A tiltakozás folytatódik

A kormány, az oktatási kormányzat folytatja az oktatási rendszert átalakító gyakorlatát.

Nincs tandíj, az egyetemek megőrzik autonómiájukat, a közoktatás átszervezése sikertörténet … van itt minden, mint a falusi vásárban.

Természetes reakciója a hallgatóknak, oktatóknak, a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak, hogy folytatják a tiltakozást. Nem azért mert ez a társaság eleve rebellis népség. Nem azért, mert a háttérből valaki mozgatja ezt a népséget. Hanem azért, mert ez a „népség” látja, hogy mindaz, ami a közoktatásban és a felsőoktatásban ma zajlik, az nemzeti dráma. Nem ma, még nem is biztos, hogy holnap. Bár már mai is tapasztalni, hogy a legjobbak – tanulók, hallgatók és oktatók – veszik a sátorfájukat, mennek külföldre, ahol boldogulni tudnak. Holnap se lesz jobb, mert a középiskolákból és a felsőoktatásból szép lassan, de határozottan ki fognak szorulni azok a gyerekek, akik anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak a tanulás luxusát. És ez mindannyiunknak rossz! Az igazi tragédia holnapután fog bekövetkezni. Magyarország elveszíti a képzett munkaerő biztosította versenyképességét, nem telepítik ide a cégek kutató-fejlesztő központjaikat, elmaradnak a fejlesztések-beruházások, az érdemi termelő munkát jelentő munkahelyek száma csökkenni fog, és az egész folyamat egy válságspirált eredményez. Ez nem vészmadárkodás. Miközben eddig az látszott, jönnek a komoly cégek, mert perspektívát láttak Magyarországban, politikai stabilitást, kedvező feltételeket, az elmúlt egy-másfél év trendje az, hogy nem jön az országba a működő tőke, csökkennek a beruházások, csökken az ipari termelés … De ez nem egy gazdaságpolitikai blog. Csak idézem azokat a gazdasági szakembereket, köztük jobboldali közgazdászokat is, akik látják, nagy a gáz, sürgetik a gazdaságpolitikai fordulatot, látják és értik a beszédes statisztikai adatokat.

A hosszú távú folyamatok az oktatásban gyökereznek. Ha az oktatási rendszer, az óvodától az egyetemig nem képes használható műveltséggel rendelkező embereket kibocsátani  - beleértve a szakmai tudást is(!) a szakmunkástól a kutató mérnökig, az ápolótól az orvosig, a postástól a pedagógusig, a számítógép-műszerésztől a programozó matematikusig –, akkor ott megkezdődik a társadalom leépülése. Most e folyamat kezdetén vagyunk, ennek jeleit látjuk a közoktatásban is, a felsőoktatásban is. Nem véletlen, hogy tiltakoznak a pedagógusok, hallgatók, oktatók. Ők látják, hogy az oktatási rendszer átalakításával nagy baj keletkezik. Nem azért, mert ők látnokok. Ezt tanulják a hallgatók, tanítják a pedagógusok, oktatók. Az oktatási rendszer működését, az összefüggéseket az oktatási rendszer és a társadalom más alrendszerei között, az oktatási rendszer eredményes működésének feltételeit, a rendszer fejlődésének folyamatát, a diszfunkcionálisan működő oktatási rendszer következményeit … Ezek olyan társadalmi jelenségek, melyek között törvényszerű összefüggések vannak! Csak egy kicsit bonyolultabb ezeket az összefüggéseket felismerni, mint azt, hogy az alma a fáról mindig a földre esik. Amikor tehát a kormány uniformizálja a közoktatást, múlt századi követelményrendszer alapján kívánja az oktatás tartalmát és folyamatát szabályozni, centralizálja (államosítja) a közoktatást, amikor gyámság alá helyezi a felsőoktatási intézményeket, amikor tandíjas felsőoktatást vezet be, amikor komoly nagyságrendű forrást von ki a közoktatásból is, a felsőoktatásból is, akkor a szakemberek egy része tudja, hogy ennek tragikus következményei lesznek, a hallgatók, középiskolás diákok pedig a bőrükön érzik, hogy ez így nem lesz jó. És, miután megfogalmazták követeléseiket, s a kormány képmutató módon tárgyalt, megegyezés-félébe ment bele, majd az egészet úgy, ahogy van kukába dobta, majd folytatja a drámai hatású átalakítást, nos akkor természetes, hogy azt mondják: ebből elég! A hülyék az utca túloldalán vannak. Tessék őket az orruknál fogva vezetni, ha hagyják magukat. Itt gondolkodó emberek vannak, akiket nem lehet megvezetni!

Ezt fejezik ki a tantermek elfoglalásával, utcai demonstrációkkal, közösségi oldalakon látható videó-üzenetekkel, minden lehetséges eszközzel, ami a törvényesség határán még innen (belül) van. És hiába a kormánypropaganda, hiába a megosztásra, lejáratásra irányuló nyalonc-sajtó ármánykodása. A hallgatók, diákok – oktatók, pedagógusok – bölcsebbnek mutatkoznak, mint azt a pöffeszkedő hatalom képzeli.

Azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy két, egymástól lényeges elemeiben különböző társaság jelenik meg egy időben az utcán. A legkiszolgáltatottabb társadalmi helyzetű csoportok, a munkanélküliek, a közmunkások, a leszakadó régiók leszakadó társadalmi helyzetű tagjai, és a társadalmi problémákra mindig a legérzékenyebben reagáló fiatalok, az ifjúság.

A mai nappal nem lesz vége a tiltakozó akcióknak. Sokaknak vannak, akiknek már nincs mit veszíteniük. Azok is sokan vannak, akik nem akarják elveszíteni a jövőt, jövőjüket. Sokan, de ma még talán nem elegen.

Ha a kormány nem veszi észre, hogy rosszul mennek a dolgok – a gyorsnaszád süllyed -, nem korrigálja azt, ami még korrigálható – nem elég a süllyedést megállítani, irányt is kell váltani!! -, rövidesen nem csak sokan lesznek az elégedetlenek, akik ki is merik fejezni elégedetlenségüket, de elegen is.