Don Quijote lépést vált!(1)

Annak idején a Hálózat a Tanszabadságért a köznevelési törvény elfogadásának megakadályozása, de legalábbis annak érdemi módosítása érdekében jött létre(2).

Nem jött össze. Se a törvény elfogadásának megakadályozása, sem annak érdemi módosítása. Legyünk őszinték: ez a szándék már akkor is csak egy don quijote-i vállalkozás volt. A kétharmad magabiztosan, az erő nyelvén beszélve, és azt alkalmazva söpört le az asztalról minden szakmai érvet. Akarjuk - mondták. És lett – ezt láthatta, láthatja mindenki.

Fölösleges lett volna a kezdeményezés?

Nem, határozottan nem! A közösség dolgai iránt érzékeny ember, ha a közösség ügyei alakulásában bajt észlel, megszólal. Sokan szólaltak meg 2010 óta. Sokan, egyre többen, de még nem elegen. A HAT-nak elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a civil világ szereplői közül elsőként a közvélemény előtt is látható módon hívta fel a figyelmet az oktatási rendszer tragikus kimenetelű átalakítási szándékáról. Abban is fontos szerepe volt a Hálózatnak, hogy segített az oktatásban tervezett változásokról azonosan, vagy éppen csak hasonlóan gondolkodó emberek, szervezetek egymásra találásában. Olyan emberek dolgoztak együtt az elmúlt másfél évben, akik az élet egyéb kérdéseiben eltérő álláspontot képviselnek. A közös ügy vitákkal és megegyezésekkel tarkított képviselete viszont szoros szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki. Egy működő hálózatot.

2013. januárja a HAT életében is fontos dátumnak bizonyult. Nem elsősorban az államosítási folyamat újabb, markáns szervezeti változása miatt. A 2014. évi választásokhoz egyre közelebb érve a HAT-nak azt kellett eldöntenie, hogy önképzőkör – gittegylet – marad-e, vagy az oktatási kormányzat eredményeket fel nem mutató bírálatán túl tesz valami érdemi, lényegi lépést az oktatási rendszer jövőbeni átalakítása, a kármentés és a szakmailag megalapozott, a XXI. század követelményeinek megfelelő oktatáspolitika, oktatási rendszer kialakítása érdekében. A kérdés eldöntését csak nehezítette, hogy a HAT aktivistái körében egyetértés volt abban a kérdésben, hogy a HAT továbbra sem kíván politikai szereplő lenni, különösen nem kíván pártpolitikai terepen bóklászni. Árnyalja persze ezt az álláspontot, hogy a HAT létrejöttével is, működésével is szakmai, szakmapolitikai szereplő lett.

A dilemma egyik feloldási lehetőségeként gondoltak a HAT aktivistái arra, hogy kezdeményezik egy olyan szakmai műhely létrehozását, ahol az oktatás kérdéseiről szabadon lehet vitatkozni, a különböző szakmai problémákra a különböző pedagógiai iskolák képviselői alternatív megoldásokat tartalmazó javaslatokat dolgoznak ki, e munka eredményét közkinccsé teszik, és ebből, ezekből az alternatív megoldási javaslatokból - melyek azért elvileg megalapozottak, és minden eltérő elemet is figyelembe véve egy konzisztens rendszert képeznek - az oktatáspolitikai boszorkánykonyhák „szakácsai” szabadon választhassanak. Ez a műhely az AGÓRA[3]. Ma már ennek is a dokumentált története, és produktumai is vannak. Hozzá tartozik az igazsághoz az is, ez a munka ebben a formában kicsit nehézkesen formálódik …

A dilemma másik feloldási lehetőségeként kínálkozott, hogy a HAT megszólítja az egymásnak a sajtóban üzengető politikai tényezőket, és kísérletet tesz arra, hogy egy asztal mellé ültesse le őket. Nem kíván továbbra sem politikai tényező lenni, de a politikai tényezők közötti közvetítő szereppel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az oktatás kérdésében, az alapkérdésekben szinte azonos, egyéb kérdésekben hasonló álláspontot képviselő politikai tényezők párbeszédének eredményeként létrejöjjön egy szakmailag megalapozott, nagy támogatottságú, megvalósítható, rövid és hosszabb távon is képviselhető oktatáspolitikai forgatókönyv.

Nagy vita volt január végén e kérdésekről a HAT gyűlésén. Nagy vita volt erről a szerepvállalásról a hálózatok között. A HAT aktivistáinak többsége azt képviselte, hogy a tiltakozás, szakmai kritika mellett a HAT tegyen annak érdekében, hogy a dolgok, ha máskor nem, de legalább 2014 után változzanak[4].

A HAT oktatáspolitikai kerekasztal szervezésébe kezdett.

2013. február 15-én hat demokratikus politikai párt és politikai szervezet, akik elfogadták a meghívást, úgy döntöttek, hogy a HAT közvetítő-szervező szerepét elfogadva megkezdik a közös munkát.

Új helyzet van. Új feladat. Új szerep.

Don Quijote lépést vált. A HAT új szerepben.

Óvatosságra, figyelemre, érzékenységre, megértésre van szükség.

Mert e feladat megoldása eredményeként használható „terméket” kell előállítani. Olyat, ami mintát, és egyben biztató jövőképet is ad.

Mindenkinek.

---

[1] Egykoron, az „átkosban”, amikor még volt sorkatonai szolgálat, járta a lehetetlen feladat teljesítésére, a soha meg nem valósuló helyzetre vonatkozó mondás. Mikor következik be? Majd, ha Osztyapenkó lépést vált. A mondás az M7-M1-es autópálya kivezető szakaszának elején álló orosz katona szobrára  utalt. Lásd erről: http://nol.hu/archivum/a_lenini_es_a_magyar_uton és http://fenteslent.blog.hu/2011/06/20/meki_osztyapenko

A cím tehát arra utal – kérlek nézd el nekem a szájbarágós értelmezést, kedves olvasó -, hogy a HAT egy lehetetlen helyzet egy lehetséges megoldását kezdeményezte, melyben maga is szerepet vállal.

[2] Ennek jól dokumentált története van. Akit érdekel, keresse fel a www.tanszabadság.hu oldalt.

(3) Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/

[4]Lásd erre vonatkozóan a 2012. január 26-án elfogadott HAT-stratégiát. http://www.tanszabadsag.hu/blog/a-hat-strategiaja/