Nem kezdődik, folytatódik!

Napvilágot látott azoknak az egyetemi oktatóknak a névsora, akiket az ELTE BTK-n nem tudnak (nem akarnak?) tovább foglalkoztatni.

Ez az Orbán-kormány oktatási rendszer ellenindított támadásának újabb fejezete. Persze, közvetlenül nem Orbán kezeli a támadó fegyvereket, ő csak a körülményeket alakítja. A piszkos munkát elvégzik a vazallusok

Nem tegnap kezdődött ez a rombolás, és nincs még vége. Áldozatai vagyunk már most is mind, még, ha ezt nem is érzékeli mindenki. Majd fogja. Ahogy az üzemanyagok áfájának emelése sem csak az autósokat érintette.

A köznevelés intézményeiben dolgozó pedagógusok közül is sokan várták, hogy majd milyen jó lesz az államosítás után. Megkapták. Jelentős bércsökkenést eredményezett a fenntartás új rendszere. A működési zavarokról nem is beszélve. A tisztességes pedagógus úgy is vesz krétát … Ebben hoffmanni mondatban vastagon jelenik meg a hatalom cinizmusa. A pedagógusok lelkiismeretére rájátszani – finoman szólva, nem illik.

Az államosítás sikertörténet – mondta Hoffmann Rózsa. Mint ahogy a negatív növekedés is növekedés.

2011. decemberében fogadta el a fideszes mameluk sereg a köznevelési törvényt. Az oktatás kérdéseihez értő Pokorni Zoltán határozottan bírálta e törvényt, szakemberek egybehangzóan mondták, hogy ilyen törvényt modern országokban nem vesznek napirendre, ennek ellenére Orbán akarata érvényesült. Ahogy 2012 februárjában a teljesen váratlanul bejelentett hallgatói keretszámokról és a tandíjról szóló döntés esetében is. Az elmúlt évben szinte nem múlt el hónap anélkül, hogy az oktatás valamely területén ne történt volna valamilyen botrányos esemény. Olyan, amelyik a kormánynak az oktatási rendszer elleni hadjáratához kapcsolódott. Azt mondják, új alapokra helyezik az oktatást. Igaz. De az alapok elemeit a történelem – a politikatörténet, a neveléstörténet, a tudománytörténet - kihajított kacatjai közül bányászták elő. Ezekre az avítt, a modern világ körülményei között működésképtelen, használhatatlan kacatokra – államosított iskola, uniformizált követelményrendszer, egy-tankönyves oktatás, ideológiai indoktrináció, kötelező hitoktatás az iskolákban, a szakképzés gebinbe adása – építik a XXI. század modern Magyarországát. Harminc év sziszifuszi munkáját rombolják szét, és amit építenek, építeni akarnak csak a Fidesz-hatalmat szolgálja, semmi mást. Csak hablatyolnak a nemzeti érdekről. Mert milyen nemzeti érdek az, ami azt eredményezi, hogy aki csak teheti, a legjobbak, menekülnek az országból, milyen nemzeti érdek az, ami tönkre teszi a felsőoktatást, milyen nemzeti érdek az, ami iskolák elszürkülését eredményezi, milyen nemzeti érdeket szolgál az iskolák ideológiai befolyásolása, milyen nemzeti érdek az, amelyik csak keveseknek - a tehetősebbnek - biztosít használható tudást, milyen nemzeti érdeket képvisel a tehetséges, de szerényebb anyagi körülmények között élő diákok felsőoktatásból való kirekesztése,  milyen nemzeti érdeket képvisel a magyar társadalom megosztása?

A felsőoktatás sem járt jobban. Csökkenő állami hozzájárulás, brutális elvonás év közben is, Bach-huszárok megjelenése az egyetemeken, tandíj, röghöz kötés. És most itt az elbocsátás. Az egyetemeket érintő megszorítás állásokat jelent. Mínuszban. És még azt merik mondani, hogy ez lépés a minőségi felsőoktatás felé! 

A kormány kétszínű viselkedése itt is megjelenik. A hallgatók kezdeményezte tiltakozás hatására a kormány tárgyalni kezdett. Nagyon hamar kiderült, a tárgyalás csak színjáték. Pénz nem lesz több, a tandíj marad, kancellár az egyetemeken marad, a röghöz kötés bevésik a gránit-alaptörvénybe. A hallgatókra meg mennek a nemzeti nyomozók.

Tudjuk, nem az egyetemi oktatók elbocsátása az oktatás rendszer elleni fideszes hadviselés végső csatája. A hatalmát az oktatási rendszer maga képére formálásával évtizedekre biztosítani kívánó Orbán-kormány hosszan elhúzódó háborújára kell felkészülni.

A hatalmi eszközök Orbán kezében vannak.

Ezt a háborút mégis el fogja veszíteni.

Biztasson minden diákot, szülőt, hallgatót, oktatót, pedagógust, minden demokratát, hogy a görög drámák dramaturgiai törvénye - a hatalmával visszaélő zsarnok elbukik – eddig a történelemben mindenkor igazolódott.

És a görög drámák dramaturgiáját Orbán Viktor sem tudja átírni.

 Egy figyelemre méltó levél

E blogban eddig nem szerepelt dokumentum. Most a kezembe akadt – az internetes nyilvánosságon keresztül – egy levél. Érdekes. Sőt! Több mint érdekes. Ez a dokumentum nem elsősorban a HaHa-s egyetemi tanteremfoglalás miatt érdekes, hanem azért, mert bemutatja, hogyan hozza létre a diktatúra azokat a bábukat  akik éltetik a diktatúrát.

A levél kapcsán Kurt Lewin vezetési stílusokkal kapcsolatos elmélete, ennek nevelési stílusként való megjelenése jutott eszembe. Ezt egy klasszikus kísérletben Mérei Ferenc szakértése mellett Vas Judit rendezésében vették filmre. A levél aláírója az a gyerek – képletesen - , aki ügyel arra, hogy a foglalkozás keretében az ovistársak szép csendben csak piros tojásokat csináljanak…

Nem vagyok nagy híve a kötelezőnek, de ezzel a filmmel kivételt tennék. EZT MINDEN EGYETEMI HALLGATÓNAK, MINDEN PEDAGÓGUSNAK - rendszeresen, néhány évente továbbképzés keretében -, MINDEN KÖZÉLETI SZEREPRE KÉSZÜLŐ EMBERNEK MEG KELLENE NÉZNIE!! 

A kísérletet megnézheted itt:  http://mestertanarvp.ektf.hu/node/51
(A link címsorba másolása és a kattintás után egy regisztrációs felület jön be. A regisztrálás nem túl bonyolult. Felhasználónév, jelszó kétszer, és a felhasználási feltételek elfogadása. A videótár harmadik oldalán található a Módszerek c. film. Biztos vagyok benne, hogy megéri a "fáradtságot". Félelmetes, amit a 23 perces film mutat. )

.........................................................................................................................................................

Tisztelt Rektor Úr!

A Hallgatói Hálózat önkényes teremfoglalása miatt fordulok Önhöz. Az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzat feladata a bölcsész hallgatók érdekeinek képviselete és védelme. Ennek szellemében folyamatosan nyomon kísérjük a kari eseményeket, és mint az bizonyára Ön is tudja, állásfoglalást is kiadtunk a kialakult helyzetről: "Ez úton felszólítjuk a blokád és fórum résztvevőit, hogy legyenek tekintettel az ELTE BTK azon hallgatóira és oktatóira, akik nem kívánnak részt venni megmozdulásaikon, és ne korlátozzák részvételüket, eredményes munkájukat az előadásokon és szemináriumokon."

Mint a Hallgatói Önkormányzat felelős vezetője nem hagyhatom ugyanakkor szó nélkül a kialakult események azon fejezetét sem, hogy bennünket, tanulni vágyó ELTE BTK-s hallgatókat a tanuláshoz való jogainkban sértenek meg ELTE-s közalkalmazottak, akiknek mint az ELTE felelős vezetője Ön a munkáltatója. Sajnálatos módon azt tapasztaljuk ugyanis, hogy nemcsak bölcsész oktatók, hanem más karok tanárai is jelen vannak az illegális egyetemfoglaláson, megsértve és semmibe véve ezzel az egyetemi szabályzatokat és Dezső Tamás dékán úr mint a BTK felelős vezetője és a foglalás helyszínéül szolgáló terem felelős ingatlangazdája utasításait. Külön hangsúlyozandó, hogy a szóban forgó oktatók jelenlétükkel és hozzászólásikkal tovább bátorítják jogsértőket, ezáltal tovább rombolják az ELTE BTK törvényes rendjét, és tovább akadályoznak bennünket, ELTE BTK-s hallgatókat a tanulásban. Kérdezem ezért Rektor úrtól mint az ELTE felelős vezetőjétől, hogy milyen munkajogi következményei lesznek annak, hogy másik karok közalkalmazott oktatói önkényes viselkedésükkel akadályozzák a BTK-s hallgatókat a tanulmányaik zavartalan és az ELTE-hez méltó folytatásában?
Kérdezem Rektor Úrtól azt is, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy az ELTE más karainak hallgatói folytatnak ugyanilyen rendbontást a BTK-n?
Kérdezem Rektor úrtól, hogy az Egyetem vezetése miért nem akadályozza meg a további jogsértést, miért nem szólal fel ellene, és miért nem ítéli azt el? Tájékoztatom Rektor Urat, hogy Dezső Tamás dékán úrral hasonló témában szóban egyeztettem a BTK-s oktatók és hallgatók vonatkozásában. Tájékoztatom Önt arról is, hogy levelemet másolatban megküldöm az ELTE valamennyi dékánjának és kari hallgatói önkormányzati vezetőjének, valamint a hallgatói ügyek rektori főbiztosának.

Tisztelettel,
Garbai Ádám
ELTE BTK HÖK
elnök
Budapest, 2013. 02. 16.

Ezen az oldalon eddig csak oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkoztam. Ez az első eset, talán nem az utolsó, amikor az élet egyéb ügyeivel kapcsolatban mondom a magamét. Persze, rögtön az első alkalommal nem is a magamét mondom. Mert nem az a fontos most, a témáról én mit gondolok, hanem az, akiket a téma közvetlenül érint, akik a tettek következményeit is viselik, ők mit gondolnak,hogy látják a világot ...
Hogy most mit? 

Székelyzászló

A napokban politikai elterelő hadműveletbe kezdett egy alig észlehető politikai képződmény a székelyzászló okán. A lényeges társadalmi kérdésekhez nem szólnak hozzá, amihez meg hozzászólnak, jobb lenne, ha nem tennék. Küzdenek a szélsőjobboldali szavazatokért. Ebbe a gigászi küzdelembe beszólt Demeter Szilárd, Tőkés László kommunikációs munkatársa. Az alábbi levelet ő fogalmazta, Szele Tamás tette közzé a K. úr ír blogban.

A múlt héten  a karaktergyilkos felhívása nyomán az én városomban is hablatyoltak melldöngető magyarok össze-vissza mindent. Felhúzták a városháza előtti zászlórúdra a székelyzászlót. Röhögnek azon, milyen jól kiszúrtak a román kormánnyal ... Ostobák. Tudom, nem szabad minősíteni polgártársainkat, de ők arra nem gondolnak, mi a következménye odaát annak, amit ők tesznek itt. Mert itthonról nagyon könnyű magyarkodni. Nem az fóti Czuczor utca lakóját éri megtorlás ...

Tehát nem nekik, a pojáca-magyaroknak ajánlom e sorokat. Őket hitükben nem ingatják meg a józan gondolatok. Azoknak a figyelmét szeretném felhívni a levél részletének megjelenítésével, akik képesek a fejüket is használni akkor, amikor a határon túl élő magyarok ügye kerül napirendre. 

Arra, amit Demeter Szilárd mond, oda kell figyelni.

„1. Az erdélyi magyar közösség nem homogén massza, nem egy akol, hol juhainknak maradéka békésen kérődzik a nagy magyar történelembe belé. Sokfélét gondolunk a világról, és ez így van rendjén, tartsd ezt te is tiszteletben. Ha meg akarod mondani, hogy mit gondolunk mi, erdélyi magyarok, akkor kiröhögünk.

2. Felhős-borongós homlokod alól a jövőbe tekintve ne beszélj úgy tizenötmillió magyarról, hogy közben tízmillióra gondolsz. Észrevesszük. Hogy pontosan értsd: ez olyan, mint amikor Európáról beszélsz, de közben a legvidámabb barakk ideája lebeg a szemed előtt.

3. Nemzetállamból jössz nemzetállamba, de van egy lényeges különbség: erdélyi magyarként kisebbségben élünk, tehát a többségi logikádat nem mindig értjük.

4. A románok viszont nem akarják érteni. Mielőtt beletenyerelnél valamibe, próbáld meg végiggondolni, hogy a magyarok… kezdetű mondatod hogyan hangozna a románok… felütéssel. Mi, erdélyi magyarok, mindkét verziót naponta halljuk; és bár zsigerből a magyar verziót érezzük igaznak, többnyire a románt erőltetik ránk, van is feszültség emiatt. Kampánycélokból ne tetézd (más kérdés az ún. nemzetpolitika).

5. Apropó, románok: Erdélyben jóval többen vannak, mint mi. Tetszik, nem tetszik, ez ténykérdés, tehát Erdélyről úgy beszélni, mintha nem is élne itt hatmillió román, enyhén szólva is hülyeség, a politikai vakságod árát pedig mi fizetjük meg. Nem mintha az erdélyi magyar politikai elit az elmúlt huszonhárom év alatt erre a problémára tudott volna épkézláb és élhető választ adni, de a rossz válaszok számát fölösleges szaporítani.

6. Ráadásul a románok többsége nem szokott magyar gyermekeket reggelizni. Két lábuk van, két kezük, két fülük, két szemük, annyira emberiek, hogy ha például kimész Kolozsvár főterére, nem tudod megmondani, ki magyar és ki román, amíg meg nem szólalnak. Belőlük fölösleges ellenségképet rajzolni, éppen elég bajuk van nekik is a bunkó politikusaik miatt, kár lenne ezek számát szaporítani.

7. Ne zsidózz, az erdélyi magyarok a zsidókérdést – sajnálatos történelmi események miatt – nem értik. Nem nagyon láttak zsidót, és ha láttak volna, akkor sem értenék, hogy mi a baj azzal, hogy ő zsidó. Vagy ha értik, akkor a saját sorsukon keresztül értik meg. Hidd el, eléggé nehéz úgy nekifeszülni a világnak, hogy indulásból azért utálnak, mert magyar vagy.

8. A romakérdés Romániában még akutabb probléma, mint Magyarországon. Becslések szerint 2–2,5 millió cigány élhet ebben az országban, és velük eddig egyetlen kormány sem foglalkozott érdemben. Nagyjából annyit látnak a kérdésből, hogy a koldusmaffia roma tagjait románként azonosítják be külföldön, rontva ezzel az országimázst. Tehát amikor hazazsuppolja őket valamely állam hatósága, akkor fogadkoznak és hazudoznak egy kicsit, majd félrefordítják a fejüket, ha a hazazsuppolt személyek ismét kifelé mennek. Az országhatáron belül élőkről még csak tudomást sem vesznek, márpedig ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem kéne a cigánybűnözéssel neked meggyújtanod a kanócot, ennél jóval összetettebb a kérdés, túlmutat a magyar nemzeti problématáron.

9. A parttalan jogszaporítás nyelvét sem értjük. Nagyobb hiányérzetünk van a kollektív jogok kapcsán, hogysem az egyén jogainak eszköztárával körbe akarnánk bástyázni magunkat. Túlzásnak tűnik, de egy kisebbségben élő nemzetrész – mint politikai közösség – tagjaként gyakorlatilag beleszületünk a jobboldaliságba. Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt korára is mindenki jobboldali marad, de a többség igen. Elég rossz emlékeink maradtak a nacionálkommunizmus időszakából, ráadásul a balliberális értékvilágot naponta cáfolják a román szocialisták és liberálisok. (Errefelé a leginkább szélsőjobbos szöveget az elmúlt években a liberális pártvezér tolta.) Szóval ne csodálkozz, ha az ideológiai hívószavakra süketek vagyunk.

10. Nézz rá a térképre! Erdély nem csupán Csíksomlyóból és Tusványosból áll. Például a partiumi magyarok végigizgulták Isaura kiszabadítását, az ántivilágban ott rágták a körmeiket a tévé képernyője előtt, tehát pontosan értik, hogy esetleg mire utalsz a Xénia-lázzal – Székelyföldön viszont nagyot néznének. És a Szilágyságban sem érdemes elcseszett Tamás Gábor-imitátorként haknizni, mert ott is gyönyörű a táj, de amit ott magasodik, az nem a Hargita.

11. A szociológusok háromféle életterünket különböztetik meg: vannak a tömbmagyar régiók (Székelyföld, Partium és Szilágyság egy része, illetve Közép-Erdély egy kis része), beszélnek még az ún. interetnikus vidékekről, valamint a szórványról. Az interetnikus vidék azt jelenti, hogy együtt élünk a románokkal: általában ők vannak többségben, tehát ha bemész az éjjel-nappaliba, nem biztos, hogy értenek magyarul. Ennek nem föltétlenül örülünk, és européer szemmel sem helyes, de ez is ténykérdés. Ne lepődj meg, hogy amikor ilyen helyeken oláhozol, a közönség egy része feszeng. Lehet, hogy a szomszédjáról, házastársáról, édesanyjáról beszélsz. A szórványban biztosan a szomszédjáról beszélsz. A tömbmagyar vidékek sem egyformák: a partiumiak és a székelyek annyira különböznek egymástól, hogy én például székelyként a Partiumban sokszor nem értem a véreimet, pedig tíz éve itt élek (és feltételezem, engem sem mindig értenek).

12. Nagyjából hasonlóak a médiafogyasztási szokásaink, mint a magyarországiaké, annyi többlettel, hogy mi a román kereskedelmi adókon is követni tudjuk a tehetségkutatókat. Tehát ugyanazok a kulturális kódjaink, nem lehet letudni a kampányt néhány Wass Albert-idézettel. Nagyváradon például ötezer ember rágta a gulyást Bunyós Pityu konzervritmusára a Várban. Ellenpéldaként a Kolozsvári Magyar Napokat említhetném, ahol a Mátyás-szobor előtt húszezer ember énekelte a Himnuszt augusztus 20-án.

13. A konzumidiotizmus is határtalan, tehát ha valahol székelykaput fotózol a telefonoddal, ne lepődj meg, ha a gazda fia visszafényképez a saját telefonjával. Neki is van Facebook-profilja, és míg te a romlatlan Tündérkertről posztolsz, lehet, hogy ő a következő megjegyzéssel tölti fel a képet: Úgy ráizgult a tápos a kapura, mint Laji bá a pornócsatornára XD. Ezen nem kell megsértődni, szabadidejében a gyermekeddel együtt osztja az észt a Youtube-on a klipek alatt kommentben, egymástól tudják, hogy mindenki hűje.

13+1. Az erdélyi magyarok emberből vannak, nem szentek. Ne várd el tőlünk, hogy kötelezően hozzuk az Ábel-figurát. Ugyanígy: ha rácsodálkozol, hogy milyen jól tudunk magyarul, akkor azon se csodálkozz, ha szájon vágunk. Ha viszont ötpercenként megköszönöd, hogy kitartottunk őseink földjén, és megtartottuk az anyanyelvüket, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez tényleg hősies helytállás volt, tehát alanyi jogon jár nekünk valamiféle támogatás. A rendszerváltás óta ezen szocializálódtunk, a szegény, de csillagszemű erdélyi rokon önképe emiatt nálunk is elég erős – és szerény véleményem szerint ez nagyon nem helyes, torzít a tükör. Kiszolgáltatottá tett minket, és ezt tetézi a román politikai-gazdasági térbe integrálódott elitünk kézivezérlése. Mondjuk, ha a kampányban ezen egy kicsit elvitatkoznátok, máris előbbre lennénk”.

A levél egy Klebelsberg-idézettel zárul: „Eszmények nélkül nem lehet élni; illúziókban nem szabad élni”.

Az eredeti bejegyzés megtalálható itt: http://kuriros.blogbox.hu/2013/02/17/erdelyorszagi-level/

 Don Quijote lépést vált!(1)

Annak idején a Hálózat a Tanszabadságért a köznevelési törvény elfogadásának megakadályozása, de legalábbis annak érdemi módosítása érdekében jött létre(2).

Nem jött össze. Se a törvény elfogadásának megakadályozása, sem annak érdemi módosítása. Legyünk őszinték: ez a szándék már akkor is csak egy don quijote-i vállalkozás volt. A kétharmad magabiztosan, az erő nyelvén beszélve, és azt alkalmazva söpört le az asztalról minden szakmai érvet. Akarjuk - mondták. És lett – ezt láthatta, láthatja mindenki.

Fölösleges lett volna a kezdeményezés?

Nem, határozottan nem! A közösség dolgai iránt érzékeny ember, ha a közösség ügyei alakulásában bajt észlel, megszólal. Sokan szólaltak meg 2010 óta. Sokan, egyre többen, de még nem elegen. A HAT-nak elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a civil világ szereplői közül elsőként a közvélemény előtt is látható módon hívta fel a figyelmet az oktatási rendszer tragikus kimenetelű átalakítási szándékáról. Abban is fontos szerepe volt a Hálózatnak, hogy segített az oktatásban tervezett változásokról azonosan, vagy éppen csak hasonlóan gondolkodó emberek, szervezetek egymásra találásában. Olyan emberek dolgoztak együtt az elmúlt másfél évben, akik az élet egyéb kérdéseiben eltérő álláspontot képviselnek. A közös ügy vitákkal és megegyezésekkel tarkított képviselete viszont szoros szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki. Egy működő hálózatot.

2013. januárja a HAT életében is fontos dátumnak bizonyult. Nem elsősorban az államosítási folyamat újabb, markáns szervezeti változása miatt. A 2014. évi választásokhoz egyre közelebb érve a HAT-nak azt kellett eldöntenie, hogy önképzőkör – gittegylet – marad-e, vagy az oktatási kormányzat eredményeket fel nem mutató bírálatán túl tesz valami érdemi, lényegi lépést az oktatási rendszer jövőbeni átalakítása, a kármentés és a szakmailag megalapozott, a XXI. század követelményeinek megfelelő oktatáspolitika, oktatási rendszer kialakítása érdekében. A kérdés eldöntését csak nehezítette, hogy a HAT aktivistái körében egyetértés volt abban a kérdésben, hogy a HAT továbbra sem kíván politikai szereplő lenni, különösen nem kíván pártpolitikai terepen bóklászni. Árnyalja persze ezt az álláspontot, hogy a HAT létrejöttével is, működésével is szakmai, szakmapolitikai szereplő lett.

A dilemma egyik feloldási lehetőségeként gondoltak a HAT aktivistái arra, hogy kezdeményezik egy olyan szakmai műhely létrehozását, ahol az oktatás kérdéseiről szabadon lehet vitatkozni, a különböző szakmai problémákra a különböző pedagógiai iskolák képviselői alternatív megoldásokat tartalmazó javaslatokat dolgoznak ki, e munka eredményét közkinccsé teszik, és ebből, ezekből az alternatív megoldási javaslatokból - melyek azért elvileg megalapozottak, és minden eltérő elemet is figyelembe véve egy konzisztens rendszert képeznek - az oktatáspolitikai boszorkánykonyhák „szakácsai” szabadon választhassanak. Ez a műhely az AGÓRA[3]. Ma már ennek is a dokumentált története, és produktumai is vannak. Hozzá tartozik az igazsághoz az is, ez a munka ebben a formában kicsit nehézkesen formálódik …

A dilemma másik feloldási lehetőségeként kínálkozott, hogy a HAT megszólítja az egymásnak a sajtóban üzengető politikai tényezőket, és kísérletet tesz arra, hogy egy asztal mellé ültesse le őket. Nem kíván továbbra sem politikai tényező lenni, de a politikai tényezők közötti közvetítő szereppel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az oktatás kérdésében, az alapkérdésekben szinte azonos, egyéb kérdésekben hasonló álláspontot képviselő politikai tényezők párbeszédének eredményeként létrejöjjön egy szakmailag megalapozott, nagy támogatottságú, megvalósítható, rövid és hosszabb távon is képviselhető oktatáspolitikai forgatókönyv.

Nagy vita volt január végén e kérdésekről a HAT gyűlésén. Nagy vita volt erről a szerepvállalásról a hálózatok között. A HAT aktivistáinak többsége azt képviselte, hogy a tiltakozás, szakmai kritika mellett a HAT tegyen annak érdekében, hogy a dolgok, ha máskor nem, de legalább 2014 után változzanak[4].

A HAT oktatáspolitikai kerekasztal szervezésébe kezdett.

2013. február 15-én hat demokratikus politikai párt és politikai szervezet, akik elfogadták a meghívást, úgy döntöttek, hogy a HAT közvetítő-szervező szerepét elfogadva megkezdik a közös munkát.

Új helyzet van. Új feladat. Új szerep.

Don Quijote lépést vált. A HAT új szerepben.

Óvatosságra, figyelemre, érzékenységre, megértésre van szükség.

Mert e feladat megoldása eredményeként használható „terméket” kell előállítani. Olyat, ami mintát, és egyben biztató jövőképet is ad.

Mindenkinek.

---

[1] Egykoron, az „átkosban”, amikor még volt sorkatonai szolgálat, járta a lehetetlen feladat teljesítésére, a soha meg nem valósuló helyzetre vonatkozó mondás. Mikor következik be? Majd, ha Osztyapenkó lépést vált. A mondás az M7-M1-es autópálya kivezető szakaszának elején álló orosz katona szobrára  utalt. Lásd erről: http://nol.hu/archivum/a_lenini_es_a_magyar_uton és http://fenteslent.blog.hu/2011/06/20/meki_osztyapenko

A cím tehát arra utal – kérlek nézd el nekem a szájbarágós értelmezést, kedves olvasó -, hogy a HAT egy lehetetlen helyzet egy lehetséges megoldását kezdeményezte, melyben maga is szerepet vállal.

[2] Ennek jól dokumentált története van. Akit érdekel, keresse fel a www.tanszabadság.hu oldalt.

(3) Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/

[4]Lásd erre vonatkozóan a 2012. január 26-án elfogadott HAT-stratégiát. http://www.tanszabadsag.hu/blog/a-hat-strategiaja/

A tiltakozás folytatódik

A kormány, az oktatási kormányzat folytatja az oktatási rendszert átalakító gyakorlatát.

Nincs tandíj, az egyetemek megőrzik autonómiájukat, a közoktatás átszervezése sikertörténet … van itt minden, mint a falusi vásárban.

Természetes reakciója a hallgatóknak, oktatóknak, a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak, hogy folytatják a tiltakozást. Nem azért mert ez a társaság eleve rebellis népség. Nem azért, mert a háttérből valaki mozgatja ezt a népséget. Hanem azért, mert ez a „népség” látja, hogy mindaz, ami a közoktatásban és a felsőoktatásban ma zajlik, az nemzeti dráma. Nem ma, még nem is biztos, hogy holnap. Bár már mai is tapasztalni, hogy a legjobbak – tanulók, hallgatók és oktatók – veszik a sátorfájukat, mennek külföldre, ahol boldogulni tudnak. Holnap se lesz jobb, mert a középiskolákból és a felsőoktatásból szép lassan, de határozottan ki fognak szorulni azok a gyerekek, akik anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak a tanulás luxusát. És ez mindannyiunknak rossz! Az igazi tragédia holnapután fog bekövetkezni. Magyarország elveszíti a képzett munkaerő biztosította versenyképességét, nem telepítik ide a cégek kutató-fejlesztő központjaikat, elmaradnak a fejlesztések-beruházások, az érdemi termelő munkát jelentő munkahelyek száma csökkenni fog, és az egész folyamat egy válságspirált eredményez. Ez nem vészmadárkodás. Miközben eddig az látszott, jönnek a komoly cégek, mert perspektívát láttak Magyarországban, politikai stabilitást, kedvező feltételeket, az elmúlt egy-másfél év trendje az, hogy nem jön az országba a működő tőke, csökkennek a beruházások, csökken az ipari termelés … De ez nem egy gazdaságpolitikai blog. Csak idézem azokat a gazdasági szakembereket, köztük jobboldali közgazdászokat is, akik látják, nagy a gáz, sürgetik a gazdaságpolitikai fordulatot, látják és értik a beszédes statisztikai adatokat.

A hosszú távú folyamatok az oktatásban gyökereznek. Ha az oktatási rendszer, az óvodától az egyetemig nem képes használható műveltséggel rendelkező embereket kibocsátani  - beleértve a szakmai tudást is(!) a szakmunkástól a kutató mérnökig, az ápolótól az orvosig, a postástól a pedagógusig, a számítógép-műszerésztől a programozó matematikusig –, akkor ott megkezdődik a társadalom leépülése. Most e folyamat kezdetén vagyunk, ennek jeleit látjuk a közoktatásban is, a felsőoktatásban is. Nem véletlen, hogy tiltakoznak a pedagógusok, hallgatók, oktatók. Ők látják, hogy az oktatási rendszer átalakításával nagy baj keletkezik. Nem azért, mert ők látnokok. Ezt tanulják a hallgatók, tanítják a pedagógusok, oktatók. Az oktatási rendszer működését, az összefüggéseket az oktatási rendszer és a társadalom más alrendszerei között, az oktatási rendszer eredményes működésének feltételeit, a rendszer fejlődésének folyamatát, a diszfunkcionálisan működő oktatási rendszer következményeit … Ezek olyan társadalmi jelenségek, melyek között törvényszerű összefüggések vannak! Csak egy kicsit bonyolultabb ezeket az összefüggéseket felismerni, mint azt, hogy az alma a fáról mindig a földre esik. Amikor tehát a kormány uniformizálja a közoktatást, múlt századi követelményrendszer alapján kívánja az oktatás tartalmát és folyamatát szabályozni, centralizálja (államosítja) a közoktatást, amikor gyámság alá helyezi a felsőoktatási intézményeket, amikor tandíjas felsőoktatást vezet be, amikor komoly nagyságrendű forrást von ki a közoktatásból is, a felsőoktatásból is, akkor a szakemberek egy része tudja, hogy ennek tragikus következményei lesznek, a hallgatók, középiskolás diákok pedig a bőrükön érzik, hogy ez így nem lesz jó. És, miután megfogalmazták követeléseiket, s a kormány képmutató módon tárgyalt, megegyezés-félébe ment bele, majd az egészet úgy, ahogy van kukába dobta, majd folytatja a drámai hatású átalakítást, nos akkor természetes, hogy azt mondják: ebből elég! A hülyék az utca túloldalán vannak. Tessék őket az orruknál fogva vezetni, ha hagyják magukat. Itt gondolkodó emberek vannak, akiket nem lehet megvezetni!

Ezt fejezik ki a tantermek elfoglalásával, utcai demonstrációkkal, közösségi oldalakon látható videó-üzenetekkel, minden lehetséges eszközzel, ami a törvényesség határán még innen (belül) van. És hiába a kormánypropaganda, hiába a megosztásra, lejáratásra irányuló nyalonc-sajtó ármánykodása. A hallgatók, diákok – oktatók, pedagógusok – bölcsebbnek mutatkoznak, mint azt a pöffeszkedő hatalom képzeli.

Azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy két, egymástól lényeges elemeiben különböző társaság jelenik meg egy időben az utcán. A legkiszolgáltatottabb társadalmi helyzetű csoportok, a munkanélküliek, a közmunkások, a leszakadó régiók leszakadó társadalmi helyzetű tagjai, és a társadalmi problémákra mindig a legérzékenyebben reagáló fiatalok, az ifjúság.

A mai nappal nem lesz vége a tiltakozó akcióknak. Sokaknak vannak, akiknek már nincs mit veszíteniük. Azok is sokan vannak, akik nem akarják elveszíteni a jövőt, jövőjüket. Sokan, de ma még talán nem elegen.

Ha a kormány nem veszi észre, hogy rosszul mennek a dolgok – a gyorsnaszád süllyed -, nem korrigálja azt, ami még korrigálható – nem elég a süllyedést megállítani, irányt is kell váltani!! -, rövidesen nem csak sokan lesznek az elégedetlenek, akik ki is merik fejezni elégedetlenségüket, de elegen is.

Az átverő-show folytatódik

A múlt hét híre – már ami a magyar oktatás ügyét illeti -, hogy a Fidesz beemeli az alaptörvénybe az egyetemi-főiskolai hallgatók röghözkötését(1).

Most arról nem meditálnék, hogy ez ellentétes-e az Európai Unió szabályaival. Mert nem ez a lényeg.

Az a lényeg, hogy a kormány újra átverte a hallgatókat.

A decemberi műegyetemi nagygyűlés azzal kezdődött, hogy kivetítették Orbán azon nyilatkozatait, amiket tandíjügyben mondott[2]. Hogy tudniillik, ő személy szerint is, a Fidesz is ellenezi a tandíjat, az márpedig nem lesz … És láttuk, lett(3). Átverték azokat, akik komolyan vették Orbán szavait. Igaz, korábban azt mondta az amerikai követségi anyagok nyilvánosságra kerülésekor, hogy ne a szavait, a tetteit figyeljék, mert a tettek beszélnek”(4). Igaza van. Mondani mondanak szépeket, de igazából a tettek a beszédesek! Most folyamatosan azt mondják, nincs tandíj. Ennél pofátlanabb hazugságot a politikában még nem mondott el az elmúlt két évtizedben senki. Ezzel a hazugsággal csak Orbán, Matolcsy és Hoffmann hazugságai versenyeznek.

Hagyjuk. Illetve ne hagyjuk!

Éppen hogy nap nap után el kell mondani: ennek a kormánynak a politikája az átverésre épül. Nincs tandíj, a magyar költségvetés a piacról finanszírozható, az iskolák államosítása egy sikertörténet, az EU következő költségvetési ciklusában Magyarország jól járt. Tandíj márpedig van, a pénzpiacról történő finanszírozás kétszer akkora kamatteherrel valósítható meg, mint az IMF finanszírozás, az iskolák az államosítása eredményeként a működésképtelenség határán vannak, az EU-költségvetésből a szakértői számítások alapján cc.20-25%-kal kevesebb forráshoz jutunk, mint az előző ciklusban.

Hamis minden, amit mondanak. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy a hatalom megtartása érdekében milyen politikai gazságokra képesek!

A múlt héten a Fidesz frakcióülésén tárgyaltak az alaptörvény módosításáról[5]. Nem gránit ez dokumentum, hanem homokkő. A módosítás fő eleme az Alkotmánybíróság munkájának, hatáskörének korlátozása. Sokáig fogják Kósa Lajos puskázós kommentárját idézni(6). Szerintem ezzel beírta magát a magyar államjog történetébe is. Mint negatív hős, mint annak a példája, hogy a politikai barbárság szűklátókörűséggel, hataloméhséggel és dilettantizmussal párosulva, mi mindenre képes.

Ha viszont már módosítják az alaptörvényt, gyorsan beemelik a hallgatók röghözkötését is. Mert, ebben az esetben az alkotmánybíróság nem tehet semmit, mehetnek a hallgatók EU-fórumokhoz is, az sem tehet semmit, hisz a parlament kétharmados többségét tisztelni kell.

Ehhez kapcsolódott az egyetemi autonómia korlátozási szándékának megerősítése. Lesz autonómia – mondják -, csak a gazdálkodást fogja a kezében tartani a kormány által kinevezett kancellár. S, hogy az autonómia elleni támadás kellően megalapozott legyen az egykor szebb napokat látott napilap a hallgatók ügyében egyszer már beváltan alkalmazott lejáratást veszi elő. Mert, a rektoroknak milliós fizetése van … Ez az érv nyerő a kiskeresetű emberek között. És ők vannak többen. Ilyenkor számítanak! Csak jó érzékkel kell az indulatokat korbácsolni. Nem gondolom, hogy érvelni kellene ezzel a nemtelen stigmatizációs eljárással szemben. Van egy szint, ami a vitakultúra küszöbértéke … Nem megyünk le kutyába[7].   Autonómia gazdasági önállóság nélkül fából vaskarika. Nem csak az egyetemen nincs értelme ennek, sehol az életben. Elég csak arra utalni, hogy Orbán Viktor csak azért fizet évi százmilliárd forinttal többet az ország piaci finanszírozásáért, hogy senki ne szólhasson bele, mire költi a pénzt. Ha a kancellári rendszer megoldás arra, hogy az egyetemek gazdaságosan, fenntartható módon működjenek, akkor ez a szisztéma az ország finanszírozása, fenntartható működése értelmében miért is nem működik? Ja, az ország autonómiája csak a gazdálkodás szabadságával együtt ér valamit? Így tehát most majd az egyetemi oktatók eldönthetik, hogy jobb, vagy balkezükkel törlik le az előadótermek tábláját. Vagy, ha nincs elég pénz a felsőoktatásban, fogadják meg Kréta Garbó intelmét[8], és vegyenek saját pénzükön krétát, finanszírozzák intézményüket … Kutatóegyetem, nemzetközi felsőoktatási versenyképesség, a legjobb, nemzetközileg is jegyzett koponyák idehaza tartása – majd a kancellárok, a politikai komiszárok, ahogy ezt az „átkosban” nevezték, megoldják.

Az alaptörvénybe bekerül a röghözkötés, a kormány nem mond le az egyetemi-főiskolai autonómia korlátozásáról.

Nincs még vége az átverő-shownak.

Hoffmann Rózsa bejelentette, szeptemberben bevezetik a pedagógus-életpálya modellt[9]. Azt nem tette hozzá, hogy kész a költségvetési törvény módosítása is, ami biztosítja a forrást. Hírek szerint a parlament a tavaszi ülésszak első munkanapján módosítja a költségvetési törvényt[10] – a gázbiznisz nagyon fontos -, de a tételek között nincs ott az a 70-75 milliárd forint, ami az államtitkári bejelentést hitelesítené. Mi több, azt sem lehet tudni, hogy a kormány hogy fog megbirkózni azzal a helyzettel, ami a közoktatási rendszeren belüli, egy tanévet érintő 120 milliárd  forintos forráskivonást jelenti. A pedagógusok komoly pénzektől estek el az államosítás eredményeként januártól, és még tankerületi igazgatók csak most mérik fel, ez mekkora összeget, nagyságrendet jelent! Ezt is pótolni akarják – pótolják! – de ez sem két fillér.

És e közben a gazdasági folyamatok mutatói minden korábbihoz képest rosszabb helyzetről tájékoztatnak(11). Nem nagyon látszik a fordulat …

Figyelem! Az átverő-show folytatódik!

Érthető, hogy a hallgatók ezt megelégelték.

Viszont van jó hír is.

Debrecenben lesz stadion 2014 áprilisára.11,45 milliárd forintból. Ez hosszú távon fogja biztosítani a magyar … mit is?

[1] Íme a javasolt kiegészítés.

Az Alaptörvény XI . cikke a következő (3) bekezdéssel egészül ki :
„(3) Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott
időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység
gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.”

[2] Lásd pl. itt: http://www.youtube.com/watch?v=bGjX-ihnA4E, és itt: http://www.youtube.com/watch?v=T-Yhi8SEWjU

[3] Félévente 150 ezer és 1 millió forint közötti összeget kell fizetni a tandíjas hallgatóknak.

(4)Lásd: http://www.origo.hu/itthon/20110906-orban-viktor-reagalt-a-wikileaks-iratokban-szereplo-kijelenteseire.html

[5] Lásd: http://index.hu/belfold/2013/02/08/bekerultek_az_alaptorvenybe_az_ab_altal_kidobott_szabalyok/

[6] Lásd: http://www.origo.hu/itthon/20130130-megtiltja-a-puskazast-a-fidesz-az-alkotmanybirosagnak.html

[7] E ponton kell elnézést kérnem minden kutya-gazditól. Nem kell Csányi akadémikust olvasni ahhoz, hogy tudjuk, a kutya nagyon intelligens állat. A magyar szlengben ez a kifejezés, mint „méltatlan magatartás, lealjasodás” honosodott meg.

[8] Hoffmann Rózsa egy tv-beszélgetés keretében tette azt a megjegyzést, ami alapján az internetes nyilvánosságban azóta csak Kréta Garbónak nevezik.

[9] Lásd: http://hvg.hu/itthon/20130208_pedaggus_eletpalyamodell_hoffmann

[10] Lásd: http://hvg.hu/gazdasag/20130208_Rohamtempoban_irjak_at_a_koltsegvetest

[11] Lásd pl.: http://hvg.hu/gazdasag/20130207_Komoly_GPDzuhanast_olvasnak_ki_az_ipari

Nyílt levél

Pedagógus Kollégáimhoz

…………………………………....

az ország területén mindenhol

Tisztelt Pedagógus Kollégám!

Azért fordulok hozzád, mert az elmúlt napokban, hetekben mindannyiunkat közelről érintő események tanúi, szereplői voltunk.

Régen kezdődtek ezek az események.

A köztársaság kormánya az oktatási rendszer gyökeres átalakítását határozta el. Nem volt erről szó a választásokat megelőzően, nem készültünk erre. Mégis, a teljes oktatást, annak minden rendszerelemét érintő törvényt tárgyalt az országgyűlés. Néhányan összeálltunk, tiltakoztunk ez ellen, s ennek a tiltakozó akciónak az eredményeként jött létre a HAT, a Hálózat a Tanszabadságért, egy a bázisdemokrácia alapelvei szerint működő társaság. Az oktatási kormányzat formálisan ugyan kikérte a véleményünket, de hiába mondtunk megalapozott szakmai érveket, hiába érveltek civil szervezetek, nem hallgatattunk meg, észrevételeink, kezdeményezéseink, noha a sajtó egy részében megjelentek, érdemi szakmai és társadalmi visszhang nélkül maradtak. Nem veszem most elő ezeket az érveket, olvashatók a www.tanszabadsag.hu oldalon. Kérlek, nézd meg ott értékelésünket, állásfoglalásainkat.

2012 februárjában az oktatási rendszer átalakításának részeként a kormány brutálisan avatkozott be az egyetemi-főiskolai felvételi rendszerébe. Ez érintette az egyes szakok felvételi keretszámait, és különösen érzékenyen érintette a leendő hallgatókat a kimondottan magas tandíj bevezetése. Ez ellen tiltakoztak a hallgatók, az érettségiző középiskolások, és a középiskolában tanító pedagógusok. A felvételi előtt módosítani ugyanis a felvételi rendszerét azt jelenti, hogy a diákok – szüleik és pedagógusaik – két évvel korábbi középiskolai tanulmányokra vonatkozó döntése válhatott semmissé. A korábban mereven elutasított tandíj bevezetése pedig azt jelentette – még akkor is, ha ehhez kedvezményes hitelt biztosítottak -, hogy a kormányzó párt saját, választások előtti ígéretét nem tartotta be. Nagy visszhangja ennek a tiltakozásnak sem volt. Létrejött ugyanakkor alulról jövő kezdeményezésként, a bázisdemokrácia szabályaira épülve a Hallgatói Hálózat.

2012 késő őszén a kormány az egyetemek anyagi megszorítását jelentette be. Ez összhangban volt azzal a kormányfői bejelentéssel, ami a világon egyedülálló megoldást, az önfenntartó felsőoktatást vizionálta. Erre reagált az egyetemek-főiskolák hivatalos képviselete – a Rektori Konferencia -, és reagáltak a megszorítások révén közvetlenül érintett oktatók is. Ők létrehozták az Oktatói Hálózatot. Ez a szervezet, hasonlóan a két korábban létrejött hálózathoz, a bázisdemokrácia elveit érvényesíti képviseleti munkájában. Ahogy az idő közben létrejött Szülői Hálózat is, az az együttműködés, amelyik az oktatási rendszer átalakításában érintett szülők képviseletére vállalkozott.

Amikor 2012. decemberében a kormány a felvételi rendszer újabb szigorítását jelentette be, ezzel egyidejűleg a költségvetési törvény tervezete alapján nyilvánossá vált, hogy 2013-ban a felsőoktatásból ismét komoly nagyságrendű forrást vonnak ki, példátlan együttműködés jött létre. Hallgatók, oktatók, egyetemi-főiskolai vezetők, szakszervezetek együtt demonstráltak a tervezett intézkedések ellen. Ennek a nagy visszhangot kiváltó tiltakozásnak új eleme volt, hogy szervezett formában jelentek meg a középiskolás diákok. Érthető, hisz a felvételi rendszer módosítása őket – és családjukat – érinti a legközvetlenebb módon. A műegyetemi nagygyűlésen jelentették be, hogy létrejött a Középiskolai Hálózat. Budapest mellett az ország több pontján – pl. Szegeden, Pécset – jöttek létre az érdekképviselet új szervezetei.

Közben készült, és 2013. január elején megtörtént a közoktatási intézmények államosítása. Ezt mindannyian megéltük, és megéljük. Számos iskolában a pedagógus kollégáink tiltakozásukat fogalmazták meg nem csak az államosítás előkészítettlensége miatt, nem csak amiatt, hogy az államosítás eredményeként anyagilag rosszul jártak, hanem amiatt is, hogy felismerték az oktatási rendszer centralizálásának és uniformizálásának veszélyeit. Ezt a veszélyt legösszefogottabban a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium pedagógusai fogalmazták meg, hozták nyilvánosságra.

Hálózat a Tanszabadságért, Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat, Középiskolai Hálózat. E hálózatokban a demokratikus együttműködést fontosnak tartó fiatalok és felnőttek, a humanista-demokratikus oktatás mellett elkötelezett emberek dolgoznak.

Hogy mindezt miért hoztam fel?

Hírek hallhatók arról, hogy a tiltakozó diákokkal szemben pedagógusok retorziót alkalmaznak.

Hírek hallhatók arról, hogy az államosítást kifogásoló pedagógus kollégáinkat iskolavezetők szólják meg.

Hírek hallhatók arról, hogy a pedagógusok érdekei védelmében fellépő szakszervezeti aktivisták munkája nem kívánatos kritika tárgyát képezik.

Hírek hallhatók arról, hogy az érdekeik megjelenítése érdekében fellépő hallgatókat megbélyegzik, olyan színben tüntetik fel, mintha valaki, vagy valakik őket bábként mozgatnák.

Hírek hallhatók arról, hogy az egyetemeken-főiskolákon a költségvetési megszorítások eredményeként kimondottan nagy számban tervezik elküldeni az oktatókat.

Hírek hallhatók arról, hogy a jövő tanév előkészítése iskola-összevonásokat,  

-bezárásokat is fog jelenteni, s ami ezzel együtt jár, pedagógus kollégáink maradnak munka nélkül.

Hírek hallhatók arról, hogy miközben szülőknek karakteres véleménye van mindarról, ami az iskolákban történik, azt elmondani nem merik, mert féltik gyerekeik iskolai karrierjét.

Hírek hallhatók arról, hogy zűrzavar van az iskolákban, és az iskolák körül, s iskolavezetőknek megtiltották, hogy erről a nyilvánosság előtt beszéljenek.

Hírek hallhatók arról, hogy mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban az állam durva beavatkozása, a költségvetési megszorítások illetve az államosítás következtében komoly reálbércsökkenés következett be.

Ezek a hírek rémisztőek.

Különösen rosszul esett hallani, hogy társadalmi aktivitást vállaló középiskolás diákokat vontak kérdőre pedagógus kollégáink. Lehet a diákokkal, pedagógusokkal, hallgatókkal, oktatókkal egyet nem érteni, de nem lehet tűrni, hogy valaki – legyen az akár középiskolás diák - véleménye kimondása miatt bármilyen hátrányba kerüljön. Mondjuk ki, ez a diktatúrák világára jellemző magatartás, és azok élnek vissza hatalmukkal, akik nem biztosak véleményükben, akik nem képesek vitában, érvekkel részt venni egy társadalmi párbeszédben, akik csak az erőszak nyelvét beszélik.

Tisztelt Pedagógus Kollégám!

Mi, aki gyakran tiltakozásunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, ami ma történik, azt feltételezzük, hogy mindenki a legjobbat akarja. Ezt még akkor is tételezzük, ha véleményük alapján egymással élesen szemben álló feleket látunk az oktatás ügye körül. Mi azt valljuk, hogy az érvek ütköztetése mindenki számára elfogadható eredményre vezethet. Még akkor is ezt képviseljük, ha azt tapasztaljuk, hogy érveink ma nem találnak meghallgatásra. Demokratikus viszonyok között érvelni lehetőség, annak az esélye, hogy egyszer csak a többség belátja az érvek igazát, és ennek alapján ad felhatalmazást a cselekvésre. Ebben a munkában a törvényes keretek között mindenkinek joga van véleménye megfogalmazására. Középiskolás diáknak, hallgatónak, oktatónak, pedagógusnak, szülőnek, az oktatási rendszer kapcsán érdekelt, vagy akár csak érintett magyar állampolgárnak. Anélkül, hogy véleményének kimondása miatt bárkinek félnie kellene.

Nem szeretnénk ebben a feltételezésünkben csalódni.

Üdvözlettel:

Fábry Béla

pedagógus

Agymosás Kréta Garbó módra

„Egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át.” Képes volt ezt mondani Hoffmann Rózsa. Ez úgy, ahogy van, hazugság. Nem egy kis füllentés. Egy brutális hazugság.

Kit akar szédíteni?

Rendben, tudjuk, hogy az emberek emlékezete néhány hónap, egy félév, nagyon kevesek emlékezete egy év eseményeit őrzi meg. Általában. Azok a szülők, akiknek gyereke iskolás ma, és volt tegnap is, konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek az iskolák működéséről. Nekik, gyerekeik kapcsán van közvetlen tapasztalatuk az iskolák működéséről. Nem csak az idei  tanévkezdésről, hanem a tavalyiról is, a botrányos egyetemi felvételiről, akinek érettségizett a gyereke, és az elmúlt tanévek minden eseményéről. Arról is amikor kezdték a gyerekek az iskolát négy-hat-nyolc-tíz évvel ezelőtt. Nekik akarja bemesélni Kréta Garbó – ahogy elhíresült beszólása után az internetes nyilvánosságban nevezik Hoffmann Rózsát -, hogy az oktatási rendszer atomjaira hullott? Vagy a pedagógusoknak, akik 2010 előtt is becsülettel végezték a dolgukat?!?

2010 előtt nem nyitottak ki szeptember 1-én az iskolák?  Nem érettségiztek a maturandusok? Nem vizsgáztak a szakiskolások? Drámaian romlottak a kompetencia-vizsgálati eredmények? Elmaradt az elsős gyerekek felvétele az általános iskolákba? Nem működtek az egyetemek-főiskolák? Nem volt felvételi, nem vizsgáztak, államvizsgáztak a hallgatók, nem voltak diplomaosztó rendezvények? Nem voltak hatályos jogszabályok, ami alapján működtek az intézmények? Nem tartalmazta a költségvetési törvény az intézmények működésének normatív támogatását? Nem volt a jogszabályok alapján elfogadott Nemzeti alaptanterv, ennek alapján nem volt az iskoláknak érvényes (hatályos) pedagógiai programja, helyi tanterve? Nem volt részese Magyarország az Európai Unió oktatási együttműködésének? Nem részesedett az EU-támogatásokból az oktatási rendszer? Nem újítottak fel, nem korszerűsítettek egyetlen óvodát, iskolát, egyetemet sem 2010 előtt? Nem folyt egyetlen oktatásfejlesztési program sem? Nem voltak tankönyvek? Nem segítette egyetlen pályaválasztási program sem a gyerekeket? Nem voltak oktatási konferenciák, a tansegédleteket bemutató kiállítások? Nem zajlott egyetlen tanulmányi verseny sem? Nem voltak az esélyegyenlőséget, a társadalmi felzárkóztatást célzó programok? Nem működtek a szakszolgálat intézményei, nem segítette a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyetlen iskolapszichológus, logopédus, pszichopedagógus, egyéb segítő szakember? Nem működött az iskola-egészségügyi hálózat? Nem segítette az iskolák munkáját megannyi szakmai szolgáltató? Nem folytattak szakmailag megalapozott kutatásokat a rendszer működése törvényszerűségeinek feltárására?

Vajon mire gondolt Hoffmann Rózsa, amikor azt mondta „egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át”?

Azt senki soha nem mondta, hogy az oktatási rendszer hibátlanul működött. A magyar közoktatás elmúlt harminc éve – vagy még több, akár számíthatjuk 1972-től a folyamatot – egy permanens reformfolyamat, ahogy Báthory Zoltán fogalmazott egy maratoni reform. Minden változást a fejlesztés szándéka motivált. Az oktatás irányítói mindenkor azt akarták, hogy a feltételek javuljanak, a nevelés-oktatás tartalma, eljárásai, a rendszer egésze az adott kor követelményeinek feleljen meg, és a jövőt szolgálja. A 80-as évek közepétől fokozatosan csökkent az iskolai munka ideológiai indoktrinációja, a szabályozásban is, a gyakorlatban is a tudományos követelmények, a modern humanista-demokratikus nevelés-oktatás elvárásai váltak dominánssá. Viták mindig is voltak, de a vitatkozó felek között konszenzus volt abban, hogy a politikai porond küzdelmeit, az ideológiai küzdelmeket az iskolától távol kell tartani, nem lehet az iskolát a politika játékszerévé, a politikai küzdelem terepévé silányítani. A gyerekek mindenek felett való érdekét tekintették a vitatkozó felek fontosnak, ha ebben – hogy ti. mi a gyerek érdeke - voltak is nézetkülönbségek. Mint ahogy abban is - például -, hogy mi legyen a természettudományos nevelés tartalma. De senki nem vitatta, a természettudományos nevelés fontosságát.

Érteni vélem Hoffmann Rózsa nagyotmondását. Az egész orbáni rendszer arra épül, hogy ami 2010 előtt volt, az mind úgy volt rossz, ahogy volt. Az Alkotmány is, az egyes társadalmi alrendszerek működése is, a társadalmi párbeszéd rendszere is, minden. Ebbe bele tartozik az oktatás is. Az is rossz volt mindenestül!

És jött Orbán Viktor. Ő úgy gondolja, vállalása – küldetése – csak az államlapító uralkodóhoz, és tevékenységükben a magyar állam gyökeres megújítását eredményező történelmi nagyságok tetteihez mérhető. (Most a felcsúti háza mellett épülő futball-stadionról, a Puskás-relikviák Felcsútra menekítéséről, meg a bánya- és szőlőbirtokokról ne polemizáljunk …)  És csak akkor lehet hitelesíteni a „2010-től márpedig minden másként lesz” politikáját, ha azt sulykolják, hogy 2010 előtt semmi nem működött. Minden atomjaira hullott, amikor Orbán beült a miniszterelnöki bársonyszékbe. A nemzethalált vizionálják visszamenőlegesen, hogy igazolhassák az új, fideszes hatalmi struktúra, a vazallokrácia kialakítását. És ennek a már-már meseszerű hősnek, aki az egész világ ellen is kész harcolni – csak éppen a harcmező mindig a Videoton nemzetközi meccsei környékén, vagy éppen valamilyen foci-világesemény közelében legyen - ebben a drámai helyzetben kellett ezt az embert próbáló feladatot vállalnia.

Most tessék elővenni a papírzsepit, egy kicsit szipogni szomorúan, és együtt érzően gondolni a hihetetlen feladattal birkózó kormányra …

Miután helyreállt fiziológiai egyensúlya, Kedves Olvasó, kérem, hogy lapozza fel e blog 2012. január 6-i bejegyzését (Chomsky-tízparancsolat), olvassa el figyelmesen, és azt követően gondolja végig még egyszer Hoffmann Rózsa idézett mondatát.

„Egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át.”

S ahogy a sör-reklámban mondják: na, akkor, most gondolkodjunk.

Úgy gondoljuk

"Úgy gondoljuk, hogy amikor dolgozik egy kormány, akkor nem illik zavarni" - mondta Csizmadia Zoltán, a Civil Összefogás Fórum vezetője, a Békemenet egyik szervezője.

Mi pedig ...

Úgy gondoljuk, hogy a kormány munkájáról véleményt mondani - illik.

Úgy gondoljuk, hogy a kormánynak az emberek véleményét meghallgatnia – illik.

Úgy gondoljuk, hogy egy kormánynak az emberek véleményét figyelembe

vennie – illik.

Úgy gondoljuk, hogy egy a kormány által százmilliós összeggel

támogatott civil szervezetnek a kormány mellett tüntetnie - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy a kormánynak az országot orránál fogva vezetnie - nem illik.

Úgy gondoljuk, lejtős pályán focizni, a meccs szabályait menet közben alakítani - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy az emberek bizalmával visszaélni - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy a demokratikus felhatalmazás birtokában diktatórikus rendszert kialakítani - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy mindig csak a jómódúaknak kedvezni - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy szegénységben élő emberek megsegítéséről lemondani - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy a gyerekeket megfosztani a tanulás örömétől - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy a családokat megfosztani attól, megválaszthassák gyerekeik nevelésének szellemi és fizikai kereteit - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy az egyetemeket gyámság alá helyezni - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy az oktatási rendszer kapcsán az idő kerekét visszaforgatni - nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy jelen hatalmi érdekek miatt a jövőt feláldozni – nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy egy a társadalom nagyon nagy részét nagyon kevesek jóléte miatt elszegényedni hagyni – nem illik.

Úgy gondoljuk, hogy a kormánynak dolgoznia illik.

Úgy gondoljuk, hogy egy alkalmatlan kormányt leváltani - illik.