Volt egy lap. KÖZNEVELÉS. Elődjét, a Néptanítók lapját Eötvös József alapította. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében, az oktatás átalakulásának turbulens világában a lap papír kiadása hónapok óta nem jelenik meg. Az Orbán-Hoffmann páros kidobta a szerkesztőséget. Megújítják a lapot ...
Az alábbiakban olvasható a lap főszekesztőjének levele, amit barátainak, olvasóknak, szerzőknek írt(1).
Kedves
Barátaim!
Először is
elnézést kérek, hogy körímél formájában írom meg a mondandómat, de szerettem
volna mindenkihez szólni, aki 22 évi főszerkesztőségem során szerzőként,
nyilatkozóként, támogatóként, jóbarátként a Köznevelés életében részt vett. Sajnos,
a mail korlátai miatt nem vehettem föl a címlistára mindenkit, hanem csak a
legfontosabb személyeket.
A
minisztérium, az EMMI megújítja a Köznevelést. Ehhez természetesen joga van,
hiszen a minisztérium a laptulajdonos. Az új lapot új stáb készíti. Az új lap
sorsáról konkrétan semmit nem tudok. Az tény, hogy december óta nem jelent
meg a Köznevelésnek egyetlen lapszáma sem. Tavaly szeptember óta zajlik a
változtatás folyamata, ami az alaptalan ígérgetések és félretájékoztatások
miatt nagyon sok személyes teherrel és fájdalommal járt a számunkra. Jelenleg
a szerkesztőség többsége (magam is) állás nélkül vagyunk, van köztünk olyan
kolléga, aki több, mint 30 évig dolgozott a minisztérium számára és most még
egy köszönő szót sem kapott, idős fejjel munkanélküli segélyért áll sorba, de
ezt a folyamatot nem kívánom részletezni.
Három fontos
mondanivalóm van.
Először is
elnézést kérek azoktól, akiknek a kéziratát közlésre elfogadtam, de már nem
tudom publikálni azokat. Amikor a cikkeket elfogadtam, még úgy tudtam, hogy
főszerkesztőként én jegyzem tovább a lapot, mivel a helyzet nem így alakult,
nem tehetek mást, mint hogy megvárom, hogy lesz-e egyáltalán még lap és ki
szerkeszti, és az új szerkesztőtől megkérdem, tart-e igényt ezekre a
kéziratokra (amelyeknek jelentős része fölött sajnos közben eljárhat az idő.)
Másodszor:
szorongással tekintek a Köznevelés további sorsa elé. Valószínűnek tartom,
hogy jelenlegi karakterét nem őrizheti meg, különben értelmetlen lett volna a
szerkesztőség szélnek eresztése. Nem az én dolgom véleményt formálni az
elmúlt 22 év során mutatott teljesítményünk színvonaláról, de a lap
irányvonalát minősíthetem: a személyiségközpontú, humanista nevelés, a
világnézeti semlegességre törekvő, a tanári és tanulói kreativitásra épülő,
szegregációellenes, emberjogi szempontokat maradéktalanul érvényesítő
iskolarendszer hívei voltunk, nem a sebek feltépésére, hanem a sikeres
megoldási modellek bemutatására törekedtünk. Egyformán fontosnak tartottuk a
határontúli magyar és a határainkon belüli nemzetiségi iskolák bemutatását,
értékként ábrázoltuk nemcsak az önkormányzati, hanem az alapítványi, magán-
és egyházi iskolákban megfigyelhető megújulási erőfeszítéseket is,
egyáltalán: a személyiségközpontú pedagógiai modernizáció pártján álltunk.
Lehetőséget teremtettünk a tanári vélemények artikulálására, és mind a
pedagógus szakszervezetek, mind a tanári civilszervezetek, oktatáskutatók és
oktatáspolitikusok előtt nyitott volt a lap, függetlenül attól, hogy éppen
egyetértettek-e az aktuális kormányzattal vagy bírálták, kritizálták azt. Ezt
az irányvonalat most veszélyben lévőnek látom. Nem tehetek mást, csak
felhívom a figyelmet arra, hogy egy olyan orgánum nélkül, amelynek a
szerkesztősége szakmailag felkészült újságírókból áll, és amelyik nemcsak
fórumot teremt a különböző vélemények, nézetek számára, hanem amelyik
hitelesen be is mutatja az oktatásügy valóságát, egy ilyen lap nélkül csak
függelmi rendszerű iskolarendszer működhet, szabad szellemű, európai
horizontú nem. A magyar iskolarendszer egészét érinti, ha a Köznevelés
független hetilapból a kormány propagandájának eszközévé válik.
Harmadszor:
szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a Köznevelés munkáját
segítette. Hangsúlyozom, hogy nagyon sok segítséget kaptunk maguktól a
miniszterektől, elsősorban Pokorni Zoltántól, Magyar Bálinttól és Hiller
Istvántól, akik nemcsak az anyagi feltételeket biztosították számunkra, hanem
a sajtószabadság paramétereit is. Jó együttműködésünk volt a PSZ és a PDSZ
vezetőivel, a Magyartanárok Egyesületével, a Történelemtanárok Egyletével, az
Önfejlesztő Iskolák Szervezetével, a Kutató Tanárok Mozgalmával, más tanári
szervezetekkel. Számos alkalommal siettek az anyagilag szorongatott helyzetbe
került Köznevelés segítségére a hirdetőink, akik közül feltétlenül meg kell
említeni a Nemzeti Tankönyvkiadót, az Apáczai Kiadót, a Krónika Nova Kiadót,
a Mozaik Kiadót, illetve több taneszköz- és tanszergyártó céget. A legnagyobb
segítséget azonban szerzőinktől kaptuk, akik közül többen még akkor is
kitartottak a Köznevelés mellett, amikor már a minisztériumi támogatás
radikális csökkentése miatt nem tudtunk honoráriumot fizetni. A Köznevelésnél
töltött huszonkét évem során végig éreztem a pedagógustársadalom értékelő
figyelmét. Bármilyen elkeserítően is végződött ez a történet, ez a huszonkét
év különleges, nagy ajándék volt egy újságíró életében, szerkesztőségünk
minden tagjának életében, mert egy rendkívül igényes, színvonalas és támogató
közönségnek írhattunk, számtalan jó, sőt kifejezetten baráti emberi
kapcsolatot alakítottunk ki. Köszönöm Önöknek ezt a huszonkét évet.
Szerkesztőségünk
a legkülönbözőbb világnézetű és pártállású emberekből állt. Volt köztünk
jobboldali és volt baloldali, volt konzervatív és volt liberális, volt hívő
vallásos és volt ateista szemléletű kolléga is, de jól együtt tudtunk
dolgozni két évtizeden át, mert egyrészt elfogadtuk a másikat olyannak,
amilyen, másrészt pedig valamennyien egy jószándékú, segítő jellegű,
alapvetően humanista Köznevelésben gondolkoztunk. Befejezésül engedjék meg,
hogy felsoroljam a szerkesztőség tagjait: Dávid Ildikó hirdetésszervező,
Tetlák Eszter fotóriporter, Varga Stella és Szunyogh Gábor munkatársak,
valamint Novák Gábor főmunkatárs alkották a Köznevelés jelenlegi csapatát.
Hozzánk tartozott még dr. Keszei Tünde jogtanácsos. A nyugdíjba vonultak
illetve sajnos közülünk eltávozottak közül megemlítem nagy szeretettel
Csontos Magda, Győri György, Farkas János, Miksa Lajos, Tibor Klára, dr.
Ferencz Győző, Csibra István, P. Kovács Imre és Rácz-Székely Győző nevét.
(Korábban is kiváló emberek dolgoztak a Köznevelésnél, Szabó B. István, Tóth
László, Balázs Mihály főszerkesztősége idején, a Köznevelés munkatársa volt
valamikor például Kozma Tamás, Kiss Gy. Csaba és Nemes Nagy Ágnes is.)
|
Megköszönve az Önök kritikáit, javaslatait, vitáinkat és egyetértéseinket,
szóval: a támogatásukat, arra kérem, ne veszítsék szem elől, tartsák figyelmük
fókuszában a Köznevelés további sorsát. Hivatalosan már nincs közünk hozzá, de
ez a lap volt a fél életünk.
Üdvözlettel:
Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés volt főszerkesztője
...............................................................................................
(1) A levelet Szunyogh Szabolcs engedélyével adjuk közre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése