2013. február 6., szerda


Agymosás Kréta Garbó módra

„Egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át.” Képes volt ezt mondani Hoffmann Rózsa. Ez úgy, ahogy van, hazugság. Nem egy kis füllentés. Egy brutális hazugság.
Kit akar szédíteni?
Rendben, tudjuk, hogy az emberek emlékezete néhány hónap, egy félév, nagyon kevesek emlékezete egy év eseményeit őrzi meg. Általában. Azok a szülők, akiknek gyereke iskolás ma, és volt tegnap is, konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek az iskolák működéséről. Nekik, gyerekeik kapcsán van közvetlen tapasztalatuk az iskolák működéséről. Nem csak az idei  tanévkezdésről, hanem a tavalyiról is, a botrányos egyetemi felvételiről, akinek érettségizett a gyereke, és az elmúlt tanévek minden eseményéről. Arról is amikor kezdték a gyerekek az iskolát négy-hat-nyolc-tíz évvel ezelőtt. Nekik akarja bemesélni Kréta Garbó – ahogy elhíresült beszólása után az internetes nyilvánosságban nevezik Hoffmann Rózsát -, hogy az oktatási rendszer atomjaira hullott? Vagy a pedagógusoknak, akik 2010 előtt is becsülettel végezték a dolgukat?!?

2010 előtt nem nyitottak ki szeptember 1-én az iskolák?  Nem érettségiztek a maturandusok? Nem vizsgáztak a szakiskolások? Drámaian romlottak a kompetencia-vizsgálati eredmények? Elmaradt az elsős gyerekek felvétele az általános iskolákba? Nem működtek az egyetemek-főiskolák? Nem volt felvételi, nem vizsgáztak, államvizsgáztak a hallgatók, nem voltak diplomaosztó rendezvények? Nem voltak hatályos jogszabályok, ami alapján működtek az intézmények? Nem tartalmazta a költségvetési törvény az intézmények működésének normatív támogatását? Nem volt a jogszabályok alapján elfogadott Nemzeti alaptanterv, ennek alapján nem volt az iskoláknak érvényes (hatályos) pedagógiai programja, helyi tanterve? Nem volt részese Magyarország az Európai Unió oktatási együttműködésének? Nem részesedett az EU-támogatásokból az oktatási rendszer? Nem újítottak fel, nem korszerűsítettek egyetlen óvodát, iskolát, egyetemet sem 2010 előtt? Nem folyt egyetlen oktatásfejlesztési program sem? Nem voltak tankönyvek? Nem segítette egyetlen pályaválasztási program sem a gyerekeket? Nem voltak oktatási konferenciák, a tansegédleteket bemutató kiállítások? Nem zajlott egyetlen tanulmányi verseny sem? Nem voltak az esélyegyenlőséget, a társadalmi felzárkóztatást célzó programok? Nem működtek a szakszolgálat intézményei, nem segítette a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyetlen iskolapszichológus, logopédus, pszichopedagógus, egyéb segítő szakember? Nem működött az iskola-egészségügyi hálózat? Nem segítette az iskolák munkáját megannyi szakmai szolgáltató? Nem folytattak szakmailag megalapozott kutatásokat a rendszer működése törvényszerűségeinek feltárására?
Vajon mire gondolt Hoffmann Rózsa, amikor azt mondta „egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át”?
Azt senki soha nem mondta, hogy az oktatási rendszer hibátlanul működött. A magyar közoktatás elmúlt harminc éve – vagy még több, akár számíthatjuk 1972-től a folyamatot – egy permanens reformfolyamat, ahogy Báthory Zoltán fogalmazott egy maratoni reform. Minden változást a fejlesztés szándéka motivált. Az oktatás irányítói mindenkor azt akarták, hogy a feltételek javuljanak, a nevelés-oktatás tartalma, eljárásai, a rendszer egésze az adott kor követelményeinek feleljen meg, és a jövőt szolgálja. A 80-as évek közepétől fokozatosan csökkent az iskolai munka ideológiai indoktrinációja, a szabályozásban is, a gyakorlatban is a tudományos követelmények, a modern humanista-demokratikus nevelés-oktatás elvárásai váltak dominánssá. Viták mindig is voltak, de a vitatkozó felek között konszenzus volt abban, hogy a politikai porond küzdelmeit, az ideológiai küzdelmeket az iskolától távol kell tartani, nem lehet az iskolát a politika játékszerévé, a politikai küzdelem terepévé silányítani. A gyerekek mindenek felett való érdekét tekintették a vitatkozó felek fontosnak, ha ebben – hogy ti. mi a gyerek érdeke - voltak is nézetkülönbségek. Mint ahogy abban is - például -, hogy mi legyen a természettudományos nevelés tartalma. De senki nem vitatta, a természettudományos nevelés fontosságát.

Érteni vélem Hoffmann Rózsa nagyotmondását. Az egész orbáni rendszer arra épül, hogy ami 2010 előtt volt, az mind úgy volt rossz, ahogy volt. Az Alkotmány is, az egyes társadalmi alrendszerek működése is, a társadalmi párbeszéd rendszere is, minden. Ebbe bele tartozik az oktatás is. Az is rossz volt mindenestül!
És jött Orbán Viktor. Ő úgy gondolja, vállalása – küldetése – csak az államlapító uralkodóhoz, és tevékenységükben a magyar állam gyökeres megújítását eredményező történelmi nagyságok tetteihez mérhető. (Most a felcsúti háza mellett épülő futball-stadionról, a Puskás-relikviák Felcsútra menekítéséről, meg a bánya- és szőlőbirtokokról ne polemizáljunk …)  És csak akkor lehet hitelesíteni a „2010-től márpedig minden másként lesz” politikáját, ha azt sulykolják, hogy 2010 előtt semmi nem működött. Minden atomjaira hullott, amikor Orbán beült a miniszterelnöki bársonyszékbe. A nemzethalált vizionálják visszamenőlegesen, hogy igazolhassák az új, fideszes hatalmi struktúra, a vazallokrácia kialakítását. És ennek a már-már meseszerű hősnek, aki az egész világ ellen is kész harcolni – csak éppen a harcmező mindig a Videoton nemzetközi meccsei környékén, vagy éppen valamilyen foci-világesemény közelében legyen - ebben a drámai helyzetben kellett ezt az embert próbáló feladatot vállalnia.

Most tessék elővenni a papírzsepit, egy kicsit szipogni szomorúan, és együtt érzően gondolni a hihetetlen feladattal birkózó kormányra …

Miután helyreállt fiziológiai egyensúlya, Kedves Olvasó, kérem, hogy lapozza fel e blog 2012. január 6-i bejegyzését (Chomsky-tízparancsolat), olvassa el figyelmesen, és azt követően gondolja végig még egyszer Hoffmann Rózsa idézett mondatát.
„Egy atomjaira hullott oktatási rendszer irányítását vettük át.”

S ahogy a sör-reklámban mondják: na, akkor, most gondolkodjunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése