2013. március 1., péntek


Megkövezni nem kell

Az iskolák, a gyerekek államosítása hosszú folyamat. A köznevelési törvény előkészítésével kezdődött, és még el fog tartani egy darabig. Ebben a folyamatban kitüntetett időpont volt 2013. január 1., amikor az iskolák fenntartói feladatait az állam átvette. Ezt nevezte Hoffmann Rózsa sikertörténetnek. Később egy sajtótájékoztatón büszkén jelentette be, hogy minden a tervek szerint zajlik, nincs a tervezettekhez képest elmaradás semmilyen területen. Ha lesz, vesszőzzenek meg, kövezzenek meg – tette hozzá. Idézem: "Ha a csúszás szeptemberre mégis bekövetkezne, akkor engem megkövezhetnek, megvesszőzhetnek, és gondolom a miniszter úr is szívesen kiveszi a részét ebből.[1]"  Ezt a középkori keresztény gyakorlatot, ahogy boszorkányokkal elbántak egykoron, nem kívánjuk feleleveníteni. Elég, ha önkritikát gyakorol – ezt sem kívánjuk az ötvenes évek stílusában – megelégszünk azzal, ahogy modern parlamentáris demokráciákban teszik a felelős politikusok, ha valami nem kerek körülöttük. Lemondanak tisztségükről. Nem úgy, mint köztársaságunk egykori elnöke, aki csak akkor mondott le, amikor a tudományos erkölccsel össze nem egyeztethető „doktori értekezése” kapcsán egy alapvetően, és érthetően konzervatív egyetemi grémium bizonyítottnak látta erkölcstelenségét. Neki – nevezzük nevén Schmitt Pálról van szó – nem volt választása. Megsemmisült, mennie kellett.

És most itt van nekünk Hoffmann Rózsa a sikertörténet tervszerűségével.

Az államosítás egyben az iskolai munka uniformizálását is jelenti. Ez nem csak a követelményrendszerben jelenik meg – egy a tanterv -, hanem megszűnik a tankönyvekben megjelenő pedagógiai sokszínűség, ez egyben korlátozza a pedagógusok szakmai önállóságát is. 

A tankönyves ügyeknek van egy pontos szabályrendszere – mi és hogyan lehet hivatalosan tankönyv -, és van a tankönyvrendelésnek egy pontos ütemezése. Tegyük hozzá, hogy nem csak egy nagyon fontos pedagógiai kérdésről van szó, hanem egy milliárdos üzletről is, ahol a fizetőképes kereslet biztos. Azt is tegyük hozzá, hogy ez az „üzlet” nagyon sok embernek ad munkát, megélhetést. 
Ezt a pedagógiai-üzleti világot nyúlja le az Orbán kormány. A pedagógiai uniformizálást, az ideológiai indoktrinációt összekapcsolják az üzlet einstandolásával. Nem látványos ez a folyamat, annál következetesebb. De most homok került az olajozottan működő gépezetbe …

Tankönyves világot belülről ismerő szakember szerint e területen is beállt a káosz.
Az érvényben lévő jogszabály szerint a tegnapi napon, február 28-án kellett volna lezárnia az iskoláknak a következő tanévi tankönyvrendelést. Ez a munka viszont még meg sem kezdődött. A hivatalos tankönyvjegyzéket az Oktatási Hivatal elkészítette ugyan, de az ezen 1., 5., és 9. osztályban szereplő könyvek tényleges választhatósága kérdéses. A helyzetet megoldani kívánó rendeletet máig sem hirdették ki. Az utolsó hír szerint hetek óta Matolcsy miniszter úr asztalán vár aláírásra. A másik két miniszter már aláírta. A mai hír szerint – ő lesz a Nemzeti Bank új elnöke – ő már nem is fogja aláírni. A következő gazdasági miniszter pedig nem biztos, hogy ezzel kezdi első munkanapját.

Nézzük, mi a helyzet.
Az érvényes jogszabályok alapján a régi kerettanterv szerinti könyvek jogosan kerültek fel a jegyzékre, és semmi sem tiltja jelenleg ezek választását sem. Más könyvek különben sincsenek még. Az érintett évfolyamokon szeptemberben érvénybe lépő új kerettantervek szerinti könyvek engedélyeztetése még nem zárult le, ezek tehát még nem választhatóak. Az iskolák pedagógiai programjait különben is csak március végére kell módosítani, azokban pedig jelenleg a régi kerettantervek szerepelnek. A pedagógiai programok módosításának elfogadásáig, hatályba lépéséig nincs is jogalap új kerettanterven alapuló könyvek iskolai rendeléséhez.
 A törvénysértő helyzetet látszólag az Oktatási Hivatal idézte elő, ugyanis e Hivatal feladata lett volna a tankönyvrendelés lebonyolítása. Viszont, ha teszi a dolgát az érvényes jogszabályoknak megfelelően, akkor teljes káosz alakul ki.
Úgy tűnik, így is …

Hoffmann Rózsát megkövezni nem kell. Ha következetes, a politikai etika szabályai szerint kívánna eljárni, lemond. Jó, az is elég lenne, ha felajánlaná lemondását. De, ha semmi más nem jut eszébe, legalább állna ki a pedagógusok elé, és ismerje be, hibáztak.

Nem fogja. Nem olyan fából faragták. Különös anyagból van. Karrierista kommunistába oltott hívő (?) kereszténydemokrata. Ő kell Orbánnak. Lelke rajta.

Csak nem rajtunk csattana ez az ostor is!



Kiegészítés 2013. március 2-án

2013. február 28-i dátummal megjelent a Magyar Közlöny, ami tartalmazza a tankönyves rendeletet. Elvileg tehát rendben van a szabályozás, már ami a megjelenési határidőt illeti.
Van azért szépséghibája a dolognak.
A rendelet február 28-i keltezésű, de csak március 5-én lép hatályba. A törvénysértés tehát létrejött. Igaz, március 5-én helyreáll a törvényes rend.
Van azonban további bibi is.
A rendelet sem a minisztérium honlapján, sem az Oktatási Hivatal honlapján nem volt megtalálható. Szakember az ügyfélkapus jogszabálykeresőben sem jutott a rendelet nyomára. A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete nem kapott értesítést a jogszabályról …

Még egy apróság …
A rendelet a tankönyvforgalmazó monopólium árrését a korábbi tankönyves cégek 10-12%-os árréséről 20%-ra emeli fel. Ez becslések szerint 1-1,5 milliárd forint többletbevételt jelent. A cég viszont nonprofit. Ez azt jelenti, hogy a bevételéből a költségein felüli részt vissza kell osztania tanulólétszám arányosan az iskoláknak. Ez a pénz a forrása az iskolai könyvtárak fejlesztésének. Azaz a könytárfejlesztést a tankönyvkiadók finanszírozzák…



[1] Lásd: http://nol.hu/belfold/hoffmann_rozsa__ha_csuszas_lesz__megvesszozhetnek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése