Végre.
Végre elkezdődött valami. Itt egy ígéretes kezdeményezés, a Demokratikus Kerekasztal
(DeKa).
Egy
barátom, tudós ember, a társadalmi jelenségek törvényszerűségeinek kutatója, azt
mondta, hogy az új évben – 2015 – már nem Orbán lesz a miniszterelnök. Ő azt feltételezte, az „ifjútörökök” fogják meneszteni. Tévedett. Ha bejön prognózisa, se lenne jobb.
Egy Orbán-mentes orbán-rendszer...
Nagy
az elégedetlenség. Egyre többen látják át a korrupt maffiaállam működését. Nem
véletlen a milliónyi elpártolt szavazó. De ez még mindig kevés. Egyébként is,
Orbán megbuktatása, a rendszerváltás 2.0 nem fáklyásmenet – mondom ezt a
kultúranapi fáklyás tüntetés előtt -, mi több, sem Orbánt, sem a rendszerét az
utcán, az utcáról nem lehet megdönteni. Jelen állás szerint.
Pedig
van, akinek forgatókönyve van e folyamatra. Övék a Kossuth tér. Vezetőjük magabiztos.
Tudja, mit és miért csinál, ismeri a jog útvesztőit is. Vannak hívei is,
mozgalmának van támogatottsága. Azt hiszem, mégis téved. Ő is, követői is.
Orbán uralja a törvényhozást, uralja a végrehajtó hatalmat, benne különösen a
rendvédelmi szerveket, élén a pretoriánus magánhadseregével, a TEK-kel, uralja
az ügyészséget, bíróságot, az önkormányzatokat - ez különösen a vidék
Magyarországa esetében fontos -, uralja a nyilvánosságot, minden eszköz felett
rendelkezik, ami hatalma biztosításához szükséges. Hiába akár százezres tüntetés
országszerte, maradni fog a hatalomban. Ki fogja tölteni a ciklusból még hátra
lévő éveket. Azt fogja mondani, megnyertük a választást, a nép minket akart,
kétharmad, pardon, aki tüntet, az kisebbség, és egyébként is valami más viszi
az utcára az embereket, nem a kormánnyal való elégedetlenség. Péntekenként
reggel, a rádióban meg elmagyarázza, hogy a Nap is azért kel fel, mert ő
kukorékol.
Tudom,
az, hogy Orbán marad, nem egy jó forgatókönyv. Nagyon nagy árat fizetünk ezért.
Mindannyian. A gazdasági szereplők, a munkavállalók, a munkaadók, a gyerekek
szüleikkel, a nyugdíjasok, mindenki. Lesznek ugyan, akik azt vélelmezik, ők jól
jártak. De, ha a társadalom többsége rosszul jár, akkor a kisebbség sem járhat
jól. A pillanatnyi jól léten túl ez igazolódni fog. Ez a jövő. Ahogy az is, hogy Orbán 2018-ig Magyarország
miniszterelnöke marad. Ha nem ő, akkor egy kis-Orbán lép a helyére, de a
rendszer marad. Ha Hiller Istvánnak igaza lesz, Orbán köztársasági elnökként
követi Ádert egy új politikai struktúra, a prezidenciális köztársaság élén, ki
tudja meddig. Vagy kormányzó lesz. Akárhogy is, ő fogja fújni a passzátszelet. Vagy,
ha azt nem is, a főnt a Balatonra.
Akkor
miért is jó a Demokratikus Kerekasztal?
1. Orbánt a saját
pályáján kell legyőzni. Választások alkalmával. Ahogy az újpesti példa ezt
igazolta, lehet a lejtős pályán is nyerni.
2. Az orbáni korrupt
maffiaállamot ellenző embereket, a demokratikus ellenzéki erőket egy zászló alá
kell szervezni. Nem azért, mert követni kell az orbáni „egy a tábor, egy a
zászló” elvet, hanem azért, mert a demokratikus ellenzék, és a rendszerrel elégedetlen
emberek sokasága szervezetileg szétforgácsolódva nem tudja a rendszerváltást
megvalósítani. A 2014. évi választások elegendő bizonyítékot szolgáltattak
ehhez. Ez nem azt jelenti, hogy egy szervezetbe oldódik be/fel mindenki, de jelent egy szoros, szervezetileg is koordinált együttműködést.
3. A DeKa fórumot
teremthet arra, hogy a demokratikus társadalomért küzdő emberek, szervezeteik
egyeztessenek arról, mit, hogyan, milyen időbeli ütemezéssel akarnak tenni. A
DeKa munkájának eredményeként mindenki, elsősorban a mai viszonyokkal, a
korrupt maffiaállammal elégedetlen emberek előtt világossá válhat az
Orbán-rendszer alternatívája.
4. Nagyon fontos, hogy a
DeKa az Orbán-rendszer utáni idők világa víziójának kidolgozásánál ne csak az
Orbán-rendszert tagadja, hanem az elmúlt huszonöt év tapasztalatait is vegye
figyelembe, olyan új struktúrát, működési rendet körvonalazzon, ami a korábbi –
2010 előtti – problémákat is kezeli. Erre a kezdeményezők személye kellő garanciát ad.
Akkor most kellenek-e az utcai megmozdulások? Szükség van-e, mondjuk, a népszavazásra a boltok
vasárnapi nyitva tartása ügyében? Kellenek-e a lefutott meccset jelentő
parlamenti szócsaták? Kellenek-e az időközi választásoknak a demokratikus
ellenzék számára kedvező eredményei? Kellenek-e a donquijote-i küzdelmek
(Juhász az ötkerben)? Kell-e nekünk Népszava, Népszabadság, Klub Rádió?
Igen,
minden olyan kezdeményezésre szükség van, ami egyre több emberben erősíti meg a
változás melletti elkötelezettséget, ami növeli a változtatni akaró emberek
elszántságát, ami egyre több szervezetet von be az Orbán-rendszer utáni világ
formálásába, ami igazolja, hogy a szervezett együttműködés eredményes, ami növeli azt a tábort, amelyik képes lesz Orbánnak és híveinek
azt mondani, itt a vége.
Hogy
vannak fanyalgók? Akiknek nem tetszik az egyik néptribun, mert van előélete? Mások
fanyalognak, mert a demokratikus ellenzék egyik-másik szervezete, prominens
vezetője tegnap is létezett? Hogy egyesek számára, akik egyébként a maffiaállam
megbuktatásában egyet értenek, gondot jelentenek bölcsész-szemináriumokon megbeszélendő,
cizellált ideológiai kérdésekben való nézetkülönbségek?
A
fanyalgók két kérdést tegyenek fel maguknak.
1.
Orbánt és rendszerét akarják-e még hosszú évekig maguknak, gyerekeiknek,
szeretteiknek, vagy inkább egy a 89/90-es alapokon nyugvó, modernizált, új Magyar
Köztársaságot szeretnének?
2.
Az Orbán-váltó együttműködés érdekében hajlandóak-e kompromisszumokra, arcuk
feladás nélkül képesek-e a közös cél – modernizált, új Magyar Köztársaság - érdekében
együttműködésre mindazokkal, akikkel az alapvető cél tekintetében – „Orbán takarodj!”
- nincs vitájuk?
A
Demokratikus Kerekasztal születése pillanatában alkalmasnak látszik arra, hogy
meghatározó kerete legyen az Orbán utáni rendszer körvonalazásának.
És természetesen menjünk
tüntetni a humanista-demokratikus értékekért, alternatívák közzé tétele
érdekében dolgozzunk a modernizált, új Magyar Köztársaság jövőjéért,
tárgyaljunk, egyeztessünk a rendszerváltás 2.0 erőinek együttműködéséért, szervezzük
a rendszerváltó közösségeket, szólaljunk fel/meg mindenhol, ahol csak lehet,
bíráljunk mindent szakmai fórumokon, amit bírálni indokolt, kezdeményezzünk
akciókat, amik növelhetik a rendszerváltók táborát – menjünk, csináljuk, tegyük
a dolgunkat, mert, ha nem indulunk el, nem is érünk oda.
A demokratikus
ellenzéki oldalon mindenkire, minden kezdeményezésre, minden munkaformára szükség van.
Aki
ezt nem érti meg, az az Orbán-rendszert, a korrupt maffiaállamot támogatja, Orbánt
tartja hatalomban.
Ez
ilyen egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése