Volt egy lap. KÖZNEVELÉS. Elődjét, a Néptanítók lapját Eötvös József alapította. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében, az oktatás átalakulásának turbulens világában a lap papír kiadása hónapok óta nem jelenik meg. Az Orbán-Hoffmann páros kidobta a szerkesztőséget. Megújítják a lapot ...  Az alábbiakban olvasható a lap főszekesztőjének levele, amit barátainak, olvasóknak, szerzőknek írt(1).  Kedves Barátaim! Először is elnézést kérek, hogy körímél formájában írom meg a mondandómat, de szerettem volna mindenkihez szólni, aki 22 évi főszerkesztőségem során szerzőként, nyilatkozóként, támogatóként, jóbarátként a Köznevelés életében részt vett. Sajnos, a mail korlátai miatt nem vehettem föl a címlistára mindenkit, hanem csak a legfontosabb személyeket. A minisztérium, az EMMI megújítja a Köznevelést. Ehhez természetesen joga van, hiszen a minisztérium a laptulajdonos. Az új lapot új stáb készíti. Az új lap sorsáról konkrétan semmit nem tudok. Az tény, hogy december óta nem jelent meg a Köznevelésnek egyetlen lapszáma sem. Tavaly szeptember óta zajlik a változtatás folyamata, ami az alaptalan ígérgetések és félretájékoztatások miatt nagyon sok személyes teherrel és fájdalommal járt a számunkra. Jelenleg a szerkesztőség többsége (magam is) állás nélkül vagyunk, van köztünk olyan kolléga, aki több, mint 30 évig dolgozott a minisztérium számára és most még egy köszönő szót sem kapott, idős fejjel munkanélküli segélyért áll sorba, de ezt a folyamatot nem kívánom részletezni. Három fontos mondanivalóm van. Először is elnézést kérek azoktól, akiknek a kéziratát közlésre elfogadtam, de már nem tudom publikálni azokat. Amikor a cikkeket elfogadtam, még úgy tudtam, hogy főszerkesztőként én jegyzem tovább a lapot, mivel a helyzet nem így alakult, nem tehetek mást, mint hogy megvárom, hogy lesz-e egyáltalán még lap és ki szerkeszti, és az új szerkesztőtől megkérdem, tart-e igényt ezekre a kéziratokra (amelyeknek jelentős része fölött sajnos közben eljárhat az idő.) Másodszor: szorongással tekintek a Köznevelés további sorsa elé. Valószínűnek tartom, hogy jelenlegi karakterét nem őrizheti meg, különben értelmetlen lett volna a szerkesztőség szélnek eresztése. Nem az én dolgom véleményt formálni az elmúlt 22 év során mutatott teljesítményünk színvonaláról, de a lap irányvonalát minősíthetem: a személyiségközpontú, humanista nevelés, a világnézeti semlegességre törekvő, a tanári és tanulói kreativitásra épülő, szegregációellenes, emberjogi szempontokat maradéktalanul érvényesítő iskolarendszer hívei voltunk, nem a sebek feltépésére, hanem a sikeres megoldási modellek bemutatására törekedtünk. Egyformán fontosnak tartottuk a határontúli magyar és a határainkon belüli nemzetiségi iskolák bemutatását, értékként ábrázoltuk nemcsak az önkormányzati, hanem az alapítványi, magán- és egyházi iskolákban megfigyelhető megújulási erőfeszítéseket is, egyáltalán: a személyiségközpontú pedagógiai modernizáció pártján álltunk. Lehetőséget teremtettünk a tanári vélemények artikulálására, és mind a pedagógus szakszervezetek, mind a tanári civilszervezetek, oktatáskutatók és oktatáspolitikusok előtt nyitott volt a lap, függetlenül attól, hogy éppen egyetértettek-e az aktuális kormányzattal vagy bírálták, kritizálták azt. Ezt az irányvonalat most veszélyben lévőnek látom. Nem tehetek mást, csak felhívom a figyelmet arra, hogy egy olyan orgánum nélkül, amelynek a szerkesztősége szakmailag felkészült újságírókból áll, és amelyik nemcsak fórumot teremt a különböző vélemények, nézetek számára, hanem amelyik hitelesen be is mutatja az oktatásügy valóságát, egy ilyen lap nélkül csak függelmi rendszerű iskolarendszer működhet, szabad szellemű, európai horizontú nem. A magyar iskolarendszer egészét érinti, ha a Köznevelés független hetilapból a kormány propagandájának eszközévé válik. Harmadszor: szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a Köznevelés munkáját segítette. Hangsúlyozom, hogy nagyon sok segítséget kaptunk maguktól a miniszterektől, elsősorban Pokorni Zoltántól, Magyar Bálinttól és Hiller Istvántól, akik nemcsak az anyagi feltételeket biztosították számunkra, hanem a sajtószabadság paramétereit is. Jó együttműködésünk volt a PSZ és a PDSZ vezetőivel, a Magyartanárok Egyesületével, a Történelemtanárok Egyletével, az Önfejlesztő Iskolák Szervezetével, a Kutató Tanárok Mozgalmával, más tanári szervezetekkel. Számos alkalommal siettek az anyagilag szorongatott helyzetbe került Köznevelés segítségére a hirdetőink, akik közül feltétlenül meg kell említeni a Nemzeti Tankönyvkiadót, az Apáczai Kiadót, a Krónika Nova Kiadót, a Mozaik Kiadót, illetve több taneszköz- és tanszergyártó céget. A legnagyobb segítséget azonban szerzőinktől kaptuk, akik közül többen még akkor is kitartottak a Köznevelés mellett, amikor már a minisztériumi támogatás radikális csökkentése miatt nem tudtunk honoráriumot fizetni. A Köznevelésnél töltött huszonkét évem során végig éreztem a pedagógustársadalom értékelő figyelmét. Bármilyen elkeserítően is végződött ez a történet, ez a huszonkét év különleges, nagy ajándék volt egy újságíró életében, szerkesztőségünk minden tagjának életében, mert egy rendkívül igényes, színvonalas és támogató közönségnek írhattunk, számtalan jó, sőt kifejezetten baráti emberi kapcsolatot alakítottunk ki. Köszönöm Önöknek ezt a huszonkét évet. Szerkesztőségünk a legkülönbözőbb világnézetű és pártállású emberekből állt. Volt köztünk jobboldali és volt baloldali, volt konzervatív és volt liberális, volt hívő vallásos és volt ateista szemléletű kolléga is, de jól együtt tudtunk dolgozni két évtizeden át, mert egyrészt elfogadtuk a másikat olyannak, amilyen, másrészt pedig valamennyien egy jószándékú, segítő jellegű, alapvetően humanista Köznevelésben gondolkoztunk. Befejezésül engedjék meg, hogy felsoroljam a szerkesztőség tagjait: Dávid Ildikó hirdetésszervező, Tetlák Eszter fotóriporter, Varga Stella és Szunyogh Gábor munkatársak, valamint Novák Gábor főmunkatárs alkották a Köznevelés jelenlegi csapatát. Hozzánk tartozott még dr. Keszei Tünde jogtanácsos. A nyugdíjba vonultak illetve sajnos közülünk eltávozottak közül megemlítem nagy szeretettel Csontos Magda, Győri György, Farkas János, Miksa Lajos, Tibor Klára, dr. Ferencz Győző, Csibra István, P. Kovács Imre és Rácz-Székely Győző nevét. (Korábban is kiváló emberek dolgoztak a Köznevelésnél, Szabó B. István, Tóth László, Balázs Mihály főszerkesztősége idején, a Köznevelés munkatársa volt valamikor például Kozma Tamás, Kiss Gy. Csaba és Nemes Nagy Ágnes is.)

Megköszönve az Önök kritikáit, javaslatait, vitáinkat és egyetértéseinket, szóval: a támogatásukat, arra kérem, ne veszítsék szem elől, tartsák figyelmük fókuszában a Köznevelés további sorsát. Hivatalosan már nincs közünk hozzá, de ez a lap volt a fél életünk.

Üdvözlettel:

Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés volt főszerkesztője

...............................................................................................

(1) A levelet Szunyogh Szabolcs engedélyével adjuk közre.