Abban,
hogy Orbánnak mennie kell, nincs vita a demokratikus ellenzéki oldalon. Az sem
vita kérdése, hogy nem Orbán személyéről van szó, hanem rendszeréről. Azaz nem
megoldás, hogy őt egy fideszes politikus váltja fel, s az általa kialakított
rendszer érintetlen marad. Az már vita tárgya, hogy mi kövesse az
Orbán-rendszert.
De
most nem erről akarok szólni.
Lovas
Zoltán szerint ma Magyarországon kapitalizmus van, „ilyen értelemben, aki itt
rendszerváltást emleget, nem tudja, mit beszél.” (Népszava, 2015. január 3.
12.old.)
Nézzük.
Lovasnak
igaza van abban, hogy a termelés rendszerét ma Magyarországon a klasszikusan Marx
által definiált tőkés viszonyok jellemzik. Domináns a termelőeszközök
magántulajdona, a gazdaság alapvetően a piaci mechanizmusok szerint működik, a
társadalom szerkezete is a tőkés gazdaságok alapvető jellemzőit mutatja. Abban
is igaza van, hogy az Orbán utáni gazdasági rendszer sem lesz alapvetően más.
Magántulajdon, piaci mechanizmusok, a társadalom tőkés gazdaságokra jellemző
szerkezete – ez a jövő is. Vannak ugyan az árnyalatnál lényegesen kontúrosabb
színek, olyan jellemzők, amik szerint a mai magyar gazdasági-társadalmi
rendszer nem tipikus kapitalizmus, sőt, e rendszer a kapitalizmus fogalmából is
kilóg. Az államhatalom maffiaszerű működése olyan „kapitalizmust”
eredményezett, ami sokkal jobban hasonlít az államszocializmushoz, mint a
klasszikus kapitalizmushoz. Orbánnak sikerült az államszocializmus és a
kapitalizmus összes hibáját egyesítenie, ezt kiegészített a keleti diktatúrák
despotizmusával, és a két világháború közötti Magyarország keresztény-nemzeti
ideológiájával. Kevert, a tudomány logikájának rendszerébe nehezen illeszthető
formáció alakult ki az elmúlt évek alatt. A tények, a politikai rendszer, a
gazdasági rendszer, a társadalom szerkezete, az egész orbáni rendszer és
működésének tényei ezt világosan mutatják, bizonyítják.
Ennek
alapján válik értelmezhetővé a rendszerváltás követelménye.
A
rendszerváltás nem a magántulajdon eltörlését jelenti, hanem a tulajdon
jogbiztonságát, a gazdasági szereplők működési feltételeire vonatkozó
jogbiztonságot, a szektorsemlegességet garantáló jogbiztonságot, a piac
vezérelte gazdaság működésének általános jogi normák és a társadalmi
igazságosság szempontjait érvényesítő szabályozását, a gazdaság viszonyait
érintő jogalkotásban a gazdaság működése törvényszerűségeinek és a politikai
szándékok összhangjának megjelenését, a gazdaság működése tekintetében is a korrupciómentességet,
az átláthatóságot. Röviden, a mai korrupt oligarcha-maffiagazdaságból
visszatérést a szociális szempontokra is figyelő, átláthatóan működő,
szabályozott piacgazdasági modellhez.
Itt
nem állhatunk meg.
A
rendszerváltás ma ismét megjelenő követelménye sokkal inkább vonatkozik a
politikai rendszer megváltoztatására. Nem véletlen, hogy szakemberek is,
politikusok is, még a „civilek” egy része is a követeléseiket egy új választási
rendszer, egy új alkotmány kidolgozásának igényével kezdik. Az orbáni fordulat,
s ennek eredményeként az Orbán-rendszer ugyanis a korábbi társadalmi
fordulatoktól eltérően nem a gazdaság irányából indult ki. Nem a gazdaság
rendszere, az anyagi javak termelésének módja és viszonyai változtak meg, s
ennek következtében változott a társadalom szerkezete, működése, amit követett
a politikai rendszer változása, hanem fordítva. Orbán a politikai hatalmat
megragadva alakította át saját érdekei alapján a politikai rendszer egészét,
ezzel párhuzamosan a gazdaság rendszerét, működését, aminek következtében a
társadalom szerkezete és működése is átalakult. Orbán a hitleri modellt
követte. Előbb a hatalmat ragadta meg, s a hatalom birtokában mindent hatalma
biztosítása érdekének alárendelve alakított át. S a legpofátlanabb, elnézést az
indulatos, de itt helyén valónak vélt kifejezésért, a legpofátlanabb ebben az
egészben az, hogy mindezt úgy tüntette fel, mint a nemzet érdeke. Ahogy Hitler
annak idején.
Ha
tehát rendszerváltásról beszélünk, akkor ez a politikai rendszer változását is
jelenti. A diktatúrából vissza kell térni a többpárti parlamenti demokrácia
általánosan elfogadott működési szabályaihoz. Lassan már a könyökén jön ki
mindenkinek: jogállam, fékek és ellensúlyok, nyilvánosság …
Még
itt sem állhatunk meg.
A
társadalmi alrendszerek szintjén is lényeges, a rendszerváltás fogalmát
kimerítő változásokra van szükség.
Az
oktatásban a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek egy-tankönyvű világából vissza
kell térni a pc-mobil kütyük-internet világába, a szociális rendszer
tekintetében a Móra által leírt, s napjainkban nem csak megjelent, hanem
jellegzetessé váló mélyszegénység – gyermekszegénység!! - világából a modern
szolidáris társadalmi együttélés világába, és a lassan működésképtelenné váló,
a múlt századra jellemző betegségügyet is fel kell váltsa egy XXI. századi egészségügyi rendszer. A kultúra
terén sem tartható a tilt-támogat régmúlt rendszere. Folytatható a sor.
Közigazgatás, civil társadalom, egyházpolitika – nincs az életnek olyan
területe, nincs olyan társadalmi alrendszer, amiben ne lenne szükség a rendszer-szintű
változtatásra.
Nincs
értelme a társadalmi formák elméletét boncolgató akár kisfröccsszintű
kocsma-filozófusi, akár elméletigényes szobatudósi vitát kezdeményezni,
folytatni. Orbán rendszerét meg kell haladni, ezt a rendszert fel kell váltsa
egy a modern nyugati polgári demokráciák működési tapasztalatait és a mi elmúlt
két és fél évtizedünk tapasztalatait is feldolgozó új
politikai-gazdasági-szociális rendszer. Ez az értelme, tartalma a 2014/15
fordulóján ismét előkerült rendszerváltás fogalmának. Ezt minden ember, akit
érdekel a mindennapi élet körülményeinek alakulása, saját sorsa, megérti.
Arról
kell vitákat folytatni, hogy az új, Orbán utáni rendszer strukturálisan,
működési szabályait tekintve mit jelentsen. Ezek a viták előttünk állnak. Meg
nem spórolhatjuk, nem is lehet, mert csak így alakítható ki egy nagy
támogatottságot maga mögött tudó rendszerváltó közösség.
A
cél világos. Orbán rendszerét a történelmi panoptikumba kell helyezni.
Most
már csak dolgozni kell a cél eredménnyé alakításán. Ez sem lesz fáklyásmenet.
Elkerülhetetlenek a viták, s mindaz, ami a vitákkal együtt jár.
Csak
a célt ne tévesszük szemünk elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése