük a legfontosabbakat.

Az események augusztusban kezdődtek.

A nyár végén a miniszterelnök egy gazdasági konferencián arra figyelmeztet, nehogy valamilyen más típusú rendszert kelljen bevezetni … Azóta is rágják ezt a csontot a politológusok, ez vajon a parlamentáris demokráciához, a piacgazdasághoz, a jogállamhoz képest mit jelent.

Szeptemberben megkezdődött a köznevelési törvény végrehajtása. És folytatódott a vita, vajon minden a helyén van a januári államosításhoz? Vajon a következő évi működési költségek rendelkezésre állnak? Vajon az a pedagógiai munka, aminek feltételeit az önkormányzatok biztosították, ott folytatódhat-e január 1. után, ahol azt decemberben az iskolákban abba hagyják? Nem tudott erre választ adni senki. Viszont a NAT alapján az egységes kerettanterv nem készült el időre …

Október 15-ig az egyetemeken be kellett fizetni az első félévi tandíjat. Ami nincs, aminek létét a kormány következetesen tagadja. Azzal érvelnek, diákhitel2 van. Nem érdekli őket, hogy a várakozáshoz képest nagyon kevesen éltek ezzel. Mert nem akarták aláírni a „röghöz kötést” jelentő szerződést. A miniszterelnök egy szakmai fórumon elmondja vízióját: a felsőoktatásnak önfenntartó rendszerként kell működnie.

Majd jött a Rózsa Sándor Terv, az Orbán-Matolcsy megszorító csomag. Kiderül, nincs pénz a közoktatásban dolgozó pedagógusok jövő szeptemberi munkaidő-növekedésének bérkompenzációjára. A mézesmadzagról hirtelen eltűnt a méz. A pedagógusok hirtelen rádöbbentek, hogy a kormány nagy ívű reformja számukra nem bérnövekedést fog jelenteni - még, ha nominálisan erre számítottak is -, hanem a túlórák, helyettesítések munkaidőbe való beépülése komoly bércsökkenést eredményez. A szakszervezetek sztrájk-készültséget jelentenek be.

Az újabb megszorító csomagok részeként az egyetemek-főiskolák törvény szerint járó költségvetési támogatásából hét milliárd forintot „zárolnak”. Ez az intézmények egyhavi működési költsége, amit „ki kell gazdálkodni”…És a költségvetés vitájában kiderül, 2013-ban tovább csökken az intézmények támogatása. Ehhez kapcsolódott a Bach-huszárok vezénylése, a kormánymegbízottak megjelenésének terve az egyetemeken. Ez az egyetemi autonómia durva megsértését jelenti.

A közoktatás átszervezéseként újonnan felállított intézet igazgatója is jelzi, a jövő évi költségvetés tervezete az általános- és középiskolák működése tekintetében komoly nagyságrendű hiányt mutat. Úgy, hogy ekkor még nem ismert, az önkormányzatok milyen nagyságrendben vállalják az iskolák rezsiköltségeinek fizetését.

A parlamentben szakszervezeti kezdeményezést felkarolva az ellenzéki pártok indítványára az oktatás kérdéséről vitanapot tartanak. Itt a miniszterelnök maga is úgy fogalmaz, nincs tandíj, az csak az emútnyócévben volt.  Ezt követően kormánydöntésként jelentik be, hogy a következő tanévben mindösszesen tízezer államilag támogatott hallgató kezdheti meg tanulmányait a felsőoktatási intézményekben. Megismétlődik az év eleji helyzet. A középiskolások kétéves munkája egy pillanat alatt semmivé – csaknem semmivé – vált. A fizetős tanulást nagyon sokan nem tudják vállalni.

Az oktatási szektor szereplői részéről komoly szakmai kifogások fogalmazódnak meg. Minden területen.

A kormány, a kormányzati szereplők által megfogalmazott ígéretek rendre semmissé válnak. Minden területen.

A jövő év egyik nagy költségvetési vesztese az oktatási szektor. Minden területen.

Minden egyeztetés nélkül, még a korábbi formális „egyeztetéseket” is mellőzve születnek a közeli és a távolabbi jövőt meghatározó döntések. Minden területen.

A közoktatás is, a felsőoktatási is a működőképtelenség határáig jutott.

A szakszervezetek sztrájkbizottságot alakítottak, megkezdődött a tárgyalás a kormánnyal. Látszott már a tárgyalások kezdetekor, hogy a kormány képviselői húzzák az időt, arra számítanak, jön a karácsony, újév, az iskolákban a félév végi munka, a felsőoktatásban vizsgaidőszak, kifárad a tiltakozás.

A hallgatók viszont megmozdultak. A Hallgatói Hálózat tüntetést hirdetett. A HÖOK vezetői is megérezték, a kormány a hallgatókat, a jövendő hallgatókat, egyetemeket-főiskolákat ellehetetlenítő döntéseihez nem asszisztálhatnak. Az intézmények vezetői, a rektorok is megszólaltak, s a maguk kifinomult stílusában, de határozottan tiltakoztak. A középiskolás diákoknál is betelt a pohár. Budapesten, Pécset, az országban sok helyen középiskolákban tiltakozó akciókra került sor. A HÖOK Műegyetemi rendezvényén egy színpadon szerepelt hallgató – HaHa-s és HÖOK-os! -, oktató, rektor közoktatási és felsőoktatási szakszervezeti vezető, középiskolás diák. És ott volt mellettük a humán szféra képviselője. Akit, akiket sokkolt a kormány kultúrpolitikája. Csak három dolgot említek, a független színházak anyagi ellehetetlenítését, a Magyar Művészeti Akadémia nyomulását, a Nemzeti Színház döntés előtt lefutott vezetői pályázatát.

Orbán Viktort megérintette a tiltakozás. Úgy tűnt, az úthengert befékezte és megfordította. Egy hétvégi, hallgatókkal folytatott kocsmai beszélgetést követően az eddigi felsőoktatási keretszámokat illetően, videó-üzenetben a páli fordulathoz hasonló bejelentést tett. Az úthenger dübörög tovább, csak egy tartályt kidobott, az, ahogy az út mentén a népek akarják, maradjon ott nekik.

A hallgatók, diákok válaszoltak neki. Felhívták a figyelmét arra, hogy nem értette meg a hallgatók-diákok-oktatók-pedagógusok-szülők üzenetét.

Nekik nem a rendszer egy elemével van bajuk, hanem a rendszerrel.

Itt tartunk.

Hétfőn az érintettek a minisztérium előtt, a Szalay utcában gyülekeznek.

Ps. Nem gondolom, hogy ez egy teljes körű elemzés lenne. Az idő szorítása, az érintettség miatt nem is lehet az. Talán a kronológia sem pontos. Mégis, remélem a mozaik elemeit – ha nem is mindet - sikerült úgy kirakni, hogy abból kirajzolódik a kép.